A baloldali vákuumban szárba szökkenő közéleti kezdeményezéseknek ad helyet a józsefvárosi Auróra közösségi hely, ahol feltehetőleg a legmagasabb az egy négyzetméterre eső társadalmi aktivisták száma. Nem véletlen az sem, hogy a Józsefvárosban telepedtek meg: közismerten sok itt a társadalmi probléma, és az aurórások szeretnének integrálódni a helyiek életébe, és rámutatni a szegregátumok gondjaira. Jön a bal?-sorozatunk újabb darabja.
Miután 2012 májusában a VI. kerületi önkormányzat a ház életveszélyességére hivatkozva bezáratta a Király utcai Sirályt -- ami ugyan egy ideig még működött tovább ilyen-olyan formában a plakátokkal eltakart üvegek mögött -- már lehetett sejteni, hogy ennek a történetnek nem itt lesz a vége. A Sirály és az önkormányzat közötti csikicsukit akkor elégelte meg végleg a helyi városvezetés, amikor a 2012-es diáktüntetések éppen a leginkább lendületben voltak, a tüntetéseket szervező, főleg a Hallgató Hálózatra épülő csoport pedig itt szervezkedett szinte állandóan. Ez a körülmény, valamint az, hogy az “életveszélyes” házból a lakóknak nem, csak a Sirálynak kellett mennie, a legtöbbeknek egyértelművé tette, hogy politikai okai voltak a bezáratásnak.
A Sirályt üzemeltető Marom Klub Egyesület elsősorban a zsidó vallás és identitás fiatalosabb újracsomagolásával foglalkozik, de az évek során fokozatosan hangsúlyosabbá vált profiljukban a szélesebb körű társadalmi szerepvállalás. Ezzel párhuzamosan a 2006 óta létező Sirályban is egyre gyakrabban tűntek fel a közügyek iránt érdeklődő, azokért tenni akaró emberek: civilek, aktivisták, bloggerek, akik saját terek híján bázisnak használták a helyet.
A Sirály rengeteg kulturális program színhelye is volt, melyek így szintén fedél nélkül maradtak. A Marom kezdte szervezni a Hanuka fesztivált, ami később Negyed6Negyed7, 2014-ben pedig Negyed7Negyed8 néven futott tovább, valamint szintén hozzájuk kötődik a Bánkitó Fesztivál, ami az országban egyedülállóan egyenrangúan kezeli a szórakoztató- és a társadalmi kérdésekkel foglalkozó programokat. A Sirály és ezek körül a rendezvények körül kialakult egy hűséges réteg: több informális csoport, baráti társaság laza hálózata: ezeknek az embereknek pedig egyértelműen igényük volt egy új helyre.
Kell egy ház
Körülbelül “egy év üresjárat után sikerült megtalálni a megfelelő helyet” - fogalmaz Lukács Áron, az Auróra sajtósa. A Marom és a “sirályosok” tevékenysége ebben az időszakban sem szünetelt, de mindenki érezte, hogy egy saját hely híján csak jelentős energiatöbblettel működtethetőek a már bejáratott kezdeményezések. A korábbi tapasztalatok miatt önkormányzati tulajdon szóba sem jöhetett, valamint az “elkommercializálódott, elturistásodott” szórakozónegyed helyett is új környéken keresgélt a csapat. Így esett a választás az Auróra utca 11. szám alatti házra, amely korábban irodaházként üzemelt, és jelentős átalakítások után idén ősztől megkezdhette benne működését három szinten az Auróra.
A mostanáig nagyüzemben zajló átépítésben önkéntesek is részt vettek, és azóta sem szivárogtak el: nélkülük működésképtelen lenne az Auróra, a körülbelül 40 fős stáb jelentős része bérmentesen vállal feladatokat. “Az egy nagyon szomorú világ lenne, ahol nincs ennyi lelkes ember, aki szabad idejüket nem kímélve részt vállalnak egy ilyen kezdeményezésben.” -- mondta Lukács Áron, hozzátéve, hogy reményei szerint azért a későbbekben teljes állásban foglalkoztathatnak többeket is az Aurórában.
A civilek már a spájzban vannak
Sorozatunkban azokat a pártpolitikán kívüli műhelyeket, csoportokat vesszük számba, ahonnan baloldali ajánlat érkezhet.
Dinamó Blog: Célkeresztben a munkásosztály
A finanszírozás három pilléren nyugszik: szervezetektől és magánszemélyektől érkező támogatások -- ennek növelésre 2015-ben nagyszabású kampányt terveznek -- , bérleti díjak, valamint vendéglátó tevékenység. Ez utóbbi hívatott fedezni a programok, valamint a jövőbeni fontosabb beruházások (pl. hangfogó fal) költségeit, a bérleti díjakból pedig a ház fenntartását és üzemeltetését finanszíroznák.
Bérleti díjat fizetnek azok a civilszervezetek is, amelyek a ház felső szintjén kialakított szobákba költöztek be, valamint azok, akik a szintén az emeleten kialakított 10 fős co-working irodában dolgoznak. Az Auróra és a Sirály egyik lényeges különbsége is ebben áll, hogy a civilekkel közös munka keretei intézményesedtek. Ugyan még viszonylag rövid ideje működik ez a modell, de a korábban külön létező szervezetek közeledése már most megfigyelhető, valamint a baloldali vákuumban szárba szökkenő kezdeményezések is sűrűsödni és közeledni látszanak, pusztán annak köszönhetően, hogy ugyanabban a térben mozognak.
