Olyan politikaterületek felügyeletét kapta Navracsics Tibor Brüsszelben, amelyeknél nem tud elrontani semmit, mert az EU döntéseinek nincs kényszerítő hatása a tagállamokra nézve oktatás, kultúra, ifjúság- és sportügyekben, viszont esetleg pozitívan befolyásolhatja a hazai vudu szakpolitikákat.
Nagyon erős jelzéseket tett Jean-Claude Juncker, hogy milyen elveknek megfelelően válogatta össze bizottságát – természetesen a hozott anyagból, mert arra nincs befolyása, hogy a nemzeti kormányok kit jelöljenek. Feltűnő, hogy kis országok, illetve új tagállamok biztosjelöltjei is kaphattak olyan politikai területeket, ahol az EU jogalkotásának egyenesen kényszerítő vagy erősen befolyásoló hatása van a nemzeti döntési kompetenciákra.
Juncker átstrukturálta a bizottságot, hét alelnöki pozícióból négyet 2004 után csatlakozott tagállamok jelöltjei vittek el (az uniós költségvetésért felel a bolgár, az energiaunióért a szlovén, az euróért a litván, a digitális egységes piacért pedig az észt biztos), de a többi kelet-közép-európai biztos is mintha nagyobb súlyú politikaterületet kapott volna.
Közvetett befolyás
A magyar biztos politikaterülete kifejezetten gyengének mondható, hiszen az oktatás-, kultúr-, ifjúság és sportpolitika százszázalékosan nemzeti hatáskörbe tartozó terület. Közvetve más biztos hatáskörébe tartozó felelősségi körökre hatással lehet, így például az Európai Szociális Alap (ESZA) vagy a strukturális alapokból finanszírozott oktatáspolitikai programok esetében lehet befolyása. De nyilván konszenzuskeresőnek, erős tárgyalónak kell lennie, aki ezen a poszton sikert akar felmutatni.
Egy ilyen pozícióban a biztos a pénzek elosztására lehet leginkább hatással, illetve bizonyos irányok kijelölésében, melyek az adott területen a jövőben iránymutatókká válhatnak. (A befolyásra azért az is jellemző, hogy az ESZA-pénzek nagyjából harmada humánerőforrás-fejlesztésre ment el a legutóbbi pénzügyi ciklusban is. A Társadalmi Mobilitás Operatív Program – TÁMOP – milliárdjaiból finanszíroztak Magyarországon is majd minden felnőttképzési projektet az elmúlt években.)
Mivel az EU versenyképességének javítása szempontjából óriási jelentősége van az oktatásnak, Navracsics politikaterületét azért stratégiailag nem szabad lebecsülni. Kifejezett előnye a magyar biztosnak, hogy nem idegen tőle a terület: politikai szerepvállalását megelőzően az ELTE docense volt (és sokáig az egyetem óraadója is maradt), így ismeri az egyetemi világot, emellett az európai intézményrendszert is (tankönyvet is írt róla). Miután vannak olyan uniós biztosok, akiknek semmilyen kapcsolódásuk nincs a politikaterületükhöz és a közösségi döntéshozatalhoz, Navracsics tudása még fel is értékelődhet – hátránya viszont kétségtelenül az, hogy Magyarország imázsa az EU-ban most nem épp a legfényesebb.
Ráadásul ő felügyelheti az EU legnagyobb és legsikeresebb társadalmi mobilitási projektjét, az 1987 óta létező Erasmus ösztöndíjprogramot, amit a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem jegyében nemrég kibővítettek – és elvben fontos szerepe lesz a pályakezdés megkönnyítésében.
Nem középiskolás fokon taní-tani
Az, hogy Navracsics kapta meg az oktatásért, kultúráért és ifjúságért felelős posztot, a Juncker által vezetett bizottság oktató-nevelő szándékával is összefügghet. Mint ahogy az EB-elnök hangsúlyozta, nem véletlenül kapta például a görög biztos a migrációval foglalkozó területet vagy a francia a gazdaságért felelős pozíciót: Görögországnak óriási kihívást jelent a határainál felbukkanó menekültek kezelése, míg Franciaországnak a költségvetési fegyelem betartása. (A Frontex adatai szerint Görögország volt a második olyan uniós tagállam 2013 harmadik negyedévében, ahol a legtöbb illegális határátlépés történt, de ez csak újabban van így, mióta Olaszország átvette a vezető helyet Görögországtól.)
