Az internetadó elleni tüntetéseken rengetegen vettek részt olyanok, akiket még semmi nem tudott eddig az utcára csalni. A sokaság sokféleséggel párosult, egészen változatos generációjú, foglalkozású és politikai preferenciájú embereket hozott össze az ügy. Volt, aki a tömegtüntetést az Orbán-rezsim hanyatlásának első lépéseként élte meg, másoknak csak az internetadó nem tetszett. Valahogyan mégis katartikus élmény volt a keddi rendezvény valamennyiük számára. „Elsőtüntetőket” kérdeztünk.
Anna 19 éves elsőéves joghallgató, akinek az internetadó elleni tüntetés volt az első olyan alkalom az életében, amikor olyan ügy mellé állhatott oda, ami „pártpreferenciától függetlenül érinti az embereket ma Magyarországon”. Már az ötletet is antidemokratikusnak tartotta, teljes szívvel állt ki ellene. „A magyar egy toleráns nép, nem vonulunk minden héten utcára, ezért is érzem döntő jelentőségűnek az utóbbi napok eseményeit.” Egyébként mindig is taszította a hazai baloldal, a „legkisebb rossz” elvén az LMP-re adta le a voksát.
A 32 éves Mihály informatikus, akit szakmájából kifolyólag az átlagosnál is érzékenyebben érinti az internet megadóztatásának kérdése. A világhálót a tájékozódás kiemelt eszközének tartja, a médium bármiféle szabályozását, befolyásolását elítélendőnek tekinti.
„Itt nem a 700 forint perselybe dobása a fájó, inkább a szegény, a civilizációs javakhoz amúgy is nehezebben hozzáférő falvak végleges leszakadása a tét.” Mihály különösen félti a diákságot. Ő még akkor járt iskolába, amikor szabad volt a tankönyvválasztás, és aktív nethasználóként bárminek utána tudott nézni. A szabad internet szerinte a szabad tanulás és információszerzés szinonimája, amit meglátása szerint a tankönyvkínálat szűkítése és az internetadó is sért. A megmozdulásokon az elhangzó rigmusok némelyikével egyáltalán nem értett egyet, csak a tüntetés hivatalos részén van jelen, az eldurvulás nem kenyere. Mint mondja: pártokért nem, csak elvekért állt ki. De ha már kiáll, élvezi, hogy olyanokkal együtt teszi, akik mellé más módon aligha sodorta volna az élet. A tömeg ezerféle volt.
Mihály véleményét támasztja alá a jobboldali Nézőpont Intézet mérése is, mely tipikus one issue-rendezvénynek írta le a tüntetést, melyen a résztvevők összetétele a politikai táborokon átívelő volt. De döntően az ügy vitte őket az utcára, nem általában a kormánypártok kritikája.
„Nem tudtam volna tükörbe nézni”
A 22 éves marketinges Lilinél a szappanadó és a netadó együtt verte ki a biztosítékot. „Vicces arra gondolni, hogy ha zuhanyozás közben mondjuk eszembe jut, de jó lenne meghallgatni egy Soundcloudról letöltött mixet, akkor fejben máris elverem a fél fizetésem”, mondta ironikusan. (Orbán péntek reggel a Kossuth Rádióban bejelentette, ilyen formában nem vezetik be az internetadót, ehelyett nemzeti konzultációt kezdeményez ezzel kapcsolatosan – szerk.)
Lili a magyar politikai elitből való kiábrándulása ellenére sohasem emigrálna külföldre. A „hűségéért” cserébe azonban élhető országot szeretne, olyat, ahol a szülei is találnak munkát, amiből kiskorú húgait el tudják tartani, és nem kell ingázniuk a kül- és a szülőföld között.
A szintén húszas éveiben lévő Izabella azért ment ki, mert életében először érezte, hogy nem tud majd tükörbe nézni, ha nem áll ki az internetadó ellen. A tömegben lépdelve azt érezte, hogy itt mindenkivel egyetért legalább egy dologban, és biztos benne, hogy ezután gyakrabban fog ilyen rendezvényekre járni. A tüntetést egyébként úgy jellemezte, hogy „sok és hangos ember” volt, ami nagyon messze áll a komfortzónájától, de mint közösségi élmény, nagyon érdekesnek találta. Szerinte a rendezvény nem volt „MSZP-s”, inkább összellenzékinek, kormányellenesnek látta – miközben egyébként nem ért egyet egyik párt politikájával sem.
Lili nagyon örült az EU-s zászlóknak, szerinte ugyanis a Fidesz politikája elszakadt a nyugati értékektől. Ezért külön boldog volt, hogy „megmutatjuk Európának, hogy mit is gondolunk az unióról, és hogy Magyarország véleménye nem egyenlő a kormány véleményével”.
