Egyre több pénzt költenek, és egyre több részprojektet jelölnek ki a Budai Vár rekonstrukciójával kapcsolatban, miközben még az újjáépülő épületek funkcióiról sincs döntés. Ha a szakértőkből álló Hauszmann-bizottság bele is folyna, a döntést a kormány magának vindikálja. Nagy pénzek hosszú távon történő elköltéséről van szó, a beruházás egyebek mellett a Liget Projekt előrehaladásával is összefügg. Nem vennénk rá mérget, hogy az egész nem jár úgy, mint a Gyurcsány-féle kormányzati negyed.
Március 12-én ülésezett legutoljára a Budavár megújításáért felelős Hauszmann-bizottság, ahol L. Simon László egy 7,9 milliárdos operatív tervet ismertetett. A főbb döntések a következőek: újjáépítik az 1954-ben elbontott Lovarda, valamint az 1971-ig szinte ép, akkor viszont elbontott Főőrségi épületet, valamint a Stöckl-lépcsőt. Ezen kívül elkészülhet végre egy régóta épülő mélygarázs, és a Budapesti Történeti Múzeum állományának egy részét is át kell költöztetni a Kiscelli Múzeumba. A fenti összegből kell kijönnie a Hauszmann-bizottság 1,5 milliárdjának, amit különböző költségekre kapott, miközben a tagjai egyébként térítésmentesen végzik a munkájukat.
A Várnegyed és a Várkert Bazár felújításáról annak idején az Új Széchenyi Terv részeként döntött a kormány 2011 októberében. Zumbok Ferenc, azóta elhunyt kormánybiztos a HVG-nek akkor azt mondta, hogy ha a kormány, a Miniszterelnökség és az Alkotmánybíróság felköltözik a Várba, akkor „kitehetnénk a táblát, hogy Tiltott Város”, amihez nem adná a nevét.
Ehhez képest kevesebb, mint három évvel később a harmadik Orbán-kormány még egy hónapja sem volt hivatalban, máris meghozta a döntést,
A Közti egy 25 éves fejlesztési koncepciót dolgozott ki, az első, 2010-es verziót 2012-ben újraírták, utóbbi a munkát vezető Potzner Ferenc elmondása szerint a történelmi előzmények mellett az európai példákból is merít - innen származik az az elem, hogy a volt rezidenciális terek Berlintől Prágáig többfunkciósak. A koncepció egy többfunkciós palotanegyedet és egy több pontján megújuló polgárvárost képzel el.
hogy a miniszterelnök 2016. március 15-ig felköltözik a Várba a Karmelita kolostorba, majd röviddel később a Tábori püspökség épületét is lestoppolta a kormány egyes hivatalok székhelyének. Ekkor döntött a kabinet a Palota rekonstrukciójáról is, amelynek első lépése a most megszavazott 7,9 milliárdos újjáépítés – a teljes Palota rekonstrukciójának költségei 200 milliárd forintra rúghatnak, amit az új felelős, L. Simon László parlamenti államtitkár sem tartott irreálisnak. Ennek keretén belül olyan aprócska projekteknek kellene megvalósulnia, mint az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) kiköltöztetése, a Magyar Nemzeti Galéria áttelepítése az új városligeti múzeumi negyedbe (amit szintén fel kellene építeni 100-150 milliárdért), egy Palotamúzeum kialakítása, a Dísz tér beépítetlen telkeinek beépítése, valamint régi terek rekonstrukciója – csak hogy a legnagyobb tételeket említsük. (A Palota rekonstrukciója lényegében a Közti terveit valósítaná meg, lásd erről keretes anyagunkat.)
A megdöbbentő léptékváltást jól érzékelteti, hogy Zumbok még azzal kalkulált, hogy „az egész palota rekonstrukciója, vagy akár csak a díszteremsoré, képtelenség. Boldog lennék, ha a Duna felőli díszlépcsőt visszaépítenék, és az ablakkereteket kicserélnék.”A költségkeret is másként festett: a Várkert Bazár felújítására még EU-s forrásokat sikerült bevonni, a 8,9 milliárdos összköltségvetésből 6,7 milliárd jött Brüsszelből.
A bizottság véleményez, a kormány dönt
A jelenleg is még csak folyamatosan körvonalazódó rekonstrukciót a Nemzeti Hauszmann Terv írja le, amelyet a mára 34 fősre dagadt Hauszmann-bizottság ülésein alakít ki a kormányzat és a szakértők. Orbán Viktor annak idején a „haditanács” metaforával írta le a testület jellegét, amely arra szövetkezik, hogy megfontolja, hogy miként foglalják vissza a magyar nemzetnek a Várat „széles nemzeti összefogással és munkával”. A bizottság üléseit az egyik tag, Rostás Péter művészettörténész, a BTM főigazgató-helyettese a hvg.hu megkeresésére úgy írta le, mint egy többszólamú szakmai plénumot, ahol nincsenek előre lemeccselt ügyek, teret kap számos elképzelés, akár egymástól eltérőek. „A kormány eddig nyitottnak tűnik”, mondta Rostás, aki eddig egyetlen ülésen, a másodikon (ami egyben a legutolsó is volt) vett részt. A munka szerinte lassabban halad ezzel, de „a testületben legalább a Várért aggódó civilek is hallathatják a hangjukat, ami jó.” A cél egyelőre nem operatív munkaanyagok létrehozása, találgatta Rostás, az majd később egy eddig ismeretlen szerkezetű és összetételű plénum munkája lesz vélhetőleg. Úgy néz ki, nincs jó hírünk: L. Simon a hvg.hu kérdésére úgy reagált, a Hauszmann-bizottság csak javaslattevő testület, a döntéseket a kormány hozza. Azaz aggódhatnak a civilek, „szakérthetnek” a szakértők, a döntések odafent, szűk körben születnek meg.
