hvg.hu: A magyar családok többsége egy gyereket vállal, a másodikig el sem jutnak. A gyerekek után járó járulékkedvezménnyel a kormány saját bevallása szerint a háromgyerekes családoknak kíván kedvezni. Fogja-e növelni ez a csomag a gyerekvállalási kedvet?

Spéder Zsolt: Azt szoktam mondani, hogy a társadalompolitikának az akadályokat kell lebontania az első, a második és a további gyerekek megszületésének útjából. A kutatásaink ugyanis azt mutatják, hogy a párok sokkal több gyereket szeretnének, mint amennyit végül vállalnak. Ma kulcskérdésnek az első gyermek megszületését tartom hiszen, ha az első gyermek későn születik, vagy meg sem születik, akkor – részben a biológiai óra miatt is – nehezebben vagy nem jön a második, harmadik. Minden jel arra utal, hogy a nem szándékos gyermektelenség Magyarországon nőni fog, ráadásul pont az öregedő Ratkó-unokák generációja fog kevesebb gyereket vállalni, pedig ők nagy lélekszámukból adódóan érdemi hatással lehetnének a népesedésre.

Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója

Fülöp Máté

Aztán Magyarországon viszonylag sok idő telik el az első és a második, illetve a második és a harmadik gyerek között. Ha ezt az időt csökkenteni lehetne, akkor az anyukák könnyebben tudnának visszakerülni a munkaerőpiacra, nem értéktelenedik el a szaktudásuk. Ha valaki 8 évig otthon marad, akkor nagyon nehéz lesz behozni a lemaradást, mint ha csak 4 évig marad távol a szakmájától.

hvg.hu: Mik kell ahhoz, hogy a párok hamarabb és nagyobb kedvvel vállalják az első gyereket?

S. Zs.: Először is stabil párkapcsolat. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy utóbbi évtizedekben megváltozott a fiatalok hozzáállása is. Az én generációmban sokan még úgy vállalták az első gyermeküket, hogy még nem volt lakásuk, gyakori volt, hogy még a nagyszülőknél laktak, após, anyós besegített. Ma már nem jellemző a háromgenerációs család, és valljuk be három generációnak régen sem volt könnyű együtt élni, sőt, a nyugdíjkorhatár kitolódásával a gyerek születésekor sokszor a nagyszülők is dolgoznak még. Ugyanakkor mára beszűkültek a lakáshoz jutás lehetőségei. Végül, de talán ez a legfontosabb tényező, ma nehezebb a munka és a család összeegyeztetése: itt nemcsak a karrierre, az előbbre jutásra kell gondolni, hanem arra is, hogy a szülői szabadság után igen nehéz visszakerülni a munkaerőpiacra.

hvg.hu: A kormány bevallottan a szegényebb rétegeknek akar kedvezni a július végén bemutatott demográfiai programmal. A Népesedési Kerekasztal viszont azt javasolta, inkább a középosztály, a diplomás nők gyerekvállalását kellene támogatni. Melyik a hatásosabb?

S. Zs.: A gyerekvállalási szándék a társadalom mindegyik csoportjában megvan, de nem biztos, hogy a tervezett gyerekek végül meg is születnek.

hvg.hu: A Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) szerint a tehetősebbek, illetve a szegényebbek azok, akik inkább vállalnak több gyereket.

S. Zs.: A mi vizsgálataink szerint a középső helyzetűek nem tudják gyerekvállalási szándékaikat megvalósítani. Ennek leginkább a munkaerő-piaci helyzet az oka: furcsa módon ők veszíthetnek a legtöbbet. Az alacsonyabb státuszúak – ha egyáltalán van munkájuk – rendszerint egyszerű munkát végeznek, munkahelyi státuszuk nem pozícióhoz kötődik, így könnyebb a visszatérésük is munkájukhoz. A magas végzettségűek már olyan kvalifikáltsággal rendelkeznek, ami versenyképessé teszi őket a munkaerőpiacon, tehát nekik sem nehéz a visszatérés. A középvégzettségűek – érettségizettek, szakközepet végzettek – szaktudása viszont nem pótolhatatlan, és náluk egy apró előrelépés is sokat számít, így sokkal inkább féltik az állásukat és pozíciójukat.

