Rasszista ételek, muszlimokat sértő ékszerek és zászlók, no meg az elavult nemi sztereotípiák kerülnek a feltétel nélküli politikai korrektség híveinek célkeresztjébe. A nyugati világ egyes országaiban bizonyos emberek és szervezetek annyira szeretnének korrektek lenni, hogy készek még a nyelvet is átírni, vagy ősi szimbólumokat betiltani. Összeszedtünk egy csokorra valót ezekből a helyenként megmosolyogtató törekvésekből.
Siv Kristin Saellmann, a norvég közszolgálati tévé, az NRK hírolvasója a férjétől kapott egy másfél centis, apró gyémántokkal díszített keresztet, amit állandóan a nyakában hordott egy láncon (ezen a linken képet is láthat az apró ékszerről). A csatorna vezetősége viszont november elején úgy döntött, ez nem fér bele az öltözködési szabályokba, mert a hírolvasók nem viselhetnek semmit, ami nem értéksemleges. A kódex konfliktust véletlenül sem generáló ruházatot ír elő.
A döntés értetlenséget váltott ki az amúgy igen toleráns norvég társadalomban. A Hírcsárda helyi megfelelője, az Opplysnings Kontoret (Felvilágosító Iroda) nevű álhíroldal egyenesen azzal viccelődött, hogy az NRK a május 17-diki nemzeti ünnepe már csak olyan nemzeti lobogókat fog mutatni, amelyről eltávolították a keresztet, vagyis tiszta vörösek, aminek a vallási semlegesség hívei mellett a Norvég Kommunista Párt örül csak igazán.
Meg ne bántsuk a muszlimokat!
A kereszt eltávolítása a zászlóról csak félig vicc: Anglia királyai I. Edvárd (1239-1307) uralkodása óta használták zászlajukon a Szent György keresztet. A fehér alapon vörös kereszt ugyan Nagy-Britannia fennállása óta nem hivatalos zászló (az állam lobogója a skót és angol színekből álló Union Jack), de az 1990-es években ismét elterjedt az angol nacionalizmus szimbólumaként, szerte az országban bárhol találkozhat vele az utazó, egy helyet kivéve: a dél-angliai Radstock városában ugyanis idén májusban betiltották a használatát.
A kisváros tanácsosai úgy döntöttek, Szent György zászlajának használata „helytelen”, mivel a muszlimokat esetleg az évszázadokkal ezelőtti keresztes hadjáratokra emlékeztetheti (az ötezer lakosú városban amúgy csak 16 muszlim vallású polgár él), illetve az utóbbi időben szélsőjobboldaliak és a futballhuligánok sajátították ki maguknak. A tanácsosokat az sem tántorította el, hogy a Brit Muszlimok Tanácsa egyáltalán nem értett egyet a lépésükkel, sőt, kifejezetten bátorította a zászló, mint nemzeti szimbólum használatát.
Nemcsak a zászlók, hanem egyes ételek is szúrják a politikai korrektség feltétlen híveinek a szemét. Az Egyesült Államokban, Chicago Oak Lawn nevű elővárosának iskolái 2007-ben úgy döntöttek, leveszik a menzák menüjéről a Jell-O néven ismert, zselatinból készült hagyományos amerikai édességet. Az ok, hogy a zselatin legtöbbször sertéscsontból- és bőrből készül, és ez a tankerület szerint sértő a muszlim tanulókra nézve. Korábban ugyanis a tankerület minden sertéshúst tartalmazó ételt betiltatott, így a zselé maradt volna az utolsó, nem száz százalékosan halal (a muszlim étkezési törvényeknek megfelelő) élelmiszer.
Egy Tenessee-i iskola a menza idei átalakításánál még tovább ment a gasztronómiai korrektségben: szabályokat hoztak arra, hogy a tanulók milyen uzsonnákat hozhatnak magukkal. A tiltott ételek listáján szerepelt a disznóhús minden formája, illetve az összes étel, amelyek allergiát okozhat, például a mogyoró. A lista olyan hosszú lett volna, hogy végül az iskolának egyszerűbb volt az engedélyezett ételek listáját összeállítani – akinél másmilyen uzsonnát találtak, azt hazaküldték. Végül a szülők tiltakozása miatt a tiltásokat feloldották, csupán egyes allergén ételek maradtak tiltottak, de csak azokban az osztályokban, ahol tényleg allergiás volt rájuk valaki.
A 2007-es Oak Lawn-i döntés is hatalmas felháborodást váltott ki a szülőkből, ezért a zselés édesség hamarosan visszakerült a menüre, így a politikai korrektség hívei kénytelenek voltak újabb fronton támadni: pár hónap múlva az egyik kerületi iskolában újfajta karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyet az igazgató megpróbált úgy szervezni, hogy „mindenkit reprezentáljon.” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kitiltották a fenyőfákat, a Mikulást, és bármilyen, kereszténységgel kapcsolatos utalást.
