Ha nagyon utálja a politikát, idén jobban teszi, ha elutazik, és csak novemberben jön haza. Az nem segít, ha kikötteti a tévét és az internetet, mert a 2014-ben esedékes három választási kampány szembejön majd az utcán, sőt egyenesen az ajtaján kopogtat. Kilenc-tíz hónap politikai nagyüzem jön, garantáltan botrányokkal és hisztériával telítve, tehát jobb, ha máris elkezd felkészülni rá.
Igazi csemege lesz a 2014-es év azoknak, akik a politikából élnek, és igazi rémálom azoknak, akik nagyon nem szívelik a magyar közállapotokat. Idén ugyanis három általános választás is lesz – országgyűlési, európai parlamenti és önkormányzati –, így januártól októberig gyakorlatilag folyamatos lesz a kampány, ami ráadásul az előrejelzések szerint minden korábbinál durvább lehet, az új szabályok és a várható panaszáradat miatt pedig bármelyik akár hetekig tartó jogászkodásba fulladhat.
Az alaptörvény szerint az országgyűlési választást április vagy május hónapban kell megrendezni, vagyis elvileg lenne lehetőség rá, hogy egyszerre bonyolítsák le a május 25-én esedékes EP-választással. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a parlamenti választás április 6-án lesz. Erre utalt október elején Orbán Viktor miniszterelnök, majd október végén Seszták Miklós KDNP-s képviselő is elszólta magát. Karácsony előtt Áder János köztársasági elnök a Kossuth rádiónak megerősítette, hogy rövid kampányt szeretne, ezért a lehető legkorábbi időpontra tűzi ki a választást.
Az államfő nyilatkozata önmagában is jelzi, hogy az új választási eljárási törvény bizonyos rendelkezései betarthatatlanok. A hivatalos választási kampány ugyan csak 50 nappal a választás napja előtt kezdődik, de a köztársasági elnöknek 20-40 nappal korábban ki kell írnia a voksolás napját, a korteskedés pedig gyakorlatilag már most is zajlik. Az ünnepek elmúltával a politika is felpörög majd, ezért összeszedtük, milyen változásokra kell számítani az idei választások során, illetve milyen kampányra számíthatnak a politikát követő polgárok.
| A németek ismerik az érzést |
A német nyelvterületen elterjedt Superwahljahr kifejezés „szuper választási évet” jelent. Azokra az évekre használják, amikor több választás is összetorlódik, emiatt pedig igazi politikai nagyüzem várható. Németországban a legemlékezetesebb a 2009-es Superwahljahr volt, amikor az európai parlamenti és a Bundestag- (szövetségi parlamenti) képviselők választása mellett hat tartományban is helyi törvényhozási választást, illetve nyolc tartományban helyi önkormányzati választásokat rendeztek. Ausztriában tavaly volt Superwahljahr, miután egy országos és egy bécsi népszavazás mellett a szövetségi parlamentet (Nationalrat) és négy tartományi gyűlést is újraválasztottak. |
Nem mind kampány, ami annak látszik
A szűkre szabott hivatalos kampányidőszak és a valódi korteskedés közti jelentős különbség várhatóan sok vitára ad majd okot. Április 6-i választás esetén ugyanis csak február 15-én kezdődik a hivatalos kampány, vagyis a törvény szerint csak az ez után bevetett eszközök számítanak kampánytevékenységnek. Arról viszont nem szól a jogszabály, hogy miként kell kezelni az idő előtti kampánytevékenységet: lehet, hogy ez hivatalosan nem is kampány a fenti definíció miatt, de lehet, hogy tiltott tevékenység, ami miatt bírságot lehet kiszabni egy hirdetést közzétevő lapra.
Bár a kampánycsend intézménye megszűnik, lesz sok más olyan esemény, amely miatt a pártok vagy szimpatizánsaik a választási bizottságokhoz fordulhatnak (ráadásul lehet, hogy néhány emberben nem tudatosul majd a kampánycsend eltörlése, így a választási bizottságoknak mégis munkát ad a megszokásból beadott panaszok elutasítása). A választás napján például valószínűleg az őrületbe kergetik majd a választási bizottságokat azok a mérőszalaggal felszerelkezett önkéntes rendfenntartók, akik a szavazókör 150 méteres körzetében érvényes kampánytilalom betartását ellenőrzik.
