Vihetik a vágóhídra a nyájaikat azok az állattartók, akik az óév utolsó napján kihirdetett földpályázatokon elvesztették legelőik felét-háromnegyedét a Körös–Maros Nemzeti Park területén. A nyertesek között – akárcsak a Nemzeti Földalap pályázatai esetében – sok a helyben ismeretlen. A „földosztás” koordináltságára jellemző, hogy van, aki a tanyájától három kilométerre nyert el legelőt, és nem tudja, miként hajtja el odáig az állatait. Az érintettek hiába mentek eddig fűhöz-fához, végső elkeseredésükben most Orbán Viktornak írtak levelet.
„Én itt élek 50 éve, Túrkevéről jöttünk át, amikor Csanádpalotán juhászt kerestek. Édesapám is juhász volt, én tízéves koromra kitanultam a mesterség minden csínját-bínját – meséli Deli István, aki 1993 óta bérel a Körös–Maros Nemzeti Parktól 117 hektárt. „Nézzen körül, mit lehet itt még csinálni?” – mutat körbe a végtelen csanádpalotai pusztán. Fehérlenek a szikes földek, a gyepen juhok legelnek.
Deliék a szilveszterkor kihirdetett nemzeti parkos földbérletpályázatokon elveszették a legelőik felét. „Mit csináljunk a nyájjal? Menjen a vágóhídra?” – kérdezi. Neki 420, a 24 éves Dani fiának 240 juha van, a fiú 20 lovából 3 őshonos. „Nagy bajban vagyunk, oda az életünk” – fűzi hozzá.
„Összeugrasztanak bennünket”
Deliék 117 hektár földjét két földrészletben hirdették meg, a 39 hektáros részre a családfenntartó nem pályázott, úgy gondolta, azt majd a fia megnyeri. Dani benne van a kormány által támogatott Fiatal Gazda-programban, amely meghatározott idő alatt bizonyos üzemméret elérését teszi kötelezővé a vissza nem térítendő támogatásért cserébe.
Nem nyertek, a földet a szomszéd vitte el a pályázaton. A Deliék földjét elnyerő Kovácsék viszont az általuk eddig használt területből veszítettek több mint 100 hektárt, amelyet egy számukra ismeretlen gazdálkodó szerzett meg. Az elnyert legelőterületek se egy helyen vannak: Kovácséknál a juh hodály ajtaja az újonnan belépő bérlő területére nyílik, Kovács László ki sem tudja majd hajtani a nyájat. Arról nem is szólva, hogy három kilométert kell hajtania a juhokat a Deliéktől elnyert legelőig, alkalmasint a tűző napon. „Megdöglenek, mire átérnek, agyrém az egész” – véli Kovács. Az új szomszédé, egy nőé lett a kútja is. „Idejött és azt mondta, hogy legeltessek továbbra is a területen, neki csak a támogatás kell.”
Családok mennek tönkre
Hasonló a helyzet Dani Istvánéknál: az ő területüket két részletben hirdette meg a Körös–Maros Nemzeti Park. Mindkettőre adtak be pályázatot Daniék, azt a 70 hektár földet szerették volna csak megtartani, amin eddig is legeltettek 300 anyajuhot. Most 35 hektárjuk maradt, pedig törzstenyészetük van. Legelőjük másik felét Holczék nyerték, akik viszont az eddig bérelt területük háromnegyedét veszítették el, azokra – ahogy Kovácsék esetében is – újonnan belépők pályáztak.
Holcz Imre állítja, ezek a bizonyos „helyi potentátok” még a pályázatok leadása előtt megkeresték, hogy lebeszéljék őt és családját az indulásról. De hogy tehette volna? Az idősebb Holcz hat gyereke közül öten maradtak a nagykopáncsi tanyában, megnősültek, férjhez mentek, jöttek a gyerekek. Most hat teljes család megélhetése került veszélybe.
„Eddig egy macskát tartott az idős néni”
A Békés megyei Dévaványán gazdálkodó Barta Jánosnak a 240 hektárból 35 marad a bérleti idő lejárta után. 800 juhot hajthat a vágóhídra. Területére 8 pályázatot írtak ki, egyetlenegyet, a tanyája körülötti 35 hektárt nyerte meg, pedig még édesapja is beadott pályázatot, biztos, ami biztos.
Barta ismeri a legelőjét elnyerő helyieket. Igaz, hogy dévaványaiak, de van olyan közöttük, aki Budapesten él, és soha nem gazdálkodott. Akad köztük önkormányzati dolgozó, meg egy 78 éves néni, akinek egy jószága van: egy macska.
Barta szerint a tavaszra megalakuló földosztó bizottság körül legyeskedők kerültek előnyös helyzetbe. Barta János, az idei első munkanapon bement a nemzeti park szarvasi irodájába, ahol a hivatalvezető úgy kommentálta az eredményeket, hogy „(a legelőket) 10 évig szipolyoztátok, most szipolyozza más is”. Amúgy pedig azt javasolta Bartának, próbálja rábeszélni a nyerteseket, hogy lépjenek vissza.
A dévaványai gazda ismer olyan újkígyósi sorstársat, aki 300 szürke marhájára építette a jövőjét, és vágóhíd, valamint csomagoló építésére vett fel hitelt. Most negyedére csökkent a földterülete, a szürke marhák a hitellel a nyakán maradnak.
