Óránként 170-180 forintot keresnek a szegedi Csillag börtön dolgozó elítéltjei, amelyből napi 330 forint lejön az étkezésre, de a telefon például percenként 110 forintba kerül. Nem csoda, hogy van olyan rab, aki 22 év munka után 50 ezer forintott tudott összegyűjteni. Van-e elegendő munka, munkadíj, amiből fizethetnének az elítéltek, vagy csak az intézmények önfenntartására való törekvés a cél? Mi lesz, ha még a tévézésért is fizetni kell majd? Szegedi riportunkat olvashatják.
1520 fogvatartott, a rabok átlagéletkora 34 év, a kiszabott büntetés egy főre számolva átlagosan 15 év. A 2013. év eleji adatok szerint így néz ki a Szegedi Fegyház és Börtön, amelyet a 28 büntetés-végrehajtási intézet közül a legszigorúbbnak tartanak. Fajsúlyos elkövetők töltik a napjaikat Szegeden, itt vár ítéletére például a hummeres gázoló, vagy éppen sorozatgyilkosok. A Csillag 128 éves épülete Szeged egyik legforgalmasabb helye, a Mars téri piac mögött magasodik az éppen nemrégiben felújított homlokzatával, amelyen rabok is dolgoztak. A fogvatartottak persze nem a főbejáraton közlekednek, alagúton érkeznek, hogy felvegyék a munkát. A teremben gépek mellett, olajos rabruhában tesznek-vesznek.
Egy kis irodahelyiségben vidáman válaszolgat két férfi; jókedvűek, mert hamarosan szabadulnak: az egyiknek 50 napja van a kiszabott 2 évből, a másiknak még 8 hónapig kell vágni a centit, de mi az, a letöltött 21 év és 10 hónaphoz képest. „23 éves voltam, mikor bekerültem – morzsolgatja a kezét az asztal alatt Zoltán – most 45 vagyok. Lesznek furcsa helyzetek, az biztos, ha kimegyek 8 hónap múlva. A testvéreim kint dolgoznak Németországban, ha minden igaz, megyek utánuk. Itt bent én már 1995. augusztus 15-e óta járhatok munkába, varrodában kezdtem, most én is itt vagyok ebben a műhelyben már 1999 májusa óta”. A 179 forintos óránkénti munkadíjból olyan 15 ezer forint marad egy hónapra, hiszen levonják a tartásra a napi 330 forintot.
„Nem cigizek, nem kávézom”
„Nem nagyon marad pénzem, pedig nem cigizek, nem kávézom. Adósságaim voltak, egy személygépkocsi kárát kellett megtérítenem, ezt vonták rendszeresen a 15 ezerből, meg volt egy kis benti, útiköltség-tartozásom is. Ezeket már letudtam, most talán a hátralevő 8 hónapban marad valami, legalább útiköltségre futja belőle”. Zoltán a rácsok mögött is tartotta magát: hetente háromszor jár kondizni, „ezt az időt, amit én kaptam, nem lehetne kibírni fizikai és agytorna nélkül”. Szakmája nincs, még odakint a vendéglátóipariba járt, de nem fejezte be, a Csillagban tűzoltókészülék javítását és ellenőrzését tanulta, meg „egy kicsit németül”. „Nagyon hosszú időre kiszakadtam a kinti dolgokból. Olyan 50-80 ezer forinttal fogok szabadulni” – mondta.
A másik, kiszombori fiatalember három hónapja dolgozik, eddig iskolapadban ült. „Jobb itt, mint a zárkában, gyorsabban telik az idő. Ma gépeket takarítottam, – 170 forintos órabért kapunk.” A rabok keresetét kártyára töltik fel, ha élelmiszert vesznek, vagy telefonálnak, abból vonják le a pénzt. A telefon nagyon drága, 110 forint percenként, „azzal csínján kell bánni”. (A börtönökben ellenőrzött hálózatot építettek ki, a vezetékes készülékről mobiltelefonszám hívható ennyiért – a szerk.) „Szerencsére a feleségem piacozik, abból fenn tudják magukat tartani a két gyerekkel, nem kell ebből a pénzből hazaküldenem, de tudom, sokan küldenek haza is” – mondta László.
