A józsefvárosi Gólya egyik falát egyszerűen elbontották egy markolóval. Majd állítólag lesz egy palánkkerítés, addig betonkeverőket és a Gólyába csodálkozva be-bepillantó munkásokat látni a presszó kerthelyiségéből. A szomszédos üres telken irodaház épül, a Corvin–Szigony-projekt magabiztosan terjeszkedik a lakótelep árnyékában.

Szemerey Bence

A Gólyát jelenleg üzemeltető csapat 2013 nyarán kezdett neki barátaival és ismerőseivel a leromlott állapotú épület felújításának, végül szeptemberben nyitottak. Közülük ketten, Szépe András és Varga Zalán már 2011 óta dolgozott együtt: ekkor vágtak bele még a IX. kerületi Mátyás utcában a Frisco kocsmába, amit hasonlóan szövetkezeti elvek alapján működtettek. “Közéleti kocsmát akartunk csinálni, olyan alternatív vendéglátást, ami a középkori kocsmákhoz hasonlóan lehetővé teszi, hogy az emberek egy sör mellett megbeszélhessék az őket érintő ügyeket" – mesél Szépe a kezdetekről. A pincehelyiség olyan civil, szakmai, közéleti, társadalomkritikai eseményeknek és kezdeményezéseknek adott teret, amelyek egy igazságosabb, szolidárisabb, élhetőbb és fenntarthatóbb társadalom reményében kívántak változást generálni.

Nem hobbiból

Amikor a Friscót kinőtték, keresték a továbblépés lehetőségét. Így találták a Gólya épületét, amely “szövetkezeti presszó és közösségi ház"-ként hirdeti magát. Előbbi arra utal, hogy “munkaalapú közösségként” működnek, ami azt jelenti, hogy “munkánkat közösen szervezzük, mindenki részt vesz a döntéshozatalban, a bérezés a befektetett munkához kötött, és a dolgozók közösséget alkotnak, amely a közös munkán, illetve a kölcsönös bizalmon alapszik”. Szépe külön hangsúlyozza, gazdasági vállalkozásként működnek, “nem hobbiszervezetként”, és ugyan kísérleti a modell, de valós tétje, hogy több embernek megélhetést biztosítson.

Ez a fajta munkaszervezés várt és nem várt következményekkel is járt: “Aki itt dogozik, annak minden négyzetméterhez személyes kötődése van, ha csak annyi is, hogy ő festette le a radiátort”. Ez a fajta érzelmi többlet előnyökkel, és hátrányokkal is jár Varga Zalán szerint: egyrészt nehéz új embereket beszervezni, a munkaidő pedig óhatatlanul behatárolhatatlanná válik; viszont a felelősségvállalás bizalmon alapuló légkörében stabil együttműködés alakul ki.

Szemerey Bence

A szövetkezeti modell annyiban különbözik más életmódkísérletektől, hogy a kapitalizmus eszközeivel, a kapitalizmuson belül próbálják meghaladni, vagy legalább élhetőbbé tenni azt. Arra a kérdésre, hogy akkor a tőkés világrend megdöntése lekerült-e a napirendről, nem kapunk egyértelmű választ. De a gólyások nevetgéléséből arra következtetni, hogy ez aktuálisan nincs a sürgős teendők listáján. Hosszú távon azonban, mint mondják, saját projektjüket a kapitalizmus meghaladásának nagyobb projektjéhez kapcsolnák.

Kell egy bázis

“Fontos megjegyezni, hogy többségünknek van valamilyen aktivista múltja. Amit most csinálunk, az annak a felismerése, hogy az aktivizmus önmagában kifullad. Kell egy bázis” – mondja Szépe, aki szerint a modell olyannyira működőképes, hogy bárhol az országban páran összeállhatnak, és csinálhatnak valami hasonlót. Ez idővel akár valós alternatíva lehet a külföldre költözés lehetősége mellett a fiatalok terveiben.

A programszervezésben külön figyelmet szentelnek annak, hogy ne csak a saját közegüket, hanem lehetőleg minél szélesebb kört szólítsanak meg, itt válik központivá a közösségi ház funkció. A punkkoncertek mellett megférnek helyi rapperek, szilveszterkor pedig a volt Fekete Vonat-os Beat volt a fő fellépő. Tematikus filmklubjaik olyannyira népszerűek, hogy a padlástérben közösségileg fenntartott moziterem kialakításán is elkezdtek gondolkozni. De rendszeresek a kézműves foglalkozások, a kiállítások, az előadások és beszélgetések is.

Szemerey Bence

Varga szerint a hasonlóan gondolkodó emberek kezdeményezései egyre több funkciót látnak el, és ezek annál erősebbek,minél többen összefognak. Persze nem véletlen, hogy már az elején kocsmában gondolkoztak, akkoriban cikkeztek a “kocsmákba félretolt generációról”, ők is látták, hogy kortársaik jelentős része ilyen helyeken éli közösségi életét. “Szerencsés helyzet, hogy vendéglátóként is működünk, mert így olyanokat is elérünk, akiket máshogy nem tudnánk. A mi feladatunk inkább a katalizálás, mert vannak nálunk szótudóbb emberek” – mondja Varga Zalán.

Keleten a helyzet?

A Varga Zalán által emlegetett “szótudóknak” saját irodájuk van a Gólyában. A szintén 2011-ben alapított Helyzet Műhely (HM) fiatal társadalomtudósok – szociológus, közgazdász, jogász, geográfus és antropológus is van közöttük – szakmai alapokon nyugvó, informálisan szerveződő kutatóműhelye. A Gólyához hasonlóan a kollektív működésre, demokratikus döntéshozásra, és az ebből következő folyamatos ön-újragondolásra építő csoportnak jelenleg 25-30 aktív tagja van. “A Helyzet adja a kontentot” – utal Szépe András arra, hogy a műhely sok programot szervez a kocsmába.