"A szülői szabadság után igen nehéz visszakerülni a munkaerőpiacra"

Fülöp Máté

Az életkor felől közelítve: kollégáim itt az intézetben már 40 évvel ezelőtt is azt kutatták, hogy milyen hatással van az életútra a túl korai terhesség. A nemzetközi szakirodalom is arra jutott, hogy a tinédzserterhességnek komoly szegénységkockázata van, hiszen az anya nem tudja befejezni a tanulmányait, nem fog tudni munkát szerezni – ezzel újratermelődik a szegénység. Hosszú távon nem szerencsés tehát az a családpolitika, amely e csapdahelyzetet elősegíti, és nem azt hangsúlyozza, hogy olyan körülményeket hozok létre, amely lehetővé teszi a család és a munka összeegyeztetését. E konfliktus tekintve a középvégzettséggel rendelkezők vannak a leginkább „törékeny” helyzetben, így az állam részéről az ő szempontjaik figyelembevétele alapvető fontosságú.

hvg.hu: Úgy tűnik, a politika mindig a könnyebb megoldást választja: nem célzott programokat valósít meg, hanem a mindenki által elérhető adó- és járulékkedvezményeket szereti.

S. Zs.: Egy-egy társadalompolitikai program csak akkor lehet hatásos, ha közérthető. Ha az embereknek nincsen arról tudomásuk, hogy milyen lehetőségekkel élhetnek, akkor a társadalompolitikai programoknak nincsen hatása. Gyakran tapasztalom, hogy még az egyetemi hallgatók sem tudják mi a gyes és a gyed közötti különbség. Divatosan fogalmazva, csak jól kommunikálható és megérthető programokat érdemes létrehozni, és valószínű, hogy az ilyen programokat a politika jobban is szereti. Fontosak az általános és átfogó megoldások, ugyanakkor a magyar családpolitika is sokféle ellátási formából áll össze, amely a különböző rétegeket eltérő módon érinti.

hvg.hu: Van-e az adócsökkentésnek bármilyen hatása? A gyerekek után járó adókedvezményt két éve vezette be a kormány: a legrosszabb adatokat hozó 2011-es év után tavaly emelkedett ugyan a születésszám, idén viszont az első öt hónapban folytatódott a mélyrepülés.

S. Zs.: A demográfus egy-két év adatai alapján még nem beszélhet trendekről, ráadásul ha egy kormány valamilyen intézkedést hoz, akkor nem várható, hogy annak hatása az érintettek körében már az intézkedés másnapján hatni fog. Illetve egy dologban lehetünk biztosak: ha egy politika „elvesz” az gyorsabban érezteti hatását, mint ha „ad”. Ami pedig a trendeket illeti: biztos, hogy 1999 óta, 14 éve stagnál a teljes termékenységi arányszám (ami azt mutatja, hogy átlagosan egy családban hány gyerek születik – a szerk.). A stagnálás várható volt, hiszen az ezredfordulón – a tömeges felsőoktatás megjelenésekor – kezdődött a késői gyerekvállalási mintára való áttérés, lehetett tudni, hogy lesz egy olyan időszak, amikor a továbbtanulók miatt kevesebb gyerek születik.

Termékenység az EU-ban – le vagyunk maradva

2012-es Demográfiai Portré (NKI)

Azt viszont nem vártuk, hogy ilyen sokáig marad alacsonyan, 1,3-es szinten az arányszám. Csehországban egy nagyon gyors visszaesés után 1,1-ről 1,4-re emelkedett. A kutatások alapján úgy látom, a válság az oka annak, hogy Magyarországon elmaradt a születésszám – más kelet-európai országokban megmutatkozó – emelkedése. Ugyanis nálunk 2006 óta beszélhetünk válságról: a családok a megszorítások miatt már a pénzügyi világválság begyűrűzése előtt visszafogták a fogyasztásukat, a körülmények azóta sem lettek kiszámíthatóbbak. A párok gyakran kivárnak, hogy hátha jobbra fordul a család helyzete, ám az idő a gyerekvállalás ellen dolgozik, sőt, a gyerek hiánya a kapcsolatot is megterheli, annak széteséséhez vezethet.

hvg.hu: Milyen következményei lehetnek 20-30 év múlva, ha marad ez az alacsony szám?