A két beszélőre”fogott” elítélt visszamegy dolgozni, még van egy kicsi a munkaidőből, reggel fél hétre jöttek, napi hét órát dolgoznak.
Kevesen dolgoznak
„Az elítéltek valamivel több, mint felét foglalkoztatjuk – magyarázza Tikász Sándor, a Csillag parancsnoka. Vannak, akik a kórházi körletben karbantartást végeznek, mások az elszakadt ruhákat javítják, takarítanak, mosogatnak a konyhán. Akadnak azért intellektuálisabb munkakörök, mint a könyvtáros vagy stúdiós. A 620 aktív fogvatartott számára 22 féle lehetőség adódik a munkára, természetesen mindenkinek a képessége, egészségügyi állapotának, valamint büntetés-végrehajtási fokozatának megfelelő elfoglaltságot keresnek. Az elítéltek mintegy negyede mentális egészségi állapota miatt amúgy sem dolgozhat.
Az összes büntetés-végrehajtási intézet gazdasági társaságai közül a szegedi foglalkoztatja harmadikként a legtöbb rabot. A valamikori bútorgyár ugyan csődbe ment, de jogutódként egybeolvadt a mezőgazdasági tevékenységet folytató Nagyfával, így ma már Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft.-ként működik, a Csillag kezelésében. A mezőgazdasági tevékenységét a cég mintegy 100 hektáron végzi (a büntetés-végrehajtáshoz tartozó mezőgazdasági terület 700 hektár), de mégsem ez az ágazat a jelentősebb, hanem jóval hangsúlyosabbá vált a szegedi székhelyű telephely iparipark-szerű üzemeltetése. Itt ágyemelő motorok, üléshuzatok, tavaly óta komplett kórházi ágyak is készülnek. Ez utóbbiból 1840 darabot állítanak elő, és értékesítik hazai kórházak, szociális otthonok felé. A piaci árnál 30%-kal olcsóbban, de ugyanolyan alapanyagból és minőségben készítik, mint amilyeneket külföldről szereznek be az említett intézmények. Ezek a részlegek főként külső (börtönön kívüli) piacra termelnek.
A "nagybirtok"
A kft. nagyfai telephelyén elsősorban szántóföldi termesztés folyik, de a baromfiágazat sem elhanyagolható. Nehéz megbecsülni, még az elszámolások után is, hogy mekkora haszna származik az intézményeknek (nem csupán a Csillag „piacára” termel a kft.) azzal, hogy „házon belül” állítanak elő olyan élelmiszer-alapanyagokat, amelyeket a saját konyhájukon használnak fel. A börtöncég integrátori szerződést kötött a kecskeméti vágóhíddal, így onnan – feldolgozókon keresztül – bármelyik üzlet polcain megtalálhatók a készítmények, melyeknek alapanyaga a börtön területéről került ki. A Nagyfa–Alföld Kft. a legjobb eredményeket a vetőmaggal érte el. Az idei várható nyereségüket mintegy 10 millió forintra becsüli Borsi János, a kft. ügyvezető igazgatója.
