Tilos enni, inni, a földre ülni és a karzaton tüntetni – egyebek mellett ezeket a szabályokat tartalmazza Kövér László új házirendje. A házelnök adós maradt viszont a hivatalos dress code-dal, így csak találgatni lehet, milyen öltözet méltatlan az Országgyűlés tekintélyéhez. Mint összeállításunkból kiderül, sok ország parlamentjében sokkal lazább a szabályozás, bár a „kövéri szigorra” is van példa Európában.
Több mint két és fél évig tartotta büntetésben a teljes magyar sajtót Kövér László, aki még 2011. január 1-jei hatállyal vonta vissza az összes korábbi állandó parlamenti belépő érvényességét. Azóta minden újságírónak, fotósnak és operatőrnek napi engedélyt kellett kérelmeznie, ha be akart jutni az Országházba. A házelnök mára megenyhült, legalábbis a szerkesztőségeknek a múlt héten kiküldött tájékoztató szerint korlátozott számban, de ismét kiállítanak állandó belépőket (a hvg.hu-nak például összesen kettő jut).
A tájékoztató hívta fel a figyelmet arra, hogy kilenc év után Kövér László új házelnöki rendelkezést adott ki arról, kik, milyen feltételekkel léphetnek be az Országházba, illetve a Képviselői Irodaházba. Ebben Kövér részben kötelező szabályként rögzíti az eddig kialakított rendet, de kiderül az is, hogy csöppet sem lett engedékenyebb. Sőt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján kifejezetten szigorítani igyekszik a parlamenti rendszabályokat – például azért, hogy elejét vegye az üléstermi demonstrációknak.
Csak külön engedéllyel
Erre utal, hogy a rendelkezés szerint a karzatra csak külön engedéllyel (ezt az ülés előtti héten, csütörtökig lehet kérni) juthatnak fel a látogatók, akiknek ehhez a beléptetésnél már egyszer elvégzett biztonsági átvizsgálás mellé még egy újabb is dukál majd. A második emeleti karzatot, az úgynevezett kakasülőt csak a főigazgató külön engedélye alapján lehet használni. A kifejezetten tiltott tevékenységek között szerepel a „demonstrációs eszközök behozatala”, aminek betartatását segíti, hogy a látogatók csak egy kézitáskát vihetnek magukkal, amibe nyilván nem fér be egy nagy transzparens.
Amellett, hogy tilos a hangoskodás és a demonstráció, Kövér László minden apróságra gondol: kifejezetten szabálytalan például a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök (például Zagyva György Gyula szamurájkardja), és az élő állatok bevitele (kivétel a vakvezető és a rendőrkutya). Tilos a folyosókon enni és inni, alkoholos állapotban pedig már be sem lehet lépni az épületbe (más kérdés, hogy a büfében és a Vadász teremben kapni alkoholos italokat). Tiltott tevékenység emellett „a folyosókon és egyéb közös használatú területeken a járófelületen történő ülés, fekvés”.
Kövér László többször is visszatér az Országgyűlés méltóságának megfelelő öltözék viselésére, de nem ad meg pontos dress code-ot. Nem derül ki, hogy az uraknak kötelező-e zakó és a nyakkendő, illetve a hölgyek hordhatnak-e szandált, hőségriadó esetén pedig eltekinthetnek-e a harisnyától. Az öltözködés témaköréhez tartozik még az a szabály, hogy a karzat látogatóinak kötelező a ruhatár használta, vagyis nem ülhetnek be kabátban megtekinteni az ülést.
A házelnöki rendelkezés megszabja nemcsak az újságírók, hanem a szakértők számára kiadható belépők számát is: egy képviselő három, egy alelnök vagy egy bizottság négy, egy frakció legfeljebb 50 szakértőnek kérhet belépőt. Még a minisztériumok számára is van kvóta, legfeljebb negyven, a parlamenti ügyekkel foglalkozó munkatársuk kaphat állandó belépőt. Egyedül a Köztársasági Elnöki Hivatal neve mellett szerepel az a megjegyzés, hogy „létszámnak megfelelően”, vagyis igény szerint.
Bár már korábban beharangozták, most a házelnöki rendelkezés is rögzíti, hogy a kupolateremben tilos a fényképezés, vagyis a turisták nem fotózhatják le a koronát és a koronázási jelvényeket. Ennek oka egyébként az, hogy hiába tiltották meg – a műkincsek védelmében – a vaku használatát, a turisták rendületlenül villogtattak az üvegvitrin felé. A radikális megoldás az lett, hogy most már sehogy sem lehet fényképezni a koronát.
