Bármilyen kedvezményes részletfizetési modellt is alkalmaznak, a kistelepülések lakóinak 5-15 százaléka képtelen fizetni a szennyvízközmű-hozzájárulást. Miközben az ország kilencven százaléka néhány évben belül csatornázott lesz, a kényszerbekötések miatt több százezren adósodnak el. A Csongrád megyei Mindszenten a 3200 ingatlanból 476-ra jelzálogot jegyeztetett be az önkormányzat a nemfizetés miatt. A legrászorulóbbakat a fejlesztés duplán sújtja: aki nem köt rá a csatornára, annak a csatornadíjnál drágább talajterhelési díjat kell majd fizetnie.
A tervek szerint 2015 végére Magyarország szennyvízcsatornával ellátottsága 90 százalékra fog emelkedni. Jelenleg számos településen zajlik az építkezés, még a fővárosban is 200 kilométernyi vezetéket kell lefektetni. A kisebb települések többsége négy-ötös csapatokban pályázott, a beruházások átlagos összértéke 3 milliárd forint körüli.
Csongrád megyében több helyen is az utolsó pillanatokban kezdődött a roham. Bár itt évekkel ezelőtt előfordultak olyan esetek, hogy „titokzatos” befektetők keresték fel az önkormányzatokat azzal az ígérettel, hogy segítséget nyújtanak, s majdhogynem ingyen építhetik ki a csatornát lakóhelyükön.
Nagymágocson a jelenleg szociális otthonként üzemelő kastélyért cserébe fürdőt és kalandparkot ígértek a helybéli termálkút köré, valamint azt, hogy a beruházással párhuzamosan a helyieknek ingyen megépítik a szennyvízelvezetőket. A „csodatévő” vállalkozóknak mára hűlt helyük. Az ehhez hasonló hitegetésekkel is sok idő elment, de 2007 körül szinte minden településen létrejöttek az ún. víziközmű társulatok.
Kényszertagság
Egy településen akkor alakult meg a társulat, ha a lakosok legalább 75 százaléka beleegyezett a csatorna építésébe. Amennyiben megalakult, a többi lakos is kényszertaggá vált. A társulatok, pénzintézetekkel felvéve a kapcsolatot, részletfizetési konstrukciókat dolgoztak ki a lakosok számára: a településeken a bekerülés költsége csak megközelítőleg azonos, hiszen a fajlagos költségek a lakosok száma, a terület nagyságától függően változnak.
Átlagosan az egy háztartásra eső bekerülés 150-250 ezer forint közötti, ami különböző futamidőkkel számolva havonta 2500-6000 forint terhet jelent. Még ezt sem tudta mindenki fizetni, a legtöbb településen 10 és 25 százalék közé tehető a nem fizetők száma. A Csongrád megyei Mindszenten a lakosok 74,6 százaléka fizet rendesen, így került a tavalyi év végén 476 ingatlanra jelzálog. „Mindezek ellenére, csapataink harcban állnak. A településen egyidejűleg több helyen dolgoznak a kivitelezők” – mondja Hevesi István, a Mindszenti Víziközmű Társulat elnöke.
A befizetések 2008 júniusában indultak, amiből mára 376 millió forint gyűlt össze: a mindszenti szennyvízberuházás támogatási intenzitása eredetileg 85 százalék volt (és 15 százalék lett volna az önerő), amit időközben 94,6 százalékra emeltek, de az önkormányzat a maradék 5,24 százalékra is pályázatot nyújt be az önerőalaphoz. Ha megkapják, a megmaradt 376 milliót sem a házak rákötésére költenék (vagyis, hogy a befizetőknek ne kelljen a ház és a csatornacsonk közötti távolság áthidalásáért még extrán fizetni), hanem utat építenének belőle – ami nem feltétlenül tetszik majd a befizetőknek. A csatornapályázathoz annak idején esélyegyenlőségi tervet is kellett készíteni, ennek részleteit azóta sem dolgozták ki: más kérdés, hogy a romaintegrációs tervekért a többségi lakosság nem feltétlenül rajong, az új kormány pedig nem is nagyon kéri számon. Pedig ez az uniós pénzből megvalósuló helyi fejlesztéseknek feltétele volt.
„Csóri itt mindenki”
A takarékszövetkezet előtt álldogáló asszonyok első dolga, hogy a sárga csekket befizessék, többségük a 96 hónapos futamidejű törlesztést választotta, így 2000 forint havi részlettel meg lehet úszni, hogy a csatornát elvigyék a telekhatárig. Voltak, akik egy összegben kifizették a 200 ezer forintos egy portára eső összeget, mások 48 hónapon keresztül fizettek havi 5500 forintot. „Én fizetem minden hónapban – mondja egy középkorú asszony – de sokan vannak itt nehéz helyzetben, nincs jószerivel semmi munka, időnként napszámba tudnak elmenni az asszonyok. Csóri itt mindenki, aki tud, menekül, nézze, mennyi ház eladó errefelé.”