Bár egy uniós biztos teljesen függetlenül működik az őt nomináló nemzeti kormánytól, sőt az általa viselt cím kifejezetten arra kötelezi, hogy az EU-t képviselje, nem kizárt, hogy a magyar kormány tárgyalópartnereként pozitív irányba mozdítja el a nemzetközi kontextussal ellentétes magyar oktatáspolitikai tendenciákat. Erre persze semmi garancia nincs: attól, hogy Andor László volt a foglalkoztatási és szociális uniós biztos az elmúlt hét évben, semmit sem csökkent a magyar munkaerőpiacon a hátrányos megkülönböztetés, nem javult a foglalkoztatás, viszont európai összehasonlításban a legrövidebb időszakra szóló munkanélküli segélyt nálunk vezették be, stb.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint szándékos fricska volt Juncker részéről, hogy Navracsicsnak osztotta ezeket a szakterületeket. Német és belga zöld politikusok pedig egyenesen provokációról beszéltek, hogy a magyar jelölt olyan biztosi posztot kapott, amely a demokrata állampolgári nevelés-projektekért (citizenship) is felelős. Miközben a magyar rendőrség eljárást folytat olyan civil szervezetek ellen, melyeknek egyetlen bűnük, hogy kormánykritikus szervezetek tevékenységét támogatták az általuk kezelt nemzetközi alapból. A hvg.hu több forrásból is úgy értesült, hogy Navracsicsnak kemény európai parlamenti bizottsági meghallgatásokra kell felkészülnie.
Egy terület, amire nem lehetünk büszkék
Mindenesetre nem lesz könnyű dolga Navracsics Tibornak, hogy a bizottsági meghallgatásán az uniós elveket hitelesen képviselje, hiszen egy olyan országból jön, ahol akár az oktatásra szánt erőforrások mennyiségét, akár az oktatás minőségét jelző indikátorokat tekintjük, ellentétesek a tendenciák az uniós átlaghoz képest. És szakpolitikai szinten is az ország erősen unortodox elveket követ. A kinevezés előtti napon hozták nyilvánosságra az EB állásfoglalását (a magyar biztosnak kell elvileg ezentúl ezt képviselnie), amely az OECD Oktatási körkép, 2014 (Education at a Glance 2014) című tanulmányára hivatkozva leszögezi, hogy az uniós növekedés és foglalkoztatottság szempontjából nagy jelentőséggel bírnak az oktatásra irányuló kiadások.
Az OECD 2014-es oktatási körképében kerek-perec olvasható, hogy az oktatási beruházások mind a növekedésben, mind a foglalkoztatottságban pozitív változást idéznek elő. Magyarországon azonban ezek a kiadások ez elmúlt években nettó értékben a legnagyobb mértékben csökkentek. Mindezzel szemben azokban az EU-s országokban, ahol a válság hatására például a felsőoktatási kiadások csökkentek, a válság után ezek mind visszaépültek, sok esetben a korábbiakat meghaladó mértékben növekedtek.
Az uniós trend az, hogy bővülnek a tanulási lehetőségek: egyre többen szereznek diplomát, egyre kevesebben fejezik be az iskolát a középfokú végzettség megszerzése előtt. Ehhez képest Navracsicsnak a bizottsági meghallgatásán azt kell majd megmagyaráznia, hogy Magyarországon miért csökken a demográfiailag indokoltnál jobban a felsőfokú tanulmányokat megkezdő és azt befejező hallgatók aránya.
Messze az európai fősodortól
Az Európa 2020-stratégia egyik célja, hogy a fiatalok legalább 40 százaléka rendelkezzen felsőfokú végzettséggel. Magyarország azonban mindössze 30,3 százalékot vállalt ebben, de azt is csak statisztikai trükközéssel – a felsőfokú szakképzés adatainak beszámításával – tudja majd elérni. A másik EU 2020-as cél az volt, hogy 10 százaléknál kevesebb legyen a középiskolát be nem fejezettek aránya. Nálunk lecsökkentették a tankötelezettség felső korhatárát, ez nyilván éppen növelni fogja a korai iskolaelhagyók arányát.
Pedig már így is rosszul szerepelünk a korai iskolaelhagyók számát tekintve, és hasonló a helyzet a 14-15 éves iskolások nemzetközi kompetenciavizsgálatában (PISA) is: míg az EU-átlag ezekben mind javulást ért el, Magyarországon a korai iskolaelhagyók száma nőtt, a PISA-eredményünk pedig valamennyi kompetenciaterületen romlott. Magyarország már hosszú évek óta rosszul szerepel az oktatási esélyegyenlőség tekintetében is: sehol Európában nem függ attól annyira az előremenetel, hogy ki, hol, milyen családba születik bele, mint nálunk.
De ha a szakpolitikákat nézzük, az is megállapítható, hogy az európai tendenciákkal összehasonlítva teljesen más nézeteket vall a magyar oktatásügy a közoktatás-köznevelés autonómiájáról, az intézményfinanszírozásról vagy a tanárpolitikáról, mint az európai fősodor. Ebből a szempontból Junckernek éppenséggel jó oka lehetne rá, hogy Navracsics segítse visszatéríteni Magyarországot a fősodorhoz – még ha ennek nincs is sok realitása.