Fiatal gazdák duplán megsínylik
Nemcsak Deli Dániel, hanem Dani és Barta lányai is fiatal gazdálkodók. Számukra a program végét is jelenti a földek elvesztése, holott a szaktárca biztatására fogtak bele az ifjabb mezőgazdászok megsegítését célzó programba. A Fiatal Gazda-programban a támogatás fejében teljesíteni kell: elő van írva, milyen ütemben kell felfejleszteni a gazdaságot. Ha nem teljesíti a gazda a feltételeket, nem csupán az éves támogatást veszíti el, hanem visszamenőleg az egészet vissza kell adni, ami tízmilliós összeg is lehet. (Az elszámolás alapegysége az eumé, ami rögzített értékű állatállományt takar. Ezt az eumémértéket kell feltornászni az időszak végére az előírt szintre és ütemezésben.)
Deli Dániel a lecsökkent legelőméret miatt majd csak 30 juhot tud tartani, ennyit bír el a megmaradt legelő. A támogatás feltételeit ezt követően lehetetlen teljesíteni, lőttek a fiatal gazda terveinek. Mikula Lajos, a Fiatal Gazdák Szövetségének elnöke egyelőre nem kívánta kommentálni a földpályázatok eredményeit. A szövetség elnöksége úgy döntött, nem nyilatkoznak ebben a témában, majd soron következő februári végi konferenciájukon, ahova meghívták a minisztérium és a pártok képviselőit is, elmondják tapasztalataikat az érintettek.
Mi lesz a túzokkal?
A vesztesek nem értik, miért nem nyert a pályázatuk, hiszen minden feltételnek maximálisan megfelelnek, mindig határidőre fizették a bérleti díjat, minden szigorú előírást, melyet a Körös–Maros Nemzeti Park előírt, betartottak. A legeltető állattartás egyébként az egyetlen gazdálkodási mód, ami ott elképzelhető. Az őshonos túzok élőhelyének fenntartásához legeltetni kell a birkákat. Június közepéig még kaszálni sem lehet, hogy ne zavarják a védett madarak költését. „De ha nincs birka, mi lesz a túzokkal?” – kérdezik.
Azt sem tudják pontosan, ki bírálta el a pályázatokat. Az egyik asszony kérdésére telefonon az igazgató azt válaszolta, hogy az igazgatóságon döntöttek, egy másik érdeklődésre a minisztériumra hárította a pályázatok elbírálását. Megkérdeztük a Vidékfejlesztési Minisztériumot a döntési kompetenciákról, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a területeket a Körös–Maros Nemzeti Park jelölte ki, a környezetügyért felelős államtitkár hagyta jóvá. A bírálatokat pedig a Nemzeti Földalap alkalmazottja vagy az általa megbízott külső tagok végezték. De arra a kérdésünkre, hogy személy szerint kik döntöttek a pályázatok ügyében, nem kaptunk választ.
Mióta kiderültek az eredmények, az érintettek megpróbálnak minden szalmaszálba belekapaszkodni. Keresték a nemzeti park igazgatóját, írtak a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalnak, a Nemzeti Agrárkamarának és a pártok helyi országgyűlési képviselőinek – eddig válasz egyedül a jobbikos Suhajda Krisztiántól érkezett. Ő azt is megígérte, hogy az ügyben interpellálni fog a parlamentben.
A dévaványai Barta János ügyvédet is felkeresett, aki nem áltatta: a pályázatot jogi úton nehéz megtámadni. Hétfőn postára adták a miniszterelnöknek írt levelüket. „Az utolsó reménysugár” – mondták.
| Körös–Maros: 9500 hektárra írtak ki pályázatot |
A dél tiszántúli területeken 50 ezer hektárnyi terület mintegy fele gyep, negyede szántó. Ezek 60 százaléka a nemzeti park saját kezelésében van. Szeptemberben a Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Csongrád megyék területének bérletére 9513 hektár földre 291 pályázatot írt ki az igazgatóság, a legtöbbet, 56-ot a békés megyei Dévaványán.
Csongrád megyében 8 településen 35 földrészletet hirdetett meg a Körös–Maros Nemzeti Park, Békés megyében 18 településen 197-et, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 5 településen 39-et. Nincs olyan ismert hatástanulmány, ami azt értékelte volna, hogy mit jelent a földek szétaprózása a természetes élőhelyek fennmaradása vagy az ott folyó kímélő agrárgazdaság szempontjából. A nemzeti parkok területeinek kezelése után több címen jár támogatás (agrár környezetgazdálkodási, kedvezőtlen adottságú terület, földalapú támogatás stb.). A 10 magyarországi nemzeti park, valamint a Nemzeti Földalap kezelésében lévő 200 ezer hektárnyi állami föld területére írtak ki pályázatokat, s ahogy azt Szabó Rebeka májusban egy interjúban megfogalmazta, aggodalomra az adhatott okot, hogy egy tavalyi jogszabály értelmében a szubjektíven adható pontszámokat duplájára emelték (20-ról 40-re).
A pályázati anyagot – akárcsak a Nemzeti Földalap földbérlet pályázatai esetében – még megőrizni sem köteles a kiíró, tehát a kiírás és a szerződések megkötése után aligha van mód az elbírált pályázatok összehasonlítására, azok kifogásolására. Tavaly augusztusban hatályba lépett egy kormányrendelet, miszerint a 100 hektárnál nagyobb területek esetében a bírálók nem kötelesek a legjobb benyújtott pályázót nyertesként kihirdetni. Még az is elnyerheti a földet, aki 10 százalékkal kevesebb pontot kapott, mint a legjobb pályázat.
A földbérletpályázatok visszásságait Ángyán József volt parlamenti államtitkár dolgozza fel, legutóbbi jelentését a hvg.hu-n mutatta be. |