S. Zs.: Sajnos nem marad, tovább fog csökkeni. 1975-ben 194 ezren születtek – ők a Ratkó-unokák legnagyobb évjárata –, 1990-ben 125 ezren, már egy évtizede, és most is 90-95 ezer között mozog a születésszám. Egyre zsugorodik a gyermekvállaló generáció lélekszáma, így mikor a ma születettek felnőnek, bizonyosan kevesebb gyermek fog születni. Ha azt szeretnénk, hogy 20-30 év múlva ismét 125 ezer gyermek szülessen, akkor kis túlzással a szülők többségének három gyereket kellene vállalni. Ami nyilván nem fog megtörténi, és nem is várható el, mert három gyermek felnevelése igenis megterhelő. El szoktuk felejteni, hogy az alacsony gyermekszáma felgyorsítja a társadalom öregedését, ami nyilván annak is következménye, hogy egyre hosszabb ideig élünk. Tehát egy idő után nem az lesz a kérdés, hogy a születések révén tartható-e az ország 10 milliós lélekszáma, hanem az, hogy a termékenységi arányszám esetleges növekedésével fél évszázad múlva mennyivel lesz 8 millió felett a népesség.

Persze az semmiképpen nem mindegy, hogy mekkora a termékenységi arányszám. Franciaország most 64 milliós, Németország 82 milliós. Franciaországban egy családban 2, Németországban 1,4 gyerek születik: az ENSZ becslése szerint 2050-ben – a jelenlegi bevándorlási trendekkel számolva – kiegyenlítődik a két ország közti különbség, mindkét országban 73 millióan fognak élni, ráadásul az utóbbi sokkal öregebb társadalom lesz. Ez az ország versenyképességére, megújuló képességére, az innovációra is kihat.

hvg.hu: Minek köszönhető, hogy Franciaországban szívesebben vállalnak több gyereket a családok?

S. Zs.: Európában két sikeres modell létezik. A skandináv általánosan és univerzálisan támogatják a gyermekvállalást, a gyerekek igen korán, egy-két év után bekerülnek az állami gyerekóvó intézményekbe. A skandináv modell tehát a kétkeresős családokat támogatja, az anya hamar vissza tud térni a munkaerőpiacra. Hollandiában a másfél keresős családmodell alakult ki, sok-sok távmunkával, részmunkaidővel és szintén viszonylag magas gyermekszámmal. Franciaországban is sok bölcsőde, óvoda van, ugyanakkor az adókedvezmények is megteszik a maguk hatását. Még azt is le lehet írni az adóból, ha valaki bébiszittert fogad, családi napközit szervez, sőt, ehhez még önkormányzati támogatást is kap. Van persze egy harmadik modell is, de az nem feltétlenül állami: ázsiai, kelet-európai migránsok vigyáznak az angol középosztály gyerekeire. Ehhez elsősorban magas jövedelem kell, illetve jelentős jövedelmi egyenlőtlenségekre „van szükség”. Azt lehet mondani, nem elég, ha egy társadalom jólétben él, kell egy olyan intézményrendszer is, amely lehetővé teszi a család és a munka összeegyeztetését.

Újszülöttek egy fővárosi kórházban – családonként három kéne

Túry Gergely

hvg.hu: Az NKI folyamatosan hangsúlyozza, hogy az alacsony termékenység összefüggésben van azzal, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot. Az élettársi kapcsolatban is ugyanúgy születhetnek gyerekek, miért kell ehhez papír?

