„Én megígérem maguknak, hogy az elnök úr az ablakon ki fog nézni” – mondja a piros pulóveres Varjú László pártigazgató a teremből kiszorult, szinte kizárólag idős emberekből álló tömegnek. A csitítónak szánt szavakra azért van szükség, mert a kinnrekedteket nem nyugtatta meg az a lehetőség, hogy bár nem fértek be a kétszáz fős helyiségbe, de kihangosítón hallhatják a Demokratikus Koalíció elnökét. „Mi látni is akarjuk Ferit” – kiabál egy szőkített hajú hölgy. Végül nincs szükség ablakból való kinézésre, se integetésre, győzött a népakarat: a fórumot az Arany Bika szálloda aulájában tartják meg.

Az egész nagyban emlékeztet – természetesen a tartalmat leszámítva – a kilencvenes évekbeli MIÉP-re. Akkor is egy nagyobb pártból kiszakadt kör követelt teljes ellenzéki összefogást morális nyomás alá helyezve a többieket, amitől a harcosan ellenzéki orgánumok sem tudták függetleníteni magukat. (Tessék elolvasni a Demokrata említett időből való lapszámait! Főszerkesztő: Bencsik András, aki ma a Fidesz kulturális tagozatának tagja, a kormányt támogató Békemenetek egyik főszervezője.) Akkor is látszott, hogy a közvélemény nemcsak politikailag, de generációsan is mélyen megosztott: a politikailag elkötelezett és zömmel éltesebb korúakból álló közvéleményhez címzett üzenetek nem tudtak a fiatalabbakhoz utat találni. Akkor is úgy volt, hogy a legradikálisabbak, a kormányt legvehemensebben elutasítók gyűlésein megfogalmazott tömör igazságok nem szorultak bővebb kifejtésre, de szlogenszerű továbbvitelük megakadályozta az érvelést.

Gyurcsány Ferenc befelé beszél. „Jobban dagad-e most a keblünk a honfiúi büszkeségtől?” – teszi föl a kérdést a Fidesz-érára utalva, majd közönségével mély egyetértésben válaszol is rá: „nem, rémálom vált valóra”. Ezt követően nem is szellemtelenül kezdi szapulni a fönnálló rendet. „Gyarapodó országot ígértek, ehelyett ők gyarapodtak” „Azt mondták családi gazdaságok lesznek, de arról nem volt szó, hogy a saját családjaiknak” – harsogja, és tényleg harsogja úgy, hogy maga is megjegyzi, mézes teára lesz szüksége, hogy torka rendbe jöjjön. Nem marad adós saját kormányfői időszakának fényezésével sem, úgy emlékszik arra az időszakra, mint amikor „csökkent a különbség a szegények és a gazdagok között”. Fölszólítja hallgatóságát, hogy legyenek büszkék azokra az évekre, és emlékeztet arra is, hogy Orbán háromszor is megbukott, mire negyedszerre fölállt. A gyűlölt ellenfél tehát példaként jelenik meg, nem az első esetben, de kétségtelen, arra alkalmas ennek emlegetése, hogy híveiben reményt ébresszen.

A hitet máshogy is próbálja élesztgetni Gyurcsány: „létrejött a szélesebb ellenzéki összefogás, ezt is elértük” – mondja. Az ellenzéki megállapodás többször is előkerül az esemény során, többnyire pozitív kontextusban, bár azt is megjegyzi, hogy a DK-ban sem örült ennek mindenki. Voltak, akik önállóan szerették volna megméretni a pártot. De hogy pontosan mi mérettetett volna meg önállóan, az most sem derül ki egyértelműen. Gyurcsány utal ugyan arra, hogy „ha nyernek áprilisban, attól nem lesz egy csapásra gazdagabb az ország”, hogy „a szabadság nem hoz mindenkinek jobb életet”, és hogy „nem lesz több pénz”, illetve aki „többet ígér, az többet akar elvenni az emberektől”. Arról viszont nem mond semmit, hogy mire nem jutna, vagy hogy a meglévő forrásokat miként csoportosítani át, de hosszan sorolja a jelenlegi rendszer kárvallottjait, azokat, „akikhez szólni kell”: a rokkantnyugdíjasokat, a kedvezményes nyugdíjtól elesetteket, a külföldre menekülő orvosokat és ápolókat. Nyilván egy választási gyűlés esetén ezért nem lehet kárhoztatni a szónokot, csak éppen tartalmában nem különbözött egy szocialista rendezvénytől a tegnapi alkalom.

