Merre tartanak ma itthon a tüntetések? Mennyire lényeges, hogy ki a szónok? Hogyan lehetne bevonni minél több embert? Fel van-e készülve egyáltalán a magyar társadalom a demokráciára? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a közelmúlt tüntetéseinek ismert szószólói, egy eldugott pincehelyiségben rendezett kerekasztal-beszélgetésen.
Meglepően sokan jöttek el szerda este a nem különösebben nagy, ám annál undergroundabb hangulatot idéző Klub Béla földalatti helyiségébe, hogy az e heti rendszerkritikus vitaest keretében személyesen is eszmét cserélhessenek a magyar tünti-szcéna nagyágyúival. A meghívottak között volt Gulyás Márton, a Krétakör vezetője, Vágó Gábor, az LMP egyik alapítótagja, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Füzessi Károly, Hallgatói Hálózat-veterán, valamint Nemes Balázs, a novemberi netadó elleni tüntetés egyik szervezője.
Milyen az ideális tüntetés?
A meghívottak más és más aspektusát emelték ki a tömegtüntetéseknek, Füzessi Károly például a tájékoztatást fontosságáról beszélt. Szerinte az elmúlt egy-két évben nem csak a pártok járatódtak le, hanem a mozgalmak is, így sokkal fontosabbá vált, hogy ezek helyett a tüntetések adjanak eszközt az embereknek arra, hogy a véleményük hatékonyan kifejezésre juthasson. Vágó Gábor az elmúlt hónapok tüntetéseinek egyik legnagyszerűbb hozományának a közösségteremtést tartotta. Vágó szerint az lenne a legjobb, ha ezeknek a közösségi élményeknek a mentén új, politikailag aktív csoportok jönnének létre, mivel a tüntetések határait már egy ideje feszegetjük. Ez szerinte elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy hosszú távon egy igazi rendszerváltás következzen be.
Nemes Balázs a tüntetésekkel kapcsolatos elvárásokról is beszélt: szerinte a jelenlévő tömegen kívül, még a nem ott lévők, illetve a politika szempontjainak is mind meg kell felelnie egy jól sikerült tüntetésnek. Azt is hozzátette, hogy ilyen szempontból az internetadó elleni tüntetés után akadtak félreértések, végül azonban nem bánt meg semmit. Volt, aki azt kifogásolta, hogy az elmúlt huszonöt év felemlegetésével túlzottan közel helyezik egymáshoz a 2010 előtti állapotokat a mostaniakkal, legalább bekerült a köztudatba, hogy nem most kezdődött a baj, hanem már huszonöt éve tart – mondta.
A közönség soraiból felszólaló Máté Tamás, az Egységfront Mozgalom elnöke egy hevesre sikerült hozzászólásban kérte számon a jelenlévő rutinos tüntetőktől, hogy miért nem koherens az üzenet, amit hirdetnek. Szerinte a kormányellenes tüntetések egy tetemes része inkább hasonlított egy kívánságlistára, mint konkrét követelésekre. Máté Tamás ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az alaptörvény megváltatása óta megszakadt a jogfolytonosság Magyarországon, és elsősorban az alkotmányos rend helyreállítása kellene, hogy a cél legyen. A meghívott vendégek nagyobb része egyetértett abban, hogy ezt azért nem artikulálták eddig külön, mivel szerintük a tüntetések által közvetített üzenetek is a felborult alkotmányos rendből eredeztethetők.
Mi fér bele az erőszakmentességbe?
Az internetadó elleni tüntetés más szempontból is előjött a beszélgetés során: az emlékezetes monitor- és kacateső – amivel a novemberi tüntetés résztvevői elárasztották a Fidesz Lendvay utcai székházát – érdekes támpontot adott a további vitára. A résztvevők alapvetően mind egyetértettek abban, hogy egy tüntetésnek erőszakmentesnek kell lennie, de a legtöbben nem érezték túlzónak a Lendvay utcában történteket. Füzessi ijesztőnek találta, hogy igazából erre senki nem volt felkészülve a tüntetés szervezői közül, ugyanakkor azt is megemlítette, hogy érezhetően évek letargiája tört meg azokban a pillanatokban. Gulyás Márton szerint sem csak nekimentek a székháznak: miután az ehhez hasonló intézmények már rég nem teljesítik az alapvető feladatukat, az irántuk tanúsított agresszió lényegében nem más, mint szimbolikus birtokbavétel. A vita résztvevői kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy az indulatokhoz képest nagyon szolid károk keletkeztek.
Tamás Gáspár Miklós szerint akármilyen humánus is legyen egy tüntetés, sajnos előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a tiltakozók konfrontálódnak a rendszer működtetőivel. Szerinte egyébként az eddigi tüntetésekkel nem volt különösebb baj, a dehumanizáló beszédeket sokkal veszélyesebbnek tartja a helyzet egészére nézve, akkor is, ha ezeknek Orbán Viktor az alanya. A dehumanizáló retorikát Gulyás is támadta, ám azt fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem minden személyeskedés dehumanizálás: szerinte például Lázár János karórája szintén egy olyan szimbólum, ami tökéletesen megtestesíti nemzeti együttműködés rendszerének az igazságtalanságát, így Lázárt ezért támadni nem esik egy kategóriába mondjuk Orbán Viktor patologizálásával.
Merre tovább?
Füzessi Károly két fontos programpontot vázolt fel: egyrészt meg kell határozni egy új, közös nemzeti minimumot, amiben a többségi társadalom egyetért, másrészt szükség van egy új baloldalra, ami akkor fog életre kelni, ha a létrejöttéhez szükséges tartalmak, demokratikus értékek szerves részeit fogják képezni a közvélekedésnek. Vágó Gábor a mindenkori civil ellenzéket erősítené meg, mely így bármely hatalmat képes lenne nyomás alatt, azaz kordában tartani.
A résztvevők kivétel nélkül egyetértettek abban, mit üzentek az elmúlt pár hónap tüntetései: a mostani kétharmados rendszer semmiképpen sem jó hosszú távon. Vágó Gábor elsőre a sok kisebb pártban vélte látni a megoldást, ám Tamás Gáspár Miklós emlékeztette arra, hogy a mostani tömegpártok is pontosan így jöttek létre. Arra, hogy a sok kis párt mind az emberek javára működik majd, gyakorlatilag semmilyen biztosíték sincs, sőt, a parlamentáris demokrácia, mint államberendezkedés, szerinte mára pedig már bebizonyította működésképtelenségét. Ezen kívül, úgy gondolja, hogy a pártokat lassan el kéne felejtenünk, és itt lenne az ideje egy alulról építkező, horizontális felépítésű rendszer kitalálásának.
Vágó Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elég ezekről a dolgokról poros pincékben vitázni, hanem át kell forgatni őket konkrét társadalmi cselekvésbe, és elvinni a megoldásokat a problémás helyekre is. Mint hozzátette, valószínűleg az állampolgárok nagyobb része ma még nincs felvértezve a részvételi demokrácia működtetéséhez szükséges alapokkal, mivel ezen demokratikus alapok tetemes része az elmúlt 25 évben nem fejlődött ki. Vágó azt javasolja, hogy ha bárki bázisdemokratikus rendszerben akar gondolkodni, az előbb próbálja meg kisebb településeken, kicsiben megvalósítani azt.
