A sajtó- és a szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra – vonta le a tanulságot a Charlie Hebdo tizenkét munkatársának lemészárlásából Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője nagy egyetértésben több fideszes társával és jobboldali véleményformálóval. A francia karikaturisták valóban sokak hitbéli meggyőződését sértették, Magyarországon viszont általában másfajta viccek okoztak eddig felzúdulást. Összeszedtük az utóbbi évek legvitatottabb poénjait.
A rendszerváltás utáni években sokszor elég volt egy-egy közszereplőt kifigurázni ahhoz, hogy a felháborodás ne maradjon el. Fábry Sándor erről bőven mesélhetne: a 2002 és 2010 között megannyi kormánypárti politikust kigúnyoló showmannek sokszor meggyűlt a baja áldozatainak érzékenységével.
Volt, hogy a kormányfőség előtt álló Gyurcsány Ferenc képét köpte le, máskor az MDF-elnök Dávid Ibolyáról költött locsolóverset: „zöld erdőben jártam, Ibolyát találtam, nem akart szavazni, le kéne savazni”. Egy Lendvai Ildikóval kapcsolatos poént ki is kellett vágnia az RTL Klubnak az Esti Showderből, melyben Fábry azt próbálta megérteni, hogy mi kell ahhoz, hogy a szocialisták megbukjanak, amikor még arra is úgy reagál az MSZP, hogy „megy a Combinó”, ha éppen egy szamárcsődör közösül a politikusnővel.
Ezen a költői képen, ahogy Fábry nevezte, Nyakó István, akkori szóvivő nem tudott kacagni: „nemcsak én és nemcsak a párt, de minden jóérzésű ember felháborodik ezen a mocskos beszéden” – nyilatkozta Nyakó. („Ügyeivel” kapcsolatban megkerestük Fábry Sándort, de ő elhárította a kommentár lehetőséget. – szerk.)
Máskor az Index újságíróinak kellett bíróság elé állniuk egy szatirikusabb mondatért. Szily Lászlóék hat évvel ezelőtti cikkükben hasonlították egy domináéhoz Vásárhelyi Mária kiállását. A szociológus nem találta viccesnek a dolgot, és bíróság elé rángatta az újságírókat a gúnyos megjegyzésért, amely egymilliós kártérítést ítélt meg Vásárhelyinek.
Egy évvel később már a Fidesz–KDNP-kormány államtitkársága volt az, amely helyreigazítást kért egy álhír miatt. A Hoffmann Rózsa a focipályán is engedne buktatni című Hírcsárda-poszt túl sok volt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, mondván, az „az első szótól kezdve az utolsóig hamis tényállítás”. Az oktatási államtitkárság kérésére az álhírportál el is távolította aztán a cikket.
Cigányozás és nemzeti jelképek kifordítása
A közösségek, kisebbségek rovására viccelődés legkirívóbb példája a Móricka 2008-as Tücsök és a hangya-parafrázisa volt. Ebben a cigányokat harcsabajuszú, fülbevalós tücskökként ábrázolták, efféle tanulságokat levonva: „a tücskök csak kefélnek, a hangyák meg fogynak, s mindenük a tücsköké, lassan belerogynak”. Az eset nyomán vizsgálódott a MÚOSZ elnöksége, és többen is kritizálták az előítéletes képregényt. Ez nem az egyetlen hasonló eset volt a Mórickánál, egy évvel később szintén megjelent egy cigányozó képregény a lapban.
Néhány hónapja szélsőjobboldali csoportok mozdultak rá több pólómintára is. Az egyiken Darth Vader volt látható, a fején Szent Koronával, míg a másikon Kossuth Lajosra raktak koronás baseballsapkát. Koby utóbbi pólómintája miatt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bojkottot hirdetett a Playersroom és a Dorko ellen, utóbbiak pedig le is vették a termékeket polcaikról. Szilágyi György jobbikos képviselő nemzeti jelkép meggyalázása miatt tett feljelentést.
Nemrég Maksa Zoltán viccelődött a nemi erőszakon a Hír Tv-ben, álhíradójában kijelentve: „Mintegy kétszáz magányos nő várakozik napok óta az ELTE jogi kar környékén megerőszakolásban reménykedve.” A nemrég nyilvánosságra került gólyatábori erőszakokkal kapcsolatos viccelődés sokak szerint túlment egy határon, a Nőkért Egyesület pedig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordult, kérve a Hír Tv elmarasztalását. A humorista végül bocsánatot kért a beszólásáért.
„Sokan nem értik a szabadság bonyolult nagyszerűségét”
Nem mindegy persze, hogy a karikatúra, a vicc kit figuráz ki: az erősebbnek tartott, hatalommal bíró személyt vagy a kisebbségben lévőt, az elesettet. Bödőcs Tibor számára nem kérdés, hogy a dolga „a mindenkori Tomóceusz Katatikik rovására és a Gyugyuk érdekében szólni, viccelődni”. Legyen szó államtitkár és közmunkás, erőszakoló és megerőszakolt, kődobáló meleg felvonuló vagy épp merénylő és karikaturista viszonyáról. (Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regénye azt az erkölcsi dilemmát járja körül, hogy vállalhatja-e az ember a szolgáját bántalmazó rabszolgatartó (Tomóceusz Katatiki) szerepét, aki egyébként korának erkölcsei szerint viselkedik, amikor ezt teszi, vagy az erkölcsileg egyedül feddhetetlen döntés az áldozat-szerep, ami a szolgáé (Gyugyu) – szerk.) Ennek a módja sokféle lehet: az egyértelmű állásfoglalásos kinyilatkoztatás, vagy a gyilkos (hoppá, bocs!) iróniába csomagolt, humoros verzió. Én az utóbbit érzem szakmainak magasabb rangúnak.” – fejtette ki Bödőcs. A humorista szerint „mulatságos”, hogy hányakból bújt elő az alvó kárpáti tálib a merénylet kapcsán. Szerinte az eset „szörnyű lakmuszpapírként mutatta meg, hogy kis hazánkban mily sokan nem értik a szabadság bonyolult nagyszerűségét”.
Tomóceusz Katakiki vs. Gyugyu (Az ötödik pecsét, rendezte: Fábri Zoltán, 1976.)
A Népszava karikaturistája, Pápai Gábor mindezt úgy látja: „Nincsenek tabutémák, akármennyire is erőltetik most új ürüggyel politikusok. Nem a téma, hanem a poén lehet gyilkos, jó és rossz értelemben egyaránt. Emlékeztetnék, hogy Auschwitzban is születtek viccek, ezek fontos eszközei voltak a túlélésnek. A bántó poén meg amúgy sem vicces. Elég, ha hangosan fölolvassátok magatoknak, és érezni fogjátok. Erre nem lehet törvényt írni, a kirekesztő, inkorrekt beszédet is megismerhetővé kell tenni.” Nemrég egyébként Pápainak is beszóltak egy karikatúrája miatt: a Cink nevezte ízléstelennek az öngyilkosságot elkövető Rózsa Milánról készült rajzot, amin az aktivista József Attilával beszélgetett. Egy csütörtöki beszélgetésen ezzel kapcsolatban Pápai elmondta: „Sajnálom a dolgot, mert ezzel a rajzommal egyértelműen tisztelegni akartam Rózsa Milán előtt.”