Szemerey Bence

A HM és a Gólya összefonódása régi baráti kapcsolatokra nyúlik vissza. A Frisco a Corvinus egyik szakkolégiuma, a jelenleg is a Ráday utcában helyet kapó Társadalomelméleti Kollégium szomszédságában volt. A kritikai társadalomelmélettel foglalkozó intézményről a gólyások, és a Helyzet Műhely több tagja is úgy beszél, mint fontos szocializációs élményről. Mostanra mindkét szervezetben kisebbségben vannak a volt szakkollégisták, de az vitathatatlan, hogy nem véletlenül vettek részt többen is innen a Frisco/Gólya, valamint a Helyzet Műhely beindításában.

“Még mindig alapozó munka folyik, azon dolgozunk, hogy közösen összerakjunk egy olyan tudást, ami sem a régióban, sem Magyarországon nem jelent meg eddig hangsúlyosan” – mesél az alapítás motivációiról Jelinek Csaba, a Helyzet Műhely szociológus tagja. “Az egész egy ‘89-ről szóló olvasókörrel kezdődött, aminek a rendszerváltás közelgő 25 éves évfordulója volt az apropója.” Ennek lett az a közös tapasztalata, hogy a rendszerváltás, és ezen túlmenve a jelenlegi magyar helyzet, csak úgy érthető meg, ha “kizoomolnak”. “Arra jöttünk rá, hogy globális perspektívában, hosszú távú folyamatokat vizsgálva írható le igazándiból a mai magyar társadalom.” A műhely tagjai szerint a rendszerváltás érthetetlen a szocialista örökség nélkül, a szocialista társadalom és gazdaságpolitika globális hatalmi és gazdasági folyamatoknak volt kitéve, és így tovább.

Pinkasz András, szintén HM-tag azt teszi ehhez hozzá, hogy a műhely abban is eltér a magyar mainstream társadalomtudománytól, hogy “elsősorban nem közjogi szempontból vizsgáljuk a történéseket, hanem úgy látjuk, hogy a politikai gazdaságtannak, a termelési és elosztási viszonyoknak, valamint a globális helyzetnek van nagyobb magyarázó ereje”. Szerinte előbbi megközelítésből következnek azok az önostorozó narratívák, hogy “a magyar nép le van maradva a Nyugattól, hogy civilizációsan fel kell zárkóznia az országnak, és hogy a felemelkedés útja a nyugati minták követése”. A helyzetesek szerint ez a fajta gondolkozás volt jellemző a rendszerváltás idején a kerekasztal értelmiségére is: közjogi kérdésekkel pepecseltek, míg a gazdaságpolitikai irányokat színfalak mögött, szűk körben döntötték el.

A bajok nem 2010-ben kezdődtek

A műhely első nagy színre lépése a Fordulat című baloldali társadalomtudományi lap 21. számának szerkesztése volt 2014 elején. Az akadémiai világ reakcióját változónak mondják. Az, hogy mennyire tudnak jelen lenni a formális tudományos életben, még nem dőlt el. Viszont informálisan már beágyazódtak a régióban: több hasonlóan gondolkodó műhellyel is kapcsolatban állnak, és a LeftEast nevű közösen működtetett portálra is rendszeresen publikálnak.

Szemerey Bence

“A környező országokban nagyon mások a kontextusok, többen státuszban vannak az ottani tanszékeken, Szlovéniában most jutott be a parlamentbe egy újbalos párt. Lengyelországban és Romániában is explicitebben kapcsolódnak lakhatási mozgalmakhoz a szakmai csoportok” – mesél a régiós helyzetről Jelinek. A HM esetében a tagok részéről ugyan nem kizárt az aktivizmus, de mint csoport egyelőre a közös tanulási folyamatra összpontosítanak, és nem is szeretnének szervezetként részt vállalni a politikai csatározásokban. Erről Jelineknek az jut eszébe, hogy a rendszerváltás idején is sokan úgy ugrottak bele a politizálásba, hogy nem volt konkrét elgondolásuk a helyzetről, ezért teljesen máshol kötöttek ki, mint ahova reményeik szerint tartottak.

“Nem osztja meg a társaságot az a kérdés, hogy ‘Miért nem tüntetünk jövő héten?’”. Még úgy sem, hogy Jelinek “sokkolónak” nevezi azt a közjogi váltást, ami 2010 óta zajlik az országban. Ehhez azt is hozzáteszi, hogy a “2006-os súlyos magyar politikai válság, a 2008-2009-es gazdasági válság és a kétharmaddal kormányzó Orbán-kormány tevékenysége” mára oda vezetett, hogy a korábbi világmagyarázatok nem működnek, több generáció együttes élménye, hogy új utakat kell keresniük, mert a kitaposott ösvények járhatatlanná váltak. “A Helyzet közös tudásából az következik, hogy ami most zajlik, az nem 2010 miatt van. Az a 25 éves erodációs folyamat, ami a rendszerváltás mikéntjéből magyarázható, pedig nem fordítható vissza 1-2 éven belül. Hosszú távra rendezkedünk be, nem készülünk tudatosan arra, hogy például 2018-ra egy párt think tankje legyünk. Az se biztos, hogy mi leszünk azok, akik elkezdenek ebben a szellemben politikát csinálni a jövőben. Viszont célunk az, hogy az általunk megalkotott tudás eljuthasson azokhoz, akik aktívan politikát csinálnak.”