S. Zs.: Élettársi kapcsolatban is lehet valaki jó apa vagy anya, ahogy előfordul az is, hogy egy házasságban a szülők nem állnak a helyzet magaslatán. A kutatások szerint az élettársi kapcsolatban kevesebb gyerek születik, a házasságkötések száma pedig évek óta drasztikusan csökken. Ugyanakkor a magyar társadalom még mindig erősen házasságpárti: a megkérdezettek 70 százaléka azt mondja, a fiatalok néhány év együttélés után házasodjanak össze. Ez viszont azt is jelenti, hogy elfogadja, ha a fiatalok évekig „próbaházasságban” élnek, így a házasságkötés már elsősorban a pár szabad döntése. Amikor mellette döntenek, sokan tényleg komolyan gondolják „a holtomiglan, holtodiglan” esküt. A kutatások alapján az élettársi kapcsolatban gyengébb az elköteleződés – sokan tényleg úgy fogják fel, hogy „még próbálgatjuk az együttélést” –, így nehezebben születik meg a döntés a gyerekvállalásról is. 

hvg.hu: Miért kevesebb évről évre a házasságkötések száma?

S. Zs.: Noha az „igent” két szabad akaratú egyén mondja ki, a házasságkötés mégis egy közösség előtt, közösségben történik. A közösségek felbomlása így a házasság intézményét is gyengíti. Közvetetten pedig a szocializációs hatás működik: sok fiatalnak – aki megélte szülei házasságának felbomlását – ellenérzései vannak a házassággal szemben.

hvg.hu: A kutatások szerint még az 1970-es, 1980-as években ugrott meg a válások száma. Mi váltotta ezt ki?

S. Zs.: Gazdasági okai voltak: a női foglalkoztatottság bővülésével a nők kevésbé voltak kiszolgáltatottabbak. A másik, a korszakra jellemző erőltetett mobilizáció. Akkoriban alakultak ki a nagy ipari centrumok, ahova a korábbi közösségeikből kiszakadó tömegek áramlottak. Enyhült a válást rossz szemmel néző közösségi nyomás, nem volt, aki tanácsokat adjon a házassági válságok kezelésére. De nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte, és az USA-ban is magas a válások száma. Peter Berger amerikai szociológus felfogása szerint a modern társadalmakban megnövekedtek a partnerrel szembeni igények is: monogám kapcsolatra, de igazán jó kapcsolatra vágyunk, ehhez keressük az új partnert.

"Magyarországon kényszerszinglik élnek"

Fülöp Máté

hvg.hu: Fenyegetnek szinglihordák ?

S. Zs.: Nem, ugyanis Magyarországon Utasi Ágnes kutatásai szerint „kényszerszinglik” élnek. Az emberek leginkább nem azért élnek egyedül, mert ez az életcéljuk, hanem mert belesodródnak ebbe a helyzetbe, sokáig nem találják a megfelelő partnert. Sokan – talán pont a környezetük válásait látva – nem akarják alább adni. Ugyanakkor túl sok mindent akarunk megoldani a házasság előtt, viszont idővel a „párkapcsolati piac” beszűkül.

hvg.hu: Ennek ellent mond, hogy a házasságkötések száma a kevésbé fejlett régiókban – az Alföldön, Kelet-Magyarországon – esett vissza inkább. Csepelen jóval kevesebben házasodnak, mint Budán.

S. Zs.: Sőt, Budapesten az utóbbi időben kevesebb gyerek születik házasságon kívül, mint vidéken. Elemzéseink szerint az élettársi kapcsolat ma már általános gyakorlat, szinte mindenki így kezdi „párkapcsolati karrierjét”. Amikor azonban gyermekvállalásra kerül sor, a magasabb státuszúak előbb összeházasodnak, aztán vállalnak gyereket, az alacsonyabb státuszúaknál viszont nem annyira jellemző ez. Letagadhatatlan a vallásosság szerepe, a vallásosak inkább házasodnak, és eltéréseket tapasztalhatunk a különböző vallási hovatartozást tekintve. Az élettársi kapcsolat és házasság versenyét és egymáshoz kapcsolódását, népszerűségét, kötöttségeit tekintve még sok kutatnivaló maradt. Egy lényeges változás azonban szembetűnő számomra: megváltozott a társadalmi hagyomány és a választás viszonya. Harminc évvel ezelőtt mindenki, aki elérte a kort, előbb-utóbb házasságot kötött, és az élettársi döntés felvállalása egyfajta önállóságot kívánt meg. Ma az élettársi kapcsolat alapvető, „elkerülhetetlen” opciónak látszik, és a házasság, noha legtöbb fiatal számara egyfajta életcél, mégis sokkal inkább jelent önálló, megfontolt döntést.