| Hauszmann-kritikák |
Rév István, az OSA Archívum vezetője a Magyar Narancsban, Pákozdi Imre villamosmérnök az Építészfórumon is hasonló kritikával illette a hauszmanni épületegyüttes visszaállításának terveit. Pákozdi úgy érvel, hogy miért nem épülnek lakóépületek a Szent György téren, amikor közel 300 éven át lakóépületek álltak ott: ez lenne szerinte a historikus megoldás, és példák is vannak szép számmal a Váron belül, mint Reimholz Péter Fortuna utcai háza. "Az volna a legjobb, hogy épüljön itt – szigorú építészeti előírások mellett – néhány tucat magánház." Rév azzal érvel, hogy a Palota a múltban mindössze 68 évig (Mátyás trónra lépésétől Mohácsig) töltötte be azt a funkciót, amit most a kormány terve a hagyomány nevében építészetileg is visszaállítana. A Hauszmann-világról pedig az a véleménye, „Hauszmann tervei a kiegyezés kétarcúságát, kölcsönös hazugságait tükrözték: egyszerre voltak nemzetiek és Habsburg-pártiak, tisztelegtek Szent István és Ferenc József előtt.” nyilatkozta az Indexnek. 1926-ban a Nyugat-ban Elek Artúr is úgy értékelte, hogy a Palota nem a legsikerültebb Hauszmann-mű „Hauszmann ezzel a művével adta bizonyságát annak, hogy nincsen benne monumentális erő, és hogy képzelete is szegényes.” A Palotát Ferenc József sem használta túl gyakran rezidenciaként, inkább ment helyette Gödöllőre a Grassalkovich-kastélyba. |
A kormány eddigi kommunikációjából az derül ki, hogy a reprezentatív terek irányába nyitna. A Palota súlyosan megrongálódott az 1944-45-ös ostrom alatt, utána Rákosi szívesen tette volna oda székhelyét, de az SZJP 20. kongresszusa 1956-ban közbeszólt. Kádár hosszú, 30 évig tartó, a 80-as években befejeződött rekonstrukcióba kezdett, egyértelműen a kultúra primátusával (amelyet viszont maga Kádár inkább elnézett, mint támogatott). A háború előtt a Hauszmann-féle épületegyüttes Ferenc József rezidenciájának épült, majd Horthy költözött ide. Amúgy a Vár legerősebb 300 éves hagyománya a lakótereké, lakóházaké.
L. Simon azzal indokolta a Palota reprezentációs célokra való felhasználását, hogy az ország egyetlen ilyen tere a Parlament Vadászterme, amelyben heringekként zsúfolódnak össze egy-egy külföldi delegáció tagjai. Úgy hírlik, a felújítás első lépése a Szent István-terem rekonstrukciója lesz – itt próbálnák ki azt a módszert, hogy fotók és archív anyagok alapján építenek újjá egy hajdan volt teret (ezért kell innen kiköltöztetni a BTM-et). Hogy a Palota teljes felújítására lesz elég pénz, még erősen kérdéses, de a Szent István-terem még beférhet a keretbe. Csak az a probléma, hogy a reprezentatív terek és heringkérdés ügyében nem leszünk beljebb: a Vadászterem 300 négyzetméter, a Szent István terem pedig csak 78.
Nagyszabású tervek és megpántlikázott pénzek már vannak, csak aztán nehogy úgy járjunk, mint a Gyurcsány-kormány a Nyugati téri kormányzati negyedének ötletével, amelyből nem lett semmi, de sikerült eltapsolni rá 9 milliárdot.
| Az eddigi döntésekről |
Az eddigi, konkrétabb döntésekről a Hauszmann-bizottság tagja, Rostás Péter alapvetően jó véleménnyel van. A Lovarda felépítése azért lehet jó döntés, mert egyfelől a most a helyén lévő pusztaság megszűnik, építészetileg jobb lenne ott egy épület. Másfelől a Palota korábban is adott helyet lovasprogramoknak, de az Oroszlános udvarban, ami teljesen alkalmatlan erre célra – a BTM munkatársaként erről konkrét, érzékszervi tapasztalatai is vannak. Ezért lehet jó, önfenntartó és funkcióval rendelkező épület a Lovarda, amely városképileg is illeszkedik a környezetébe. Műemlékileg pedig egy ilyen épületrekonstrukció létező gyakorlat, legitim eljárás egész Európában. Hasonló a helyzet szerinte a Főőrségi épülettel is: ez egyrészt lezárja az F-épület melletti teret úgy, ahogy az egykor volt, létrejön egy új közlekedési útvonal a Stöckl-lépcsővel, ami kiváltja az eddigi tulajdonképpeni kényszermegoldást, az OSZK épületében működő liftet, amelynek a Palotába kivezető közlekedőfolyosója több száz négyzetmétert vesz el az F-épületből. Ez a terület visszakerülhet a Palotához. Azon lehet vitatkozni, hogy a régi épületeket kell-e visszaépíteni vagy modern újakat tervezni, Rostás szerint az előbbi megoldás az ártalmatlanabb. L. Simon László a hvg.hu-nak arról számolt be, hogy egyelőre nincs végleges döntés a két épület funkciójáról. |