A különbségek taglalásába más esetben sem akar Gyurcsány belemerülni. Tesz egy oldalvágást, hogy tudna vitatkozni MSZP-s és E14-es barátaival, de itt elharapja a mondatot. Amikor a fórum után interjút készítettünk vele, akkor is kitért az elől, hogy a megállapodás fényében kommentálja korábbi, szocialistáknak címzett bírálatait. Pedig, ha már Debrecenben voltunk, emlékeztettük Gyurcsányt arra, hogy tavaly debreceni szálról értekezett az őszödi beszéd kiszivárogtatása kapcsán, és segített hitelesíteni egy bizonyos Szabó Bálint fantasztikus sztoriját arról, hogy Katalin, Imre és Ferenc nevű politikusok a felelősök. Most elüti a kérdést annyival, hogy „nem bántjuk a gyanúba keveredetteket addig, amíg megdönthetetlen bizonyítékokkal nem rendelkezünk”, azt viszont hallgatás övezi, hogy a gyanúba keveredésben volt némi szerepe. Úgy tűnik, hogy a baloldal korábban sokat hangoztatott megújítása is lekerült a napirendről, legalábbis tőle egy darabig nem fogunk erről hallani.

Gyurcsány Ferenc egyébként láthatóan fölszabadult, környezetén is ez érezhető. A DK elnöke fotózkodik, dedikál, kezet ráz, poénkodik. Biztosnak tűnik, hogy túlélte ezt a ciklust, pártját vélhetően bevezette az új országgyűlésbe is. És itt tegyünk egy megjegyzést. Gyurcsány ezt azzal tudta megvalósítani, hogy elfoglalta a baloldali Szijjártó Péter szerepét; lemondott arról, hogy a kormányzáshoz minimálisan szükséges integrátori pozícióba kerüljön, de leghangosabban ócsárolta a kormányt és annak embereit, akár azon az áron is, hogy a bizonytalanok körében ez visszatetszést kelt. Ő volt, aki elvágólagosan elutasítónak mutatkozott a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben, teljesen elfogadhatatlannak, extrémnek bélyegezve azt. De, hát nem ezt tették a többiek is? Nem azzal indokolták színrelépésüket, hogy a helyzet rendkívüli, rendkívülien rossz? Hogy azért kell úgymond a politikusok helyett a civileknek megmozdulni, mert példátlanok az állapotok? (Milla) Hogy össze kell fogni, mert rendhagyó időket élünk? (Együtt) Hogy a szokatlan szituáció és a kormányváltás parancsa fölülírja az elveket és a korábban képviselt nézeteket? (PM) Hogy a szürreális viszonyok miatt még a miniszterként és pártelnökként is megbukó magas szőke férfira felemás szerepben is szükség van? (Liberálisok) Hogy azután az összes arra következtetésre jusson, hogy a rendkívüli helyzet megoldása, ha a Fideszt rendes pártversenyben győzik le.

Csupán az a különbség köztük és Gyurcsány Ferenc között, hogy az utóbbi nem felejtett el pártot is csinálni hozzá. Mindegy, hogy a kívülálló mit gondol arról, hogy milyen elvekre alapozva, mindegy, hogy milyen bázison, mindegy, hogy a fennen hangoztatott elvek szempontjából ennek van-e értelme. Az egyik szervező beszámolója szerint Gyurcsány első, már DK-s időkben megtartott fórumán 23 voltak. Most már több százan. Vannak tagjaik, szavazások, pörköltözések, szervezeti élet. Gyurcsány Ferenc van. A többiek nincsenek. Csak a listán.