Kormánypárti belharc körvonalai sejlenek fel a kötelező óvodáztatás bevezetésének eltolása mögött. A Fidesz-KDNP már két éve eldöntötte, hogy idén szeptembertől minden háromévesnek az óvodában a helye, de egyelőre ez nem tűnik megvalósíthatónak. A határidőt ezért előbb eltolták egy évvel, majd ezt visszavonták volna, de végül mégis maradt 2015 szeptembere. Egyes polgármesterek nyomására az is bekerült a törvénybe, hogy szükség esetén akár házhoz menve is ellenőrizhetik, valóban ott lakik-e a gyerek, ahová be van jelentve.
„2015. szeptember 1-jétől biztosnak mondható a korban kiterjesztő hatályú óvodakötelezettség végrehajtása, a minden gyermek számára azonos feltételekkel és egyenlő esélyekkel teljesülő ellátás” – magyarázta az LMP-s Osztolykán Ágnes képviselő írásbeli kérdéseire írt válaszában Doncsev András, az Emberi Erőforrás Minisztériumának (Emmi) államtitkára, miért kellett egy évvel eltolni a kötelező óvodába járás bevezetésének időpontját.
A 2011 végén elfogadott köznevelési törvény eredetileg úgy rendelkezett, 2014. szeptember 1-től minden, az adott év augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betöltő gyereknek kötelező óvodába járnia. A kormánypárti képviselők a köznevelési törvény vitájában a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásának eszközeként beszéltek a kötelező óvodáról. Ellenzéki oldalon – például Osztolykán felszólalásában – már akkor felmerült, hogy a célkitűzés nehezen megvalósítható, hiszen nincs hozzá elegendő óvodai férőhely.
A kormánypártok viszont ezzel a kritikával nem foglalkoztak, Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár még tavaly november 5-dikén is kész tényként beszélt a parlamentben a kötelező óvodáztatásról. Néhány nappal később, november 11-én a 2014-es költségvetést megalapozó salátatörvényhez benyújtott bizottsági módosítóval 2015-re tolták ki a határidőt. Az indoklás szerint a büdzsé „további forrásokat tartalmaz óvodák, további óvodai férőhelyek létesítésére”, ami „kötelező óvodáztatás infrastrukturális feltételeinek teljes körű megteremtésére biztosít lehetőséget".
Mégsem, aztán mégis
Bár a javaslattal az előterjesztő – vagyis a kormány – nem értett egyet, a kormánypárti képviselők mégis elfogadták, a köztársasági elnök a halasztással együtt hirdette ki a törvényt. A kormány azonban tett még egy kísérletet arra, hogy visszafordítsa a folyamatot: a kabinet nevében a közigazgatási és igazságügyi miniszter december 13-án nyújtott be egy zárószavazás előtti módosító indítványt a gyermekvédelmi salátatörvényhez, amellyel kihúzták volna a halasztást a büdzsét megalapozó, már kihirdetett, de még nem hatályos törvényből.
Az indoklás szerint nem lenne indokolt a kötelező óvodáztatás bevezetésének elhalasztása, ugyanis „újabb és további adatgyűjtések, és hatásvizsgálatok alapján” mégiscsak úgy találták, hogy „megnyugtatóan rendeződik az óvodai férőhelyhiány kérdése”. Ez az álláspont azonban mindössze három napig volt hivatalos, hiszen december 16-án mégis visszavonták a módosító indítvány erre vonatkozó pontját. Jelenleg tehát az a hivatalos, hogy csak 2015. szeptember 1-től kell minden háromévesnek óvodába járnia.
Bár Osztolykán Ágnes öt kérdése közt szerepelt az is, hogy abban a bizonyos három napban milyen újabb adatgyűjtések és hatásvizsgálatok készültek, illetve miért vonták vissza a zárószavazás előtti módosító javaslatot, Doncsev András válaszlevele nem tért ki ezekre a pálfordulásokra. Az államtitkár mindössze annyit írt, hogy 2010 és 2013 között 7473-mal (377 609-re) nőtt az óvodai férőhelyek száma Magyarországon. 2015 márciusáig viszont – Európai Uniós forrásokból – további több mint 5400 férőhely létesül, így bevezethető lesz a hároméves kortól kötelező óvoda.
Óvodásbűnözés
Bár a statisztikák szerint 377 ezer óvodai férőhelynek elégnek kellene lennie, hiszen ennél kevesebb gyerek születik három év alatt Magyarországon, valószínű, hogy a helyek igen egyenetlenül oszlanak el, vagyis pont ott nincs elég, ahol szükség lenne rá, míg máshol kihasználatlanok az intézmények. A helyzetet bonyolítja, hogy vannak olyan népszerű óvodák, amelyekbe sokan szeretnék beíratni a gyermeküket. Ennek érdekében a szülők arra is képesek, hogy papíron átjelentkezzenek rokonokhoz, ismerősökhöz, így a gyerekük „körzetessé” válik, vagyis az intézménynek kötelező felvennie.
Ennek érdekében az oktatási bizottság – a kormány egyet nem értése ellenére is – beillesztett a törvénybe egy olyan kitételt, amely szerint csak az számít „életvitelszerűen az óvoda körzetében lakónak”, aki már legalább három hónapja be van jelentve az adott címre. Ha kétely merülne fel, hogy a gyermek tényleg a körzetben lakik, akkor az óvodavezető, vagy a fenntartó képviselője arra kötelezheti a szülőt, hogy mutasson be egy, a helyi védőnőtől származó igazolást, ennek hiányában pedig családlátogatást is tehetnek.
„A javaslat csökkenti, illetve megszünteti a férőhelyproblémával küzdő önkormányzatok indokolatlan férőhelyigényét” – áll a Pokorni Zoltán bizottsági elnök, XII. kerületi polgármester által aláírt javaslat indoklásában. A bizottsági ülésen Pokorni a saját kerületéről azt mondta: bár a lakosság öregszik, „a gyerekek száma csökken, az óvodáskorú gyerekek száma dinamikusan nő. Ez egy rejtélyes demográfiai tünet.” A polgármester beszámolt egy óvodavezető történetéről is, aki megkérdezte egy nőtől, hogy hányadik emeleten laknak, mire a hölgy zavarba jött, és felhívta a férjét, hogy megkérdezze az emeletet.
