Legalább két és fél éve tart a kormánypártok soraiban az a vita, amely a szeptember 2-i zűrzavaros tanévkezdéshez vezetett. A Fidesz képviselői több alkalommal is megpróbálták megállítani a saját kormányuk központosítási törekvéseit, de szinte minden alkalommal kudarcot vallottak, és sokszor maguk vonták vissza javaslataikat. A totális központosítás oka egyszerű: a kormány úgy gondolja, hogy ezzel lehet komolyabb összegeket megspórolni, hiszen egyszerűen nincs elég pénz a kasszában.
„A kormány azt kérte, hogy ne kössük meg a kezét (…) Nem értek egyet, de elfogadom azt a megoldást, amit végül a kormány javasolt” – magyarázta a Hír Tv múlt heti műsorában Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, hogy miért vonta vissza azokat a módosító indítványokat, amelyeket fél nappal korábban még más kormánypárti képviselőkkel együtt, a köznevelési államtitkárság akaratával szemben is megszavazott a parlament oktatási bizottságának ülésén.
Az Országgyűlés múlt heti rendkívüli ülésén, a köznevelési törvény módosítása során történtek sűrítve mutatták meg újra, mi történt az elmúlt két és fél évben az oktatás, vagy az önkormányzati rendszer ügyében: a kormány kitalált egy koncepciót, jelen esetben a pedagógusbér-emelés visszafogott megvalósításáról. Fideszes képviselők észlelték, hogy hiba van a rendszerben, sok pedagógusnak csökkenhet a jövedelme, de hiába javasoltak módosításokat, kénytelenek voltak visszavonulni, és legfeljebb egy tartózkodással, vagy a szavazás kihagyásával jelezni egyet nem értésüket.
A kormány és a frakció közötti viták közös eredője a központosítás és uniformizálás szándéka. Már 2011 elején, az új köznevelési, illetve önkormányzati törvény koncepcióinak belső vitáinál kiderült, hogy a kabinet – mindenekelőtt az akkor még Matolcsy György által vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) – a teljes központosítást támogatja, elsősorban azért, mert úgy gondolták, így lehet elérni a lehető legnagyobb költségvetési megtakarítást. A központosítást támogatta Orbán Viktor kormányfő is, és ezzel lényegében el is dőlt a vita.
| A szakmunkás ne olvasson |
Az NGM más ügyben is beleszólt az oktatás kérdéseibe. A 2011 végén elfogadott szakképzési törvényben az állt, hogy a szakiskolákban az idő legalább 33 százalékát kell közismereti tárgyakra fordítani. Tavaly nyáron az NGM azt javasolta, hogy a „legalább” szó helyére a „legfeljebb” kerüljön, vagyis csökkenjen a nem szakmai, általános műveltséget adó tárgyak aránya. Pokorni a korábbi szöveg megtartását javasolta, annyi engedménnyel, hogy ne évfolyamonként, hanem a három év alatt kelljen ezt az arányt teljesíteni. Ezt az országgyűlés egyhangúlag elfogadta, de a kormánypárti többség megszavazta Kara Ákos képviselő ezzel ellentétes indítványát is, amely éppen 33 százalékban állapította meg a közműveltségi tananyag arányát. Zárószavazás előtt Matolcsy javaslatára az összes kormánypárti képviselő ez utóbbi változatot szavazta meg Pokorniéval szemben. |
Pokorni utólag, a már idézett Hír Tv-s interjúban úgy fogalmazott: az NGM úgy képzelte, kiegyenlíti a forrásokat, elvesz a gazdagabb önkormányzatoktól és odaadja a szegényebbeknek. „Ez egy rokonszenves, Robin Hood-os mozdulat így messziről, de szerintem végrehajthatatlan” – mondta Pokorni. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, Debrecen polgármestere pedig zárt ajtók mögött már 2011 februárjában figyelmeztetett, hogy az intézmények fenntartása nem lesz olcsóbb az államosítással, viszont egy sor, az iskolák mindennapi életével kapcsolatos gondot magára vesz az állam.
A közoktatásról szóló vitákkal párhuzamosan már 2011 elejétől folytak a megbeszélések az új önkormányzati törvényről. Az Origo az év májusában azt írta: a fideszes polgármester-képviselők „az államtitkár haját is leordították”, mikor meglátták a Belügyminisztérium (BM) koncepcióját. Ez ugyanis lényegében az összes hatósági jogkört elvonta volna az önkormányzatoktól, sőt már szerepelt benne az a később megvalósult rendelkezés is, amely szerint kétezer főnél kisebb településeknek nem lehet önálló hivataluk. Már ekkor felmerült az is, hogy korlátozni kell az önkormányzatok hitelfelvételeit.
Az önkormányzati törvény 2011 őszi vitájában a képviselők összesen több mint hatszáz módosító indítványt nyújtottak be, amelyek közül 223-at jegyeztek kormánypártiak, de ezek közül 36-ot maguktól vissza is vontak. A lényegi kérdésekben ugyan a fideszes polgármester-képviselők nem tudtak változtatni – a jogszabály megnyitotta az intézmények és feladatok államosításának lehetőségét –, de például azt elérték, hogy az önkormányzaton belül némileg megerősítették a polgármestereket a képviselő-testülettel és a jegyzővel szemben.