A szigorú osztrákok
Vélhetően a szigorú osztrák parlamenti viselkedésmintát vette át a magyar országgyűlés elnöke, amikor rendelkezett a ház használatának szabályairól. Ausztriában is előírták, hogy kizárólag belépőkártyával lehet a parlament területére lépni, lehetőleg a főbejáraton. Az épület előtt földszinti látogatóközpont és kiállítótermek épültek, itt külön igazolvány nélkül is tartózkodhatnak a látogatók. Hogy a törvényhozás adott plenáris ülésére, netán nyilvános bizottsági meghallgatására igyekvő tudósítók, érdeklődő polgárok célba juthassanak, arról a parlament vezetése által megszabott útvonal gondoskodik. A portaszolgálat emberei mutatnak utat, s ők gondoskodnak arról is, hogy a látogatók, ha befejezték, amiért jöttek, a lehető leggyorsabban hagyhassák el a nemzetgyűlés épületét.
A szabályok kijelölik, hogy az újságírók pontosan mely balkonon, galérián foglalhatnak helyet, s egyszerű mezei látogatók esetén miként kerülhető el a tumultus. Az ülést csendben követő tudósítók telefont, komputert, messzelátót csak akkor használhatnak, ha erre engedélyt kértek. Különben minden használati tárgyat, bőröndöt, kabátot, könyvet, sőt az írott szabályok szerint röpcédulát is le kell adni a ruhatárba, ahol garanciát lopás ellen viszont nem vállalnak.
Az nincs a magyaréhoz hasonlóan részletezve: miként kell a sajtó képviselőinek úgy viselkedni, hogy a politikusok munkáját ne zavarják, de be nem kiabálhatnak, a folyosókon nem ülhetnek a földön, enni, inni, dohányozni csak az erre kijelölt helyeken szabad. Aki szabályt szeg, azt a parlamenti elnök utasítására elvezetik. A parlamentbe állatot vinni Bécsben is tilos.
Bukarestben hiába hisztiztek
Sokkal lazább a szabályozás ugyanakkor egy sor ország parlamentjében. Romániában például sem a parlamenti ülés idején felnőtt tartalom nézegetésén, újságolvasáson, sem a kétszer szavazáson rajtakapott képviselőknek nem sikerült elérniük, hogy a bukaresti parlamentből tudósító újságírók, operatőrök és fotóriporterek mozgástere valamelyest leszűküljön. Még az sem volt elég erős adu a kezükben a korlátozás indoklásához, amikor a román köztévé egyik munkatársa vetette le magát a képviselőház erkélyéről gyakorlatilag a honatyák karjaiba.
Európa legnagyobb épületében, a román törvényhozásnak otthont adó Nép Házában így az akkreditált sajtósok továbbra is szabad madár módjára járhatják be az egész épületet, bármikor beülhetnek a képviselők vagy szenátorok üléseire, a szakbizottságok megbeszéléseire – az egyedüli feltétel, hogy nem avatkozhatnak bele a választottak munkájába. Viszont megállíthatják őket a folyosón, leülhetnek velük beszélgetni a büfében, étteremben, sőt, akár az ülés idején is odaosonhatnak székükhöz, és például kihívhatják a hallba egy interjúra.
A fotósoknak és operatőröknek már éberebbeknek kell lenniük, ha valamilyen különleges szögből szeretnének képet készíteni: a plénumnak nevezett nagy ülésteremben teremőrök vigyáznak a rendre, és udvariasan visszaterelik a „szemtelenkedő” sajtósokat a számukra fenntartott helyre, a terem végébe vagy a lelátókra. Ellenben ha nincs náluk optikai felszerelés, ráadásul öltönybe bújva igyekeznek beolvadni a képviselők közé, a siker általában garantált, és nyugodtan elüldögélhetnek egy-egy hiányzó honatya székén, miközben a mellettük ülőből kicsikarják az áhított információt. A házirend viszont már rögzíti, hogy tilos videót, fényképet készíteni az illemhelyen, a konyhán, az étteremben, illetve a fémdetektoros kapuk közelében.
Az újságírók azt is eldönthetik, honnan szeretnék követni a parlamenti vitákat: a számukra kialakított és megfelelően ellátott sajtóirodában, a hall közepén elhelyezett fotelekben ülve plazmatévéről követve a bent zajló eseményeket, vagy akár az ülésteremben figyelve minden apró mozgást.
Balhé a kínai kormányfő miatt
Brüsszelben és általában az EU-központokban a sajtóakkreditációs rendszer az újságírókat szolgálja. Vagyis nem a sajtó munkásainak elüldözése, munkájuk megnehezítése a cél, mindössze annak biztosítása, hogy lobbisták, civil aktivisták és egyéb érdekképviseletben utazók ne kapjanak minden uniós intézmény (EP, EB, Tanács stb.) sajtótermeihez érvényes úgynevezett badge-et, vagyis belépőkártyát.