| "Közénk jönnek vissza" |
Vége a Börtön Kódex társadalmi vitájának, 5 magánszemély és 6 szervezet véleményezte a tervezetet.”Az elv remek, a részletek csúfak, elvész bennük a reintegráció szándéka” – egy vélemény a kevés közül. Vatai Gyula, a Mécses Szeretetszolgálat munkatársa szerint túl rövid időt hagytak egy ilyen komplex tervezet véleményezésére. Vatai korábban Vácott, a börtönben volt parancsnok, de pályafutását éppen Szegeden kezdte. Szervezetük a szabad vallásgyakorlás biztosításának hiányán túl azt is kifogásolta, hogy a nem csak a tényleges életfogytiglanosokról, de mint a – mégoly hosszú idő után is – a társadalomba visszatérőkről is mintha lemondana a tervezet készítője. A Helsinki Bizottság 25 oldalban tett észrevételeket, az egyik közülük a nyugdíjbiztosítás kérdése. Szerintük hiába van lehetőséget a börtönben dolgozók számára biztosítási viszony létesítésére, ha annak feltétele a minimálbér és az intézményben kapott munkadíj közti különbség megfizetése, amit a rabok keresete szinte lehetetlenné tesz. A börtönszolgáltatások térítésének bevezetése (akár tévénézésért is lehetne pénzt szedni) a Helsinki Bizottság szerint átgondolatlan, s inkább szolgálja az intézmények önfenntartására való törekvést, mintsem az elítéltek reintegrációját. „Nem csak nyugdíjat nem kapnak, a szociális rendszerből is kiszorulnak, miután szabadulnak, hiszen a feltételrendszernek nem tudnak megfelelni” – mondta Vatai Gyula. Ez már túlmutat a Börtön Kódexen, de „mégis közénk jönnek vissza, nincs hova menniük”. A Mécses ezért most önfenntartó telepet szervezne Alsószenttamáson, keresik a pályázati lehetőséget. |
A Csillag „cége” is részt vesz a reintegrációs programban, a 350 fogvatartott foglalkoztatott tizede, 38 elítélt életfogytiglanos, de dolgoznak tészesek (tényleges életfogytig) is a műhelyben. A hosszú időtartamú, illetve életellenes bűncselekményért elítéltek foglalkoztatását nehezíti a motiválatlanságuk, gyakran az alacsony képzettségük is. Magyarországon 18 300 fogvatartott él különböző BV intézményekben, ezekből mintegy 12000 a jogerősen elítélt. Szakemberek szerint, ha ezek 65 %-a dolgozik, az már egy jó eredmény.
Állam az államban
Magyarországon 28 büntetés-végrehajtási intézmény és 11 gazdasági társaság működik a büntetés-végrehajtás szervezetén belül – mondta lapunknak Szalai Tímea, a BVOP sajtóirodájának vezetője. Az intézményrendszerek fenntartását alapvetően a költségvetés biztosítja, de a bv.-s gazdasági társaságok termékeikkel, szolgáltatásaikkal csökkentik ezek kiadásait: a Csillag esetében 100 millió forintot meghaladó „belső költségről” beszélhetünk. Az állami korlátolt felelősségű társaságok a börtönökkel, rendvédelmi szervekkel, kórházakkal kötnek szerződést, az intézmények csak abban az esetben rendelnek meg piaci cégtől valamilyen terméket vagy szolgáltatást, ha az igazolhatóan 20%-kal olcsóbb ajánlatot tesz, mint az állami kft.
Erre ritkán van példa – magyarázza az osztályvezető. Azt nehéz számokban kifejezni, hogy a gazdasági társaságok tevékenységével összesen mennyi pénzt spórol meg a BVOP, de az tény, hogy a 11 gazdasági társaság között van sütöde, amely pékáruval látja el az intézményeket; Pálhalmán disznót tenyésztenek, Vácott nyomda is üzemel, de van több varroda is a kft.-k között, amelyekben egyenruhát, munkavédelmi ruhákat varrnak. A fogvatartottak munkadíja mindig az előző év minimálbérének az egyharmada, nyugdíjjárulék nem terheli. A gazdasági társaságok keze abban nincs megkötve, hogy piaci szereplőkkel szerződést kössenek, bérmunkára is van lehetőségük. A cégek osztalékot természetesen nem fizetnek, a nyereséget visszaforgatják az intézmények működtetésére, felújításokra. A Szegedi Fegyház és Börtön előirányzata 3 és fél milliárd forint, ebből fizetik a dologi költségeket, a felújításokat, a 700 dolgozó bérét, a fogvatartottak ellátását.