“Az emeleten dolgozó civilek közül többeknél is kutakodott a Kehi. Nem mondanám, hogy a jelenlegi politikai helyzettel való elégedetlenség nem fűti a munkát, de érezhető az ebből adódó feszült hangulat is, ami viszont nem látszódhat meg az eredményeken.” Lukács Áron azt tartja a leginkább dühítőnek, hogy az a munka, ami elméleti szinten minden kormányzatnak javára válna, mert valós problémákban tehermentesíti az állami szerveket, a gyakorlatban mégis konfliktusokhoz vezet.
"Árulkodó" programok
Ha vállalt ideológiája nincs is az Aurórának, a programok azért mégis kirajzolnak egy képet. Itt tartotta évadzáró buliját a Budapest Pride, másnap pedig a bevándorlókat segítő civil szervezet, a Migszol ünnepelt itt szülinapot, de volt Szíjjártók és McCainek buli is korábban. Az Auróra elmúlt néhány hónapjában szabadegyetemmel emlékeztek meg az '56-os és a "nagy októberi szocialista" forradalomról is. Rendeztek holokauszt témájú könyvbemutatót, előadást a feminizmusról a titoi Jugoszláviában, volt már célpontban a korrupció, és rendszeresen van szociofilmklub, valamint tartanak Kettős Mérce-beszélgetéseket. A már itt dolgozó civil szervezetek közül megemlíthető a Közélet Iskolája, a Pneuma Szöv. / Közmű Egyesület, a Szivárvány Misszió Alapítvány / Budapest Pride, a Zöld Pók Alapítvány, a Roma Sajtóközpont, az Alternatíva Alapítvány és a Mű-hely Egyesület.
“Gárdaavatás biztosan nem lesz” – jelzi Lukács a helyi irányát, de egyébként sokszínű, széles spektrumot átfogó helyként képzelik el az Aurórát. Koncertek, kiállítások, a saját szobával rendelkező Dor Hadas, progresszív zsidó szervezet istentiszteletei, wingtsun kungfu óra muszlim (és nem muszlim) nőknek, alternatív színházi előadás, filmvetítés mind helyet kapnak. Ebből következően egy folyamatosan alakuló és bővülő közösség tartaná életben a helyet, ami miatt különös figyelmet szentelnek annak, hogy könnyű legyen becsatlakozni a munkába, és ne betonozódjon be és szigetelődjön el közönségétől az Aurórában (korábban a Sirályban) régebben dolgozó keménymag. Pontosan ennek az elkerülése végett nyitott workshopokat rendeznek, amelyeknek kifejezetten az a célja, hogy a könnyen és gyorsan belelássanak az új emberek a ház életébe, működési struktúrájába és bekapcsolódhassanak azoknak az állandó mukacsoportoknak a munkájába, amelyek nélkül nem létezhetne az Auróra.
Hajnalpír a nyolcban
Az Auróra név keltette számos asszociáció közül a sarki fény és a hajnal motívumában jutottak közös nevezőre az alapítók, nem az 1917-es forradalom cirkálójában. Az Auróra nevezhető ugyan forradalminak tevékenységében, de a szovjet allúzióktól elhatárolódnak. A logo tervezése közben is felmerült többször a fény, vagy a világítótorony, mint központi elem gondolata, és ugyan ez nem valósult meg, de továbbra is fel akarnak nőni ehhez az iránymutató szerephez. Emellett persze nem tagadják meg Kisfaludy Károly örökségét, sem aki szintén Auróra néven alapított folyóiratot.
Lukács szerint a Sirály “értékteremtő” hely volt a bulinegyedben, ugyanakkor sokan elcsábultak, mert “rájöttek, hogy 3 euróért kell sört árulni”, ahelyett, hogy tartották volna magukat kezdeti elképzeléseikhez. Így viszont ezeke a helyek “elveszítették identitásukat”. Annak, hogy a VIII. kerületbe költöztek, szintén üzenetértéke van: “ezen a helyen van mit tenni” -- fogalmaz tömören Lukács Áron. Az Auróra vállalt célja, hogy integrálódjon a kerület életébe, ne szigetként működjön, és ne az legyen az egyetlen kapcsolata a szomszédsággal, hogy a bulik hangereje miatt háborúban áll velük. Ugyanis ez volt a legfőbb konfliktus kezdetben, de amióta ez nagy részben megoldódott, azóta leginkább pozitív viszajelzéseket kapnak.
A kerületben több olyan projekt is fut, ami már rendelkezik helyismerettel és támogatói bázissal, az Auróra velük keresi is az együttműködés lehetőségeit; emellett pedig a külső közösségszervező munkacsoport “szondázza” a környék lakóit, és folyamatosan dolgozik a helybeliek megszólításának és bevonásának módjain. Ezt a beágyazódási folyamatot mozdítanák elő a támogatói terembérlet intézményével is, ami annyit tesz, hogy lehetséges magasabb árat fizetni egy rendezvényért, a többlet árból pedig más szervezet terembérletét támogatják, például így valósulhatnak meg a CFCF (Esély a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek) foglalkozásai, oktatásai roma gyerekek számára.
Valóban tényszerű adatok igazolják, hogy a VIII. kerületben több helyen súlyos társadalmi problémák koncentrálódnak, de Lukács Áron fontosnak tartja, hogy olyan kulturálisan sokszínű, több kisebbség által lakott kerületről van szó, aminek a megítélését nagyban rossz előítéletek uralják. “Azért volt bátor húzás a kerületbe költözni, mert így olyan embereket is bevonzunk a kerületbe, akik korábban kifejezetten kerülték a környéket.” -- ugyanis a világ minden nagyvárosában megfigyelhető dzsentrifikációs folyamatok rengeteg kárt okozhatnak a helyi közösségekben. Az Auróra azonban a “pozitív dzsentrifikáció” motorjaként szeretne működni, egyrészt a VIII. kerület integráns részévé válnának, másrészt a közönségüket megismertetnék a szegregátumok problémáival, így sarkallva őket cselekvésre.