A kereskedelmi tévés hirdetéseket gyakorlatilag betiltó új szabályozás miatt a választási harc legfontosabb eleme az úgynevezett közvetlen politikai kampány lesz. A pártok aktivistái saját maguk által épített, vagy a választási irodától megvásárolt adatbázisokkal felszerelkezve keresik majd meg a választókat. Várhatóan becsengetnek majd olyanokhoz is, akik nagyon utálják az adott pártot, így ebből is lesz botrány és panasz bőven (a választó ugyan jogosult megtiltani, hogy kiadják az adatait a pártoknak, de ezt egyelőre valószínűleg kevesen tudják).
Panaszáradat várható
Szinte biztos, hogy a parlamenti választásokat megelőző és követő napokban éjjel-nappal ülésezni fog az Nemzeti Választási Bizottság (NVB). Másképp ugyanis nem fogja győzni a munkát, és nagyüzemre kell felkészüljenek a Kúria felülvizsgálatot végző bírói is. Az új választási eljárási törvény értelmében ugyanis megszűnik a középszint, így a területi (megyei és fővárosi) bizottságok helyett minden fellebbezés közvetlenül az országos szintre, az NVB-hez fut majd be a 106 egyéni választókerületből.
Bár erről nincs országos összesítés, a korábbi tapasztalatok szerint a magyar választók kifejezetten szeretnek kifogást emelni a választási kampány vagy a szavazás során észlelt – vélt vagy valós – törvénysértések miatt. A legnépszerűbb indok a plakátok letépése vagy átragasztása, illetve a kampánycsend megsértése volt, az utóbbi években pedig megszaporodtak a választók szervezett szállítását kifogásoló panaszok is – Baján és Fóton meg is kellett, illetve kell ismételni az időközi választást emiatt.
Egy friss törvénymódosítás alapján a szavazók szállítása – valószínűleg a parttalan panaszáradat elkerülése érdekében – nem lesz tilos, már ha nem hirdetik nyilvánosan (ez történt Fóton), és nem busszal végzik. A két tavalyi időközi választáson történtek viszont azt vetítik előre, hogy a hisztérikussá váló politikai légkörben minden korábbinál több kifogásra, sőt, büntetőfeljelentésre kell számítani tavasszal. Ez komoly bizonytalanságot okozhat, hiszen – ha valaki végigjárja az összes jogorvoslati stációt – akár 18 nap is eltelhet a választások után, mire pont kerül a teljes eljárás végére, sőt még több is, ha a határon túli szavazás eredményét támadják meg.
Kisebb parlament, nagyobb kérdések
A legnagyobb változás az országgyűlési képviselők választásában következett be, hiszen kisebb (386 helyett 199 fős) lesz a parlament, kettő helyett egyfordulós a választás, és túlsúlyba kerültek az egyéni körzetben megszerezhető mandátumok, ami a relatív győztest segíti stabil többséghez. Ezek a változások alapvetően felforgatják a pártok politikai stratégiáit, de a választók elsősorban nem ezt fogják észrevenni, hanem az új, sok ponton kifejezetten bizonytalan eljárási szabályok miatt kialakuló bizonytalanságokat és botrányokat.
Idén először a határon túli magyarok is szavazhatnak a parlamenti választáson – tavaly év végéig mintegy 90 ezren jelezték, hogy élni kívánnak a lehetőséggel – ami miatt az ellenzék már tavaly augusztusban csalást kiáltott. A borzongás tárgya, a levélben szavazás ugyan nem példa nélküli, de a rendszerben olyan kiskapuk maradtak, amik alapvetően alááshatják a rendszer iránti bizalmat. Nincs ugyanis előírva, hogy postai úton kell beküldeni, vagy személyesen bevinni a szavazatokat tartalmazó borítékokat, vagyis megeshet, hogy bizonyos emberek hátizsákszámra hozzák-viszik azokat.
