Ősszel bizonyossá vált, hogy a választásokra koncentráló kormány nem fut neki a felsőoktatás átfogó reformjának, csak közben kiderült, az átalakítás teljes eltolásával bukhatják az új intézményrendszerre szánt uniós támogatásokat. Az átalakítás részeként létrehozandó közösségi főiskolák így nagyrészt úgy indultak el időre, mint a 4-es metró. Sőt, a minisztérium már csak "egyik lehetséges irányként" emlegeti a korábban nagy hévvel beharangozott új iskolatípust.
Nagy érdeklődést váltott ki múlt nyáron a hír, hogy gyökeresen átalakítanák a felsőoktatási intézménystruktúrát, és ennek részeként hamarosan nálunk is lesznek úgynevezett közösségi főiskolák. Az itteni, kétéves képzés bevezetésének főleg azok örülhetnének, akik nem akarnak vagy tudnak sokszor tőlük távol található tudományegyetemeken továbbtanulni, viszont így mégis diplomát szerezhetnének a helyi munkaerőpiachoz szabott, gyakorlatorientált főiskolán.
A modell külföldön már bevált, a bevezetése megoldaná az egyetemi rangsorban hátul koslató intézmények helyzetét, csak egy kérdés volt: ennyire közel a választásokhoz be meri-e vállalni a kormány a borítékolhatóan konfliktusgeneráló döntést. Mostanra megvan a válasz: nem. Annak ellenére, hogy információink szerint egy váratlan fordulattal a múlt heti kormányülésen mégis áttuszkolták a felsőoktatási stratégiát a választások közelsége miatt már halogatásra játszó kormányon.
Jogszabályi szinten meg kell alapozni
A kiindulópont az Emberi Erőforrások Minisztériuma Felsőoktatási Államtitkárságának ősszel beharangozott tervezete volt, amely a jövő felsőoktatási rendszerét négyféle iskolából építette fel: nemzeti tudományegyetemek, egyetemek, főiskolák, valamint – leglátványosabb változásként – a külföldi community college elnevezésből magyarosított közösségi főiskolák. Utóbbivá a tervek szerint olyan kis vidéki főiskolák alakulnának át, amelyek régóta bajban vannak, időnként akár még a bezárásuk is felmerül, mert rendre elvéreznek a vonzóbb szakokkal futó, elismertebb intézményekkel szemben a hallgatókért folyó versenyben. Csakhogy várható volt, vidéken a helyi elit komolyan megharcol majd iskoláik megmaradásáért, és nem akarják, hogy pont az ő intézményükből legyen a felsőoktatási piramis aljára sorolt közösségi főiskola.
Arról már korábban beszámoltunk, az Orbán-kormány a lehetséges bakiktól is tartva már minden nagyobb, szakpolitikai döntést a választások utánra tolt el. Információink szerint ezért akadt el a felsőoktatási ágazat reformja is. „Az egyik novemberi végi kormányülésen gyakorlatilag eldőlt, hogy elvitte a kampány az egészet, túl közel van a választás, ezért nem döntenek a kidolgozott felsőoktatási tervezetről sem" – mondta egy névtelenséget kérő, oktatáspolitikában jártas forrásunk. "Mindezt azért, mert egyesek azzal riogattak, hogy ’juj, veszélyes’ elkezdeni az átalakítást. Ráadásul nem is volt biztos, hogy ezek népszerűtlen intézkedések lennének, de a választási matek szempontjából senki nem tudja előre megmondani, mi lenne a hatása, hozna vagy vinne szavazatokat” – magyarázta.
Csakhogy forrásunk szerint januárban leesett, hogy nemcsak a felsőoktatás finanszírozásának rendezetlensége miatt sürgető legalább a kormányzati áment kimondani a felsőoktatási átalakítások megkezdésére, hanem azért is, mert másképp gond lesz a következő, 2020-ig tartó uniós pályázati időszakban a támogatások lehívásával. Ezért azt állította, hogy a múlt heti kormányülésen mégiscsak rábólintottak, hogy elinduljon a felsőoktatási ágazati átalakítás, ennek jogszabályi részletei a hamarosan megjelenő közlönyökből derülhetnek ki.
Megkerestük a kormányszóvivői irodát és az Emberi Erőforrások Minisztériumát, utóbbi annyit válaszolt a múlt heti kormánydöntést firtató kérdésünkre: "a kormány a múlt heti ülésén a 2014–2020-as uniós pályázatok előfeltételét jelentő, úgynevezett ex ante stratégiákat fogadta el". Úgy tudjuk, ilyen a felsőoktatási stratégia is, de bővebben nem fejtették ki az óvatos mondatot.
Már csak lehetséges irány?