Az asszony azt mondja, annak idején arra hivatkoztak, hogy a szennyvízcsatorna elkészültével majd özönlenek ide a cégek, felmegy az ingatlanok ára. „Hát, azt megnézem” – tette hozzá. A parkot rendezgető közmunkások közül egy fiatal lány csattan fel a csatornázás hallatán. Neki elege van az egészből. A nagymamája számlájára is inkasszót tettek egyszer, a gyógyszereit sem tudta kiváltani. „A nincsből azt a keveset sem lehet kifizetni", magyarázza indulatosan a 19 éves lány. "A nagymamám a pici nyugdíját is kénytelen kiegészíteni: meggyet ad el, a család meg fémez. Nem szégyen" – teszi hozzá.
"A baj az – folytatja –, hogy mi sem tudunk segíteni. Az édesanyám rokkantnyugdíjas, ritkán el tud menni napszámba a Tisza túlsó oldalára, Baksra, ahonnan viszik őket mindenfelé. Kap egy kis pénzt, meg elhozhatja a krumpli apraját. Nekem itt van most a közmunka, de ez sem tart örökké. A bátyám 21 éves, szórólapozik, azért kap 10 ezer forintot, aztán van a 12 éves húgom. Az iskolába mindig kell fizetni valamit, most legutóbb az osztálykirándulásra kellett költeni. Nekünk nincs otthon vezetékes vizünk, az udvarból, a kútról hordjuk. A koszos vizet hátra öntjük a pöcébe, abból lesz annyi giliszta, hogy mehetünk horgászni, és ha szerencsénk van, abból lesz a vasárnapi ebéd. Minek ide a csatorna? Azért is csak fizetni kell, nekünk már nincs miből.”
„Éves szinten 5 milliót tudunk inkasszóval beszedni”
„Aki a társulathoz fordul segítségért, annak segítünk. Megadjuk a lehetőséget halasztásra, átütemezésre, de ha azt tapasztaljuk, hogy nem tartja be a kérelmező a megállapodást, többet nem tudunk segíteni. Tudom, hogy sok a nehézség, főleg itt mifelénk, sok a munkanélküli, drága a gyógyszer, meg nálunk is sok a devizahiteles. De nem tehetünk mást. Nekünk az egész közösség érdekét kell nézni, különben a hűtlen kezelés gyanúja is felmerülhet” – magyarázza Hevesi István.
Mindszenten a gerincvezetékre csatlakozásban segít az önkormányzat úgy, hogy helyi vállalkozók közösen szerezhetik be a szükséges anyagot a rákötéshez, majd közmunkásokat bevonva a munkálatokba, féláron végzik el a bekötést, a piaci 4500 per méter helyett már akár 2500 forintig is le tudják szorítani az árakat. Eddig a településről 650-en jelezték, hogy az olcsóbb lehetőséggel kívánnak élni, többnyire olyanok, akik eddig is fizették a hozzájárulást. A települési szolgáltató, az Alföldvíz, amely néhány éve felelős a vízközműért, vállalta, hogy ingyen műszaki tanácsokat ad a bekötésekhez, de ennél több segítséget – a jelenlegi álláspont szerint – nem tud nyújtani az önkormányzat. Ha elkészül a szennyvízcsatorna, a vízközmű-társulat feloszlik, onnantól kezdve az adósok problémája az önkormányzat vállait nyomja.
Szennyvízbomba becsatornázva
2002 és 2009 között az országban 56 százalékról 70 százalékra nőtt a csatornaellátottság, 2015-ig ez az arány eléri a 90 százalékot. (A 2000 lakos alatti települések számára a Vízgazdálkodási Klaszter kidolgozott egy tervezetet, az előbbitől eltérő technológiára téve javaslatot. Ezek költsége 250 és 600 millió forint közötti, amiből 2020-ig lehetne megoldani az aprófalvak rákötését.) A 2000 feletti településeken a lakosok 75-90 százaléka rendszeresen fizeti a hozzájárulást, már ahol szükséges. Van olyan település, ahol – mivel később kapcsolódtak a programba – el sem kezdték szedni a hozzájárulást, és miután a csatornázási programban menet közben növelték a támogatás intenzitását, és az önerőalapból is jött támogatás, nem fizetnek a lakosok egy fillért sem, legfeljebb a rákötésért.
A legtöbb településen azonban már évekkel ezelőtt – Mindszenthez hasonlóan – megalakultak a társulatok, gyűjtötték az önerőre a pénzt. Ez utóbbiakban a jegyzők sorra értesítik ki a nem fizetőket (Enyingen például már 100 körüli a kiértesítettek száma) a tartozásról, és annak behajtásának lehetőségéről. A nem fizetők problémája leginkább a 2000 és 10 000 lakos közötti 653 településen jelentkezik: ha mindegyiken csupán 5-10 százalék közötti a nem fizetők száma, akkor is legalább 100-200 ezer ember úszhat el a szennyvízzel. Ha nem oldódik meg a kérdés, csatornadíj helyett az előbbinél magasabb talajterhelési díjat kell majd fizetniük – úgy, hogy a ők a legkiszolgáltatottabbak, nekik van a legkevesebbjük, és még a megélhetésük egyéb költségeire sem jut.
