Az európai mércék alkalmazhatósága is megosztja a testületet, a negyedik alkotmánymódosítás nyomán pedig a korábbi határozatok idézhetőségének kérdése is újra és újra vitákhoz vezet - fűzte hozzá Paczolay Péter. Megjegyezte: tartózkodik attól, hogy kollégáinak beilleszkedését minősítse.

Az Ab-re vonatkozó szabályozás elmúlt években lezajlott átalakítása kapcsán az elnök kiemelte: a jelenlegi Ab számos vonatkozásban jelentősen eltér az első két évtized Alkotmánybíróságától, de megőrizte alkotmányvédő szerepét, a legfontosabb és legvitatottabb törvények eljutottak az Ab-hoz, és így a testület továbbra is a törvényhozás kontrollja maradhatott. Bár ennek feltétele egy olyan aktív, alkotmányos jogvédelem iránt elkötelezett ombudsman, mint amilyen Szabó Máté volt, hiszen az utólagos normakontroll kezdeményezésének lehetősége jelentősen szűkült.

A hatáskörök átalakulását optimistán szemlélve egy új egyensúly alakult ki: a korábban nagy szerepet betöltő actio popularis - alanyi jogon történő Ab-hoz fordulás - megszűnt, helyette a személyes érdeket megkívánó alkotmányjogi panasz lépett előtérbe - fejtette ki a Paczolay Péter. Megjegyezte azt is, hogy ezekkel a célokkal egyetértett. Az actio popularist a rendszerváltáskor politikailag érthetőnek, de szakmai szempontból eltúlzottnak tartotta. Ugyanakkor az elnök úgy vélekedett, hogy az új szabályozás az alkotmányos normakontrollt túlzottan visszaszorította, ez csupán a minden jogi érdek nélküli indítványozással összefüggésben fogadható el.

A közpénzügyekkel kapcsolatos hatáskör-korlátozás az Ab elnöke szerint pedig még a legnagyobb jóindulattal szemlélve sem tekinthető egy új egyensúly részének, hiszen elfogadhatatlan, hogy az alapjogok egy területe csak nagyon kivételesen és korlátozottan vizsgálható alkotmányjogi szempontból. 

Az Ab-t az alkotmányos jogvédelem visszaszorulása kapcsán ért kritikákra reagálva az elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a testület kétharmados - bármikor alkotmányozni képes - törvényhozó hatalom mellett működik.

Paczolay Péter szerint az alkotmánybíráskodás szempontjából az elmúlt években az volt a legproblematikusabb, hogy a szabályozást sűrűn módosította parlamenti többség, a neki nem tetsző alkotmánybírósági döntéseket pedig nem egyszer a kétharmad birtokában felülírta, egyre újabb területeket kivonva ezzel az alkotmányos felülvizsgálat köréből.

Arra a felvetésre, hogy egyáltalán mi értelme van az alkotmánybíráskodásnak kétharmados parlamenti többség mellett, az Ab elnöke úgy reagált: az alkotmányos kultúra átmentése mindenképpen az egyik fontos cél. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: néhány év nem elegendő arra, hogy az átalakult alkotmánybíráskodásról letisztult értékelést lehessen alkotni, ehhez még több idő kell.

A Sarkalatos átalakulások - A kétharmados/sarkalatos törvények változásai 2010-2014 című sorozat keretében az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete hétről hétre több mint 20 alkalommal vitatják meg a szakértő vendégek, többek között a közpénzügyek, az egyházak, a parlamenti jog, a választójog, a médiajog, az ombudsmani szabályozás, az adatvédelem, a bíróságok, a nemzetiségek, a népszavazás vagy a jogalkotás kérdéseit.