Ugyanebben az időszakban kezdődött meg a köznevelési törvény vitája, amelyben a kormánypárti képviselők egy híján kétszáz módosító indítványt zúdítottak be, de végül ezek közül 66-ot még a szavazás előtt visszavontak. A lényegen egyáltalán nem tudtak változtatni: a törvényben fő szabály maradt az iskolák állami fenntartásba vétele, azzal a homályos ígérettel, hogy azok az önkormányzatok, amelyeknek anyagi lehetőségeik ezt megengedik, „az államtól köznevelési szerződéssel átvehetik” a korábbi iskoláik fenntartását, vagyis minden, a pedagógusok bérén felül jelentkező költséget.
Tavaly áprilisban aztán komoly meglepetés érte a fideszes polgármestereket, mikor a kormány váratlanul bejelentette: az iskolaépületek az önkormányzatoknál maradnak, azokat továbbra is a településeknek kell majd fűteni és karbantartani. Már akkor sejteni lehetett, hogy az államnak nincs rá pénze, hogy az egész rendszert átvegye, de egy tavaly október 20-i keltezésű, nem nyilvános előterjesztésen az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve a köznevelési államtitkárság is elismerte, hogy „a döntés végrehajtásához szükséges személyi, tárgyi, költségvetési feltételek nem állnak teljes mértékben rendelkezésre”.
A közoktatás ugyanis évente nagyjából 980 milliárd forintba kerül az országnak, aminek idén január 1-ig csak kevesebb mint felét állta a központi költségvetés, a többit az önkormányzatoknak kellett hozzátenni más forrásokból (a 2013-as költségvetésben is csak 411 milliárd forint szerepel a „köznevelési feladatellátás és irányítás intézményei” soron). Ha az állam átvette volna az iskolaépületeket is, akkor azok működtetésének teljes költségét is át kellett volna vállalnia. Ezért inkább az öszvérmegoldás mellett döntöttek: az állam az iskolafenntartó, de az önkormányzat a működtető.
| Visszavonulás számokban |
| Ebben a ciklusban a Fidesz képviselői összesen 2535 módosító indítványt, és 975 úgynevezett kapcsolódó módosítót nyújtottak be különböző törvényjavaslatokhoz, amiből 486-ot, illetve 156-ot végül visszavontak. Bár ez igen nagy arány, a visszavont javaslatok gyakran megjelentek az ebben a ciklusban igen divatos (2010 óta 1336-ot nyújtottak be) bizottsági módosítókban. Ezek általában a kormány akaratát képviselik, és sok esetben még melegen, közvetlenül a nyomtatóból kerülnek a képviselők elé, akik időnként olvasatlanul szavazzák meg, hogy sajátjukként kívánják benyújtani. |
Csakhogy hiába szabadította meg az állam az önkormányzatokat az intézményeik többségétől és az adósságuk jelentős részétől, ezzel párhuzamosan a támogatásukat és az adóbevételeiket is jelentősen csökkentette: 2012-höz képest a 2013-as költségvetésben több mint 400 milliárddal kaptak kevesebbet. Az elvonások pedig egészen extrém helyzeteket eredményezhetnek: nagy vihart kavart idén júniusban, hogy a Csongrád megyei Kübekháza polgármestere visszaküldte a kormánynak azt a 3478 forintot, amit abban a hónapban nettó finanszírozásként kaptak.
Az iskolaállamosítási törvény tavaly novemberben került a parlament elé, és a kormánypárti képviselők ismét több mint száz módosító indítvánnyal bombázták meg a javaslatot. A Fidesz szakpolitikusai és polgármester-képviselői ekkor tettek még egy kísérletet, hogy kiskaput hagyjanak a rendszerben, vagyis megtarthassanak néhány iskolát, de nem jártak sikerrel. Sőt, azoknak a módosítóknak a többsége is lepattant a kormányról, amelyek hétköznapi, gyakorlatias kérdéseket próbáltak rendezni, például azt, hogy kié legyen a menza, vagy ki fizeti az iskolabuszt.
Ilyen előzmények után az augusztusi rendkívüli ülésen a fideszes képviselőknek már nem voltak nagy igényeik, csak azt szerették volna elérni, hogy senkinek ne csökkenjen a fizetése szeptember 1-től. Ennek érdekében visszacsempészték volna a törvényszövegbe a többszakos pótlékot, illetve rögzítették volna, hogy az újonnan megállapított illetménye senkinek nem lehet alacsonyabb, mint a korábbi. Az oktatási bizottság múlt hétfő esti ülésén még megszavazták a módosítókat, de kedd reggelre visszavonták azokat. A döntés oka ismét gazdasági természetű volt: Hoffmann a bizottsági ülésen egyértelműen elismerte, nincs fedezet a költségvetésben arra, hogy mindenkinek garantálják legalább a jövedelem szinten tartását.
