A Fidesz rezsicsökkentési hadjárata legújabb manőverével ellopta a sportból a Magyar Csapat kifejezést, mely az olimpiai ötkarikával és a magyar zászlóval kiegészülve képi ábrázolásként egyébként védjegyoltalom alatt is áll. Azok a sportvezetők, akiket utolértünk, nem találtak abban semmi kivetnivalót, hogy a Magyar Csapat arra lenne hivatott, hogy a rezsicsökkentés ellenségeivel szemben mozgósítson.
„Most az a legfontosabb, hogy megszervezzük magunkat. Ezért a tanácskozáson (…) létrehozzuk a Magyar Csapatot” – egyebek mellett ezt írta Orbán Viktor miniszterelnök abban a levélben, amelyet a rezsicsökkentés támogatóinak címeztek, és amellyel a pártelnök-kormányfő lényegében megnyitotta a 2014-es választási kampányt. A levélből egyértelmű, hogy a Fidesz továbbra is a rezsicsökkentést helyezi a kampány középpontjába, és „Magyar Csapatnak” nevezi majd önmagát és támogatóit.
A „Magyar Csapat” kifejezés ugyanakkor természetesen nem a Fidesz találmánya, hanem a sportból kölcsönzött szóösszetétel. Így emlegetik a mindenkori olimpiára utazó küldöttséget, legújabban a Szocsiba, a téli játékokra készülő delegációról szóló hírek is Magyar Csapatról szólnak. Igaz, önmagában a két szó nem áll védjegyoltalom alatt, mint az olimpia szó, mégis a kifejezés leginkább a hazai olimpiai sportmozgalomhoz, másodsorban pedig az egyes sportágak korosztályos válogatottjaihoz kötődik.
Ez olyannyira így van, hogy a Magyar Csapat kifejezés egy képi ábrázolásban olimpiai öt karikával, magyar zászlóval kiegészítve viszont már védjegyoltalom alatt áll – és ez az ábrázolás megjelenik számos MOB-os dokumentumon. Magát az olimpiai ötkarikát egyébként csak a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), illetve az általa feljogosított szponzorok használhatják. De ezt is csak úgy engedélyezi a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a nemzeti bizottságoknak, ha azt a saját logójukba foglalják. Ennek a logónak komoly, pénzben kifejezhető értéke is van: a MOB a saját támogatóinak engedélyezi a logó használatát, ezek a cégek pedig adott esetben saját marketingcéljaikra is felhasználják, például megjelenítik a termékeiken. De ezért cserébe komoly támogatást kell fizetniük a MOB-nak, ami az üzleti bevételeik jelentős részét teszik ki.
A Magyar Csapat mint marketingeszköz először Deutsch Tamás sportminisztersége idején jelent meg: ekkor készültek olyan plakátok, melyeken sikeres sportolókat lehetett látni Magyar Csapat felirattal. De az üzleti élet számos szereplője felismerte, hogy a sikeres válogatott sportoló remek értékközvetítő.
„Lesznek ennél durvább dolgok is”
Megkerestük a Magyar Olimpiai Bizottságot (MOB), amely 2006-ban a budapesti olimpiai megrendezése mellett kampányoló mozgalomnak, a BOM-nak még megtiltotta, hogy a nevében használja az olimpia szót, és amely Schmitt Pál elnöksége idején még érzékenyen reagált arra, ha az akkori politikai kommunikáció „kisajátította” a sportsikereket. A testületnél megkeresésünkre türelmet kértek a hivatalos, egységes álláspont kialakításáig. Kerestük Borkai Zsoltot, a MOB elnökét – a Fidesz parlamenti képviselőjét –, de őt nem sikerült elérni, ahogy több elnökségi tagot sem. Pedig kíváncsiak lettünk volna arra, hogyan férhet össze a Magyar Csapat megjelenése a Fidesz kampányaktivista-toborzójában azzal, hogy Borkai a MOB karácsonyi üdvözletét azzal a szlogennel szignálta, hogy a „sport mindenkié”.
Gémesi György, Gödöllő polgármestere, volt vívószövetségi elnök, MOB elnökségi tag megkeresésünkre azt mondta, hogy igazából azt nem tartaná szerencsésnek, ha köztestületként akár a MOB, akár az egyes sportági szakszövetségek beállnának e mögé a kezdeményezés mögé. De tudomása szerint erről egyáltalán nincs szó, és nincs is ilyen indítvány. Azt viszont szerinte tudomásul kell venni, amikor a politikai erők megpróbálják a kampányban a státuszukat erősíteni, hogy előfordulhatnak áthallások. Ebben az esetben szerinte inkább csak ügyes kommunikációs fogásról van szó. „Valószínűleg lesznek ennél durvább dolgok is a kampányban” – mondta.