A regisztrált zsurnaliszta szabadon mozoghat az Európai Parlamentben, minden nyilvános eseményre, így a meghallgatásokra, szakbizottsági és plenáris ülésekre is bebocsátást nyer. Túlzott érdeklődés esetén pedig az EuroParlTV-n át élő közvetítésen követheti a történéseket. A sajtóbelépő tehát messze nem csak a sajtótermek és sajtótájékoztatók látogatását teszi lehetővé. Sőt, az audiovizuális akkreditációval bármelyik ülésen kamerás felvételeket vagy fotókat készíthetnek a tévés-rádiós újságírók és a fotósok, a külön nekik fenntartott karzatról vagy üléssorokról. Ráadásul a nagyobb figyelmet generáló ülések elején néhány percig az EU csúcspolitikusait egészen közelről is fotózhatják, kamerázhatják. Az EP és az Európai Bizottság ugyanis őszintén hisz a sajtószabadságban, s ezért – néha ugyan fancsali pofával –, de majdnem mindent megtesznek.
Tiltólistán az EP kantinja és kávézói, bárjai vannak, ahol hasonlóan a biztonsági szolgálat létesítményeihez és a bejáratokhoz, tilos álló-, illetve mozgófelvételek készítése. Úgyszintén nem engedélyezett rejtett kamerák és hangfelvételre szolgáló eszközök használata. Az EP médiára vonatkozó szabályai mindössze annyit kötnek ki, hogy a televíziós forgatócsoportok, fényképészek kötelesek tiszteletben tartani az épületben tartózkodó valamennyi személy méltóságát és magánéletét.
Feszültség ezért inkább az olyan harmadik országokból érkező csúcspolitikusok brüsszeli látogatása esetén keletkezhet, amelyek nem rajonganak a sajtószabadságért. Legutóbb egy kínai delegáció esetében csaptak patáliát az újságírók, akik azt nehezményezték, hogy a kínai kormányfőtől csak a kínai sajtó kérdezhetett. Ezt fel is rótták az EB sajtószolgálatának, mely nem is tudott megnyugtató választ adni: mindössze annyit közöltek, hogy a diplomácia néha kompromisszumokat követel meg. Az unióról író sajtót az intézmények előtt képviselő Nemzetközi Sajtószövetség azonban nem ritkán keményen megy neki a sajtóosztályoknak, szóvivőknek – amennyiben a munkájukat korlátozó esetet tapasztal.
Így aztán vannak ugyan csokornyakkendőben, élére vasalt nadrágban dolgozó, régi vágású újságírók a sajtótermekben és az EP ülésein, de valójában a kölcsönös tiszteletadáson túl nincsenek öltözködési előírások sem. A tudósító, ha úgy érzi, szemrebbenés nélkül megy sajtótájékoztatóra rövidnadrágban és szandálban a (ritkán) forró brüsszeli nyári napokon.
Pozsonyi helyszűke
A német, és a szerb parlamentben is szabadon mozoghatnak az újságírók, semmilyen korlátozás nincs, az akkreditációhoz is könnyen hozzá lehet jutni. Az épületekben korlátozás nélkül lehet hang- és filmfelvételeket készíteni.
"A pozsonyi parlamentbe az újságíró elvileg mindent bevihet, amivel nem lehet gyilkolni" – írta a hvg.hu-nak az Új Szó munkatársa. A médiamunkások az épületen belül is szabadon mozoghatnak, kivéve azokat a helyeket, ahová csak a parlament alkalmazottai vagy a képviselők léphetnek be – ezek jellemzően az irodák, ahol a hivatali munka folyik. A hang-, és képrögzítés is csak itt tilos (pontosabban: előzetes engedélyeztetéshez kötött), bárhol máshol szabadon lehet dolgozni. Az ülésterem fölött van a sajtópáholy, ez egyben a vendégek számára látogatható karzat is. Itt szabadon lehet laptopot használni, fotózni, egyedül a telefont kell lehalkítani. Mivel a szlovák parlament nem túl nagy, ezért itt eleve kevés újságíró és stáb fér el – egy-egy nagyobb horderejű szavazáskor megesik, hogy az újságírók egy részének csak „állóhely” jut.
Dress code nincs, egyedül azoknak a fotósoknak tiltott a rövidnadrág, akik az ülésteremben is fotóznak. Ahová az újságírókat beengedik, ott mindenhol szabadon lehet kamerázni, fotózni, hanganyagot rögzíteni.