A hazai lakcímmel rendelkező, de külföldön élő-dolgozó magyar polgároknak a kétharmados parlamenti többség nem adta meg a levélben szavazás lehetőségét, így nekik továbbra is a külképviseletekre kell majd elzarándokolniuk. Ez igen komoly sorban állást okozhat ott, ahol sok magyar él, például Londonban vagy Berlinben. Nem lesz egyszerű az országon belül átjelentkezők – például az egyetemisták – élete sem, hiszen ők nem a tartózkodási helyüknek megfelelő, hanem az otthoni jelöltekre szavaznak, vagyis az erre kijelölt szavazókörökben akár nyolcvanféle lap közül kell kikeresni az övéket.
EU-szkeptikusok Brüsszelben
Ha valóban április 6-án lesz az országgyűlési választás, akkor is kevesebb, mint két hónap múlva jön a következő, az európai parlamenti választás. Ez elvileg az országgyűlési választásokon győztes pártnak kedvezhet, hiszen még nem múlik a győzelmi eufória, és nem csökkentik a népszerűségüket a kormányzás napi konfliktusai – hiszen szinte közvetlenül a kormányalakítás után lesz az EP-választás, így ha akarnának, sem tudnának belemelegedni a munkába.
Magyarország történetének harmadik EP-választásán megint kevesebb képviselőt választhatunk, vagyis egy kicsivel többet ér majd egy-egy brüsszeli mandátum. Magyarország 2004-ben még 24, 2009-ben 22 küldhetett Brüsszelbe, idén pedig már csak 21-et. A csökkenés oka az unió bővítése: az Európai Parlament létszáma nem nőhet a végtelenségig, de valahogy helyet kell szorítani a 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária, illetve a 2013-ban belépett Horvátország képviselőinek is.
Jelenleg nehéz megjósolni, hogy milyen eredmény születik EU-s összesítésben. Az Európa Szocialisták mindenesetre arra készülnek, hogy hosszú idő után átveszik az Európai Néppárt helyét, és ők lesznek a legerősebb – igaz, csak relatív többséggel rendelkező – frakció az EP-ben. Valószínűleg jelentősen erősödni fognak az euroszkeptikus pártok. Ez már most is komoly belpolitikai viharokat okoz egyes országokban: Nagy-Britanniában a kormányzó konzervatívok, Franciaországban a szocialisták próbálják bevándorlásellenes retorikával kifogni a szelet a radikálisok vitorlájából.
Életre-halálra a polgármesteri székért
A helyhatóságok életében a legfontosabb változás, hogy öt évre nyúlik a jelenleg még négyéves mandátumuk. Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem (illetve csak húszévente) fog egybeesni a parlamenti és az önkormányzati választás. Korábban ez az egybeesés gyakran béna kacsává tette az első hónapokban a helyi politikusaira figyelő kormányt, vagy éppen olyan intézkedésekre sarkallta a kabinetet (lásd a Medgyessy-kormány száznapos programját 2002-ben), amelyek utólag komoly hibának bizonyultak.
Bár az önkormányzatok feladatai és jogkörei az elmúlt négy évben jelentősen csökkentek, az adósságok állami átvételével egyszersmind tehermentesítették is a helyhatóságokat. Az új rendszerben – 1990 után – ismét összeférhetetlen lesz a polgármesteri és a képviselői poszt, utóbbiból ráadásul jóval kevesebb is lesz. Ez azt okozhatja, hogy a parlamentből kieső, jelentős számú kormánypárti politikus számára komoly egzisztenciás kérdés lesz, hogy megszerezzék a polgármesteri, megyei közgyűlési posztokat, ami ismét csak vérre menő kampányt hozhat.
Külön érdekes lehet, hogy mi lesz a fővárosi önkormányzat sorsa. A kétharmados parlamenti többség nem sok dolgot hagyott érintetlenül, de Budapest kétszintű önkormányzati rendszeréhez nem nyúlt hozzá. Egyes – hivatalosan cáfolt – híresztelések szerint a Fidesz vezetésének van egy terve arra az esetre, ha veszélybe kerülne a főpolgármesteri poszt és a fővárosi közgyűlési többség: ebben az esetben megszüntetnék a komoly legitimációt biztosító közvetlen választást, és a közgyűlést a kerületi polgármesterek tanácsává alakítanák át. Egyelőre viszont erre nincs szükség, a felmérések szerint Tarlós István főpolgármester magabiztosan nyerne a szocialista Horváth Csabával szemben.