Belenyúltak az emberek privát szférájába
A huszonéves Péter Északkelet-Magyarországon jár műszaki egyetemre. Szerinte sok ember, aki most megmozdult, eddig csendben tűrt, ahogy ő maga is. Vonogatták a vállukat a nagy tehetetlenségben, de most annak mentek neki, ami mindenkit érint. „Az internet nemcsak a tudományos és gazdasági fejlődés alapja, hanem sok embernek menedék és kikapcsolódás. Az internetadóval belenyúltak az emberek privát szférájába.”
Szerinte sikeres volt a tüntetés, mert ritkán fordul elő, hogy ennyi különböző embert össze lehet hozni, jobb- és baloldalit is. „Érdekes kontraszt, hogy nem vagyunk messze a választásoktól, amit óriási fölénnyel nyert meg a Fidesz, ennek az 'elég'-nek mégis van köze az 'elmúltnégyév'-hez.” Péter szerint az RTL-híradó irányváltása is érezhető, „ott hívják fel az emberek véleményét rendszeresen a kormány fölösleges pénzszórására és a vezető politikusok fényűző életmódjára”. Péter szerint a telefon magasra nyújtása remek, nagyon jól fotózható, látványos szimbóluma lett a rendezvénynek. „Kicsit a Critical Massre emlékeztetett.”
„Engem odafelé feszélyezett, hogy a megjelenő képeken ott lehet az arcom, és féltem, hogy hőzöngő kommunistának néznek, vagy esetleg fejbe k*r egy macskakő, de ez az érzés eloszlott, annyira higgadtnak és pártsemlegesnek éreztem a rendezvényt” – mondta Péter.
A fiatalembert szörnyen zavarja, hogy mindig negatív kontextusban szerepelünk. „Bármit nézek, azt látom, hogy Bill Clinton, Obama vagy a BBC stb. 'alja' országokkal emleget együtt minket. Elismert politológusok, szociológusok kritizálnak minket, ami engem sért a magyarságomban. Azzal, hogy azt mondom, magyar vagyok, nemcsak a gulyásra asszociálnak, hanem az illiberalizmusra és a netadóra is.” Egyébként szerinte az EU-zászló fejezte ki legjobban, hogy mit jelent a világháló: azt, hogy mindannyian egy világfalu felé haladunk.
Mindenkitől elvettek már valamit
Csaba húszas évei második felében jár, egyetemet végzett, dolgozik. Élete első tüntetése a vasárnapi volt, a második a keddi. Sokkal nagyobb tömeg volt, mint amire számított, nagy élmény volt a tüntetés. „Vasárnap mindent elkövettek, hogy kriminalizálják az eseményeket” – szerinte ugyanis egyértelmű provokáció történt a Lendvay utcánál, ami visszafelé sült el. „A gondolkodó, békés emberek nem szeretik, ha lecsürhézik őket. Felbosszantották a tiltakozókat, és így sokkal-sokkal többen voltunk kedden.”
Szerinte nemcsak a netadóról szólt a tüntetés. „Az utóbbi 4 évben mindenkitől vettek el valamit, így ez a megmozdulás jó alkalom volt arra is, hogy az emberek kifejezzék általános elégedetlenségüket.” Csaba szerint az emberek úgy érzik, 25 év után hátat fordítottunk az EU-nak, szerinte Orbán helyzetértékelése téves: a magyarok nem szeretik a csupasz pragmatizmust, kiszámíthatóságot és értékelvűséget várnak el. Az emberek elkeseredését az csak növeli, hogy úgy látják, nincs alternatíva. Emiatt ma Magyarországon csak ügyek mentén lehet ilyen megmozdulásokat szervezni, a pártok lejáratódtak, a rendezvényeik csak növelik a megosztottságot. „Ha egy párt szervezte volna a netadós tüntetést, alig mentek volna."
A 30-as, magát jobboldalinak mondó, ám a Fideszre még sosem szavazó Imre az „MSZP-s szál” miatt nem ment ki (Gulyás Balázs, az MSZP korábbi nyolcadik kerületi politikusa volt a rendezvény egyik szervezője – szerk.), viszont Ustreamen követte a tüntetést. Szerinte valaki nagyon pénzelhette a demonstrációt, mert a nagy tömeg ellenére végig kifogástalan volt a közvetítéshez használt full-hd-s mobilnet, és emiatt szerinte a tüntetés nehezen nevezhető civil kezdeményezésnek. Ugyanakkor Imre számára nem volt kérdés, hogy szimpatizáljon az üggyel: mivel számítástechnikai cége van, félt, hogy alaposan pórul jár az ígért felső korlát ellenére. Szerinte ahol a cég a dolgozóknak cafeteriaként flottás internetet és telefont adott, azok akár még ki is vérezhettek volna az adó miatt.