A beharangozott közösségi főiskolákat a szaktárca válaszában csak "a felsőoktatási fejlesztések egyik lehetséges iránya"-ként említi, "jelenleg ennek a koncepciónak a kidolgozása zajlik". Ez azért meglepő, mert Klinghammer István felsőoktatási államtitkár több ízben – először nyáron egy interjúban, majd egy hvg.hu részvételével zajló szűkkörű háttérbeszélgetésen is – tényként beszélt az új típusú iskolákról, ahol azok tanulhatnak majd, "akinek bizonytalanabb a tudásuk, de szorgalmasak és tovább szeretnének tanulni". Másrészt pontosan megvolt a felsőoktatás átalakításának és ezen belül a közösségi főiskolák felállításának szoros, szigorúan betartott ütemterve, amit az államtitkár főtanácsadója, Gilly Gyula még szeptemberben részletesen felvázolt.
E szerint már a most megjelent, következő tanévre vonatkozó felvételi tájékoztatóba a letisztított képzési kínálatnak kellett volna bekerülnie, a koncepció egyik fontos pontja ugyanis, hogy a kis főiskolának felesleges tudományegyetemekre szabott képzéseket hirdetni, alapprofiljuk inkább a tanító- és óvóképzés, illetve az agrárszakemberek képzése lenne. Mindehhez azonban még ősszel több jogszabály, így a felsőoktatási törvényt is módosítani kellett volna, és még akkor is 2-3 éves átfutással számoltak az új iskolák bevezetéséig.
A szaktárca válaszában arra hivatkozott – és ezek szerint az optimista menetrend helyett be kell érni ezzel – hogy "a struktúraátalakítási támogatásokért cserébe számos intézmény vállalta szakjainak racionalizálását, így a jelenlegi képzési kínálat már valóban tisztább profilt tükröz az egyes intézményeknél".
A csúszás jól látszik abból is, hogy az eredeti tervek szerint már 2014 januárjától, vagyis egy hónapja – mintegy kipróbálásként – kancellárnak kellene irányítania az ELTE, a szegedi és debreceni egyetem gazdasági ügyeit, ugyanis 2015 januárjától minden intézményben bevezették volna az új felső vezetői posztot. A korábbi gazdasági főigazgató poszt felturbózásával egyetemi topmenedzserré avanzsált kancellárok felelnek – majd egyszer – az intézmény gazdasági, pénzügyi számviteli ügyeiért, vagyongazdálkodásáért, gyakorlatilag minden nem oktatási ügy a hatáskörükbe tartozik. A három kísérletre kijelölt egyetem közül megkerestünk kettőt, de a Debreceni Egyetem rektora egyáltalán nem akart nyilatkozni, miután elküldtük kérdéseinket.
„Úgy tűnik, hogy mindenképpen csúszni fog a közösségi főiskolák bevezetése, hiszen még az előkészítő munkák sem indultak meg” – mondta a hvg.hu-nak Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, aki egyben az új felsőoktatási intézménytípus magyarországi meghonosításának ötletgazdája is. „A közösségi főiskola lényege, hogy a helyi gazdasági feltételekhez igazodó képzési portfóliót nyújt, így először is fel kellene mérni mindenhol, mi a helyi vállalkozók igénye. Ez viszont addig nem kezdődhet el, míg nincs egyértelmű kormányzati döntés a struktúraátalakításról” – tette hozzá a szegedi intézmény vezetője.
"Senki nem szeret feleslegesen dolgozni"
A közösségi főiskolák még a nevüket is egyik legfontosabb célkitűzésükről kapták: a helyi gazdaság, illetve munkaerőpiac tényleges igényeit szolgálná ki, olyan szakembereket képeznének, akik ott helyben boldogulni tudnak a végzettségükkel. Szívesen hangoztatják is, hogy az új iskolatípussal házhoz vinnék a felsőoktatást, hiszen nem kellene más városba költözni a továbbtanuláshoz, utána pedig könnyen találnának állást a térségben.
Ezért miután belengették az új típusú iskolák bevezetését, egyes régiókban már voltak is egyeztetések polgármesterekkel, helyi vállalkozókkal, illetve cégek képviselőivel az ötletről, így információink szerint most sokan csalódottak, amiért a választások megakasztották a folyamatot. „A szakmai elképzelés megvan, de nincs mit tenni, lábhoz tett fegyverrel vár mindenki” – mondta a rektori konferenciában zajló folyamatokat jól ismerő forrásunk, aki a téma politikai összefüggései miatt kért névtelenséget. Szerinte a közösségi főiskolák csak az ágazati reformoknak egy kis részét jelentik, ugyanakkor azt elismerte, hogy ezek létrejöttének „még csak a közelében sem járunk”.
Ő is úgy tudja, hogy a kormány január végén végül azért szánta el magát, mert másként gond lenne a EU-s felsőoktatási támogatások lehívásában, de ettől függetlenül a reform tologatása világosan érzékelhető. „Értjük a politikai logikáját, és biztos ellendrukkerek is belebeszélnek, de ha nem kezdődik el a strukturális átalakítás, akkor a 2014–2020-as uniós forráselosztásnál kerülünk hátrányba. Ehhez pedig muszáj kész stratégiát vinni az EU elé, másképp a szektort halálra ítélik” – mondta. Egyetemi körökben mozgó forrásunk úgy fogalmazott, „tudjuk, mit kellene csinálni, de nem fogunk bele, mert senki nem szeret feleslegesen dolgozni”.