Az lenne gáz, ha a sportot nem támogatnák
Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, a válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya sem talál kivetnivalót abban, hogy a Fidesz a „Magyar Csapat” kifejezést használja mozgósításra. Sőt, szerinte egy sportvezetőt büszkeséggel tölthet el, ha a politika a magyar sporton keresztül értékesíti az üzenetét, mert „ez azt jelenti, hogy mi jól tettük a dolgunkat”. Az, hogy a politika a kommunikációjában felhasznál olyan fogalmakat, melyek a sportból ismertek, a politikusok, illetve a tanácsadóik dolga. „Nekünk (a sportolóknak és szakembereknek – szerk.) viszont az a dolgunk, hogy örömöt okozzunk az embereknek, és dicsőséget szerezzünk az országnak.”
Kemény Dénes szerint az áthallás kétségtelen, de szerinte ez „akkor lenne gáz, ha a politika csak akkor beszélne a sportról, ha abból a hasznát látja. Márpedig a költségvetési pénzek vagy akár a tao-források biztosításán keresztül a politika sokat is adott a sportnak”.
„Erőltetettnek érzem a kérdésfeltevést – mondta Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke a hvg.hu megkeresésére. A Magyar Csapat nem védjegy (mint jeleztük, ez csak az öt karika nélkül használt két szóra igaz – a szerk.), a csapat kifejezést pedig nemcsak a sportban használják. Én is például a munkahelyi környezetemre, használom azt a szót, hogy csapat. Vagy akár a baráti körömre.”
De mire jó ez az egész?
A legutóbbi közvélemény-kutatások a Fidesz–KDNP-szövetség magabiztos előnyét mutatják, de ez – mint arra vezető kormánypárti politikusok is felhívták a figyelmet – akár még veszélyes is lehet számukra: megeshet ugyanis, hogy a kormánypárti szimpatizánsok a győzelem biztos tudatában otthon maradnak a választás napján. A Fidesz alapvető érdeke ebben a helyzetben, hogy a saját, elkötelezett választóiban fenntartsa a harci kedvet, és ezt a célt szolgálja Orbán Viktor levele is.
A kormányfő ugyanis ismét egyértelműen kijelöli az ellenséget, aki ellen küzdeni kell: „A külföldi közműcégek és bankok – hazai és nemzetközi kapcsolataikat latba vetve – igyekeznek eltörölni a rezsicsökkentést” – írja a levélben, hozzátéve, hogy ennek érdekében „a jövő évi választásokat akarják felhasználni”. Orbán tehát ismét nemzeti összefogást hirdet egy külső ellenséggel, és annak hazai szálláscsinálóival – kimondatlanul is egyértelmű, hogy a baloldali pártokkal – szemben.
A Fideszhez kötődő szervezetek már a 2002-es választási kampányban elkezdték tudatosan használni a nemzeti jelképeket, akkor például a kokárdát. Először, még március 15. előtt a Professzorok Batthyányi Köre indította el, majd a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (ez a szervezet, amelynek meghívására Orbán Viktor megtartja hagyományos évértékelő beszédeit) a közszolgálati televízióban reklámozta, hogy a nemzeti érzelmű választók a szavazásig viseljék a kokárdát.
A korabeli közhangulatra jellemző, hogy a Fidesz vereségét hozó első forduló után Orbán Viktor mégis a kokárdák levételére szólította fel híveit. A miniszterelnök az MTV-nek adott interjúban lényegében választási csalással vádolta meg a szavazatszámláló bizottságok egyes tagjait, hiszen azt mondta: „ne látsszon senkin, melyik erőre kíván szavazni”, mert lehet, hogy lepecsételetlen, így érvénytelen szavazólapot kap.
Hajrá, magyarok!
A 2002-es vereség után Orbán még inkább ráerősített arra, hogy csak ő, illetve pártja képviseli a nemzetet. 2002. május 7-én a budai a Dísz téren mondott beszédében – amelyben életre hívta a polgári köröket – úgy fogalmazott: „a haza soha nem lehet ellenzékben”, illetve ekkor zárta először a beszédét – olasz mintára – a sportra utaló kifejezéssel: „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”
A „nemzeti” és a baloldal éles szembeállítása 2002 nyara óta folyamatosan jelen van Orbán politikájában, ami valószínűleg 2005-ben érte el a csúcspontját, mikor Tusnádfürdőn azt mondta: „a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére”. A sport és a nemzeti büszkeség kapcsolatára pedig a legjellemzőbb a 2007-ben, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia felavatásán mondott beszéde, amelyben úgy fogalmazott: az ország azt várja a fiataloktól, hogy adják vissza „a magyarok gólörömét”, vagyis „a magyarok életkedvét és életerejét”.