Minden rasszista, ami fekete
Az amerikai egyetemeken minden évben rendeznek Halloween-napi jelmezbálokat, de az utóbbi években nemkívánatossá váltak bizonyos „rasszista” jelmezek, amelyek valamilyen népviseletet, vagy más, etnikumhoz köthető öltözetet mintáznak. Vagyis: rasszizmus például indiánnak, arabnak vagy mexikóinak öltözni. A Birminghami Egyetem Halloween-bulijáról ezért kitiltották az indiánnak vagy mariacci-zenésznek öltözőket, sőt, azt a diákot is, aki Aladeen tengernagy-tábornoknak öltözött – pedig ez utóbbi egy Sacha-Baron Cohen által kitalált figura, a nem létező Wadiya nevű ország teljhatalmú uralkodója.
Hollandiában a Mikulás (hollandul: Sinterklaas) kísérője, a magyar krampuszoknak megfelelő Fekete Péter (Zwarte Piet) ellen indult kampány. A színes, reneszánsz stílusú ruhába öltöztetett figura bőre eredetileg lehet, hogy csak azért fekete, mert ő mászik be a kéményen keresztül az ajándékokkal, de egyesek szerint ez színtiszta rasszizmus. 2011-ben az egykori holland gyarmaton, Suriname-ban tettlegességig fajult egy mikulásünnepség, idén pedig már Amsterdamban is tüntettek a Fekete Péter figurák ellen.
Az Egyesült Államokban már régóta nem használható az afroamerikaiak megnevezésére a néger szó, de az angol nyelvű világ ennél sokkal messzebbre ment a politikailag korrekt beszédben. „A ’fekete’ szó törlésre ítéltetett. A feketekávé 'kávé tej nélkül' lett, a tanárok pedig többé nem fekete táblára (blackboard), hanem krétatáblára (chalkboard) írnak! Mi a baj a fekete szóval? Ez egy szín!” – dühöng honlapján a politikailag korrekt beszéd egyik – névtelenségbe burkolózó – brit ellensége, aki egész enciklopédiát állított össze az „újbeszél” nyelv történetéről és következményeiről.
Ne legyenek nők és férfiak!
A politikai túlkorrektség terén valószínűleg Viggo Hansen, a svéd Baloldali Párt egyik sormlandi önkormányzati képviselője jutott a legmesszebbre, aki azzal szerzett magának hírnevet, hogy tavaly azt javasolta: a férfiaknak is kötelező legyen ülve vizelniük. A tanácsnok szerint ennek köztisztasági és egészségügyi előnyei is lennének (állítólag jobban kiürül a hólyag, ha ülve vizel valaki), de igazából azt szerette volna elérni, hogy az önkormányzat épületében egyáltalán ne legyen férfi és női mosdó, a koedukált helyiségben pedig mindenkinek egyformán, ülve kellene vizelnie. (A németeknél a politikai inkorrektség egyik nyelvi leleménye a "Sitzenpinkler" / "ülve pisilő", ami nagyjából a nyápic férfi kifejezésnek felel meg, csak kicsit durvább.)
A svédek amúgy is komolyan veszik a nemek közti egyenlőséget, de egyesek ezzel sem elégednek meg, igazából azt szeretnék, ha nem is lennének nemek. Ez jól látszik a nyelv változásaiból: a svéd nyelvben eredetileg csak hím és nőnem létezett (a két személyes névmás: han és hon), de azok kedvéért, akik nem akarnak dönteni, megalkották, és a hivatalos szótárakba is bevették a semleges nemet (hen). Ennek folyományaként ma már léteznek semleges keresztnevek is, egy svéd játékgyártó pedig tavaly már úgy adta ki a katalógusát, hogy szakított az „elavult nemi szerepekkel”: a képeken babázó kisfiúk és játékpuskával lövöldöző lányok szerepeltek.
Persze nem kell Svédországig menni, hogy túlzásba vitt egyenlősdivel találkozzunk: a bécsi városháza már 2006-ban programot indított a nemek egyenlőségének propagálására, amelynek egyik látványos eleme volt, hogy az útépítést jelző táblán a munkás helyére egy szoknyás, copfos nő sziluettjét rajzolták. Magyarországon eddig talán csak a BKK által használt utastájékoztató piktogram, a bajuszos bácsi tavalyi eltávolítása lehet elgondolkodtató. Bár a cég szerint sokan szerették a figurát, néhányan „személyes sértésnek érezték”, hogy az utasokat egy kalapos, bajuszos emberként ábrázolják.
A politikai túlkorrektség fél lábbal már az Európai Unóban van, legalábbis az Európai Parlament állampolgári jogok bizottsága már megtárgyalta azt a javaslatot, amit a Tolerancia és Kibékülés Európai Tanácsa készített. Ebben egyebek mellett azt javasolják, hogy konkrét lépéseket kell tenni a kirekesztő ideológiák ellen, amelyek felsorolásában – a rasszizmus, antiszemitizmus és idegengyűlölet mellett – ott szerepel az „antifeminizmus” is. Tehát nem csak a szexizmus és a hátrányos megkülönböztetés ellen lépnének fel, hanem bárki ellen, aki megkérdőjelezi a feminista ideológiát.