A pulpitust elfoglaló jobbikosok, szamurájkarddal az épületben hadonászó képviselő, az LMP-seket "lekisanyámozó" fideszes, a középső ujját mutogató szocialista – úgy tűnik, ebben a ciklusban minden korábbinál alpáribbra vették a figurát a parlamenti képviselők. Balhék, botrányok természetesen korábban is voltak. Domány András 19 évig volt parlamenti tudósító, amire ő nem emlékszik, talán meg sem történt. A hvg.hu most az ő segítségével idézi fel a rendszerváltás politikatörténetének néhány emlékezetes esetét.
Nagyon röhögnöm kellett ifjabb koromban, amikor az idősebbek arról értekeztek, hogy romlik a világ, megbomlanak az erkölcsi és magatartási normák, bezzeg valaha… Hiszen már 3000 éve is így panaszkodtak az akkori öregek. Kínosan érezném magam, ha most engem is ilyesmin lehetne rajtakapni. Csakhogy 19 évet töltöttem a parlamentben a Magyar Rádió tudósítójaként, és kénytelen vagyok bevallani: néha eszembe jut, hogy a mai megszólalásokhoz képest milyen jámbor és barátságos szóváltások voltak azok, amelyeket húsz éve botrányosnak tartott mindenki.
Előszedtem egy-két példát. Ítéljék meg a kedves – jórészt bizonyára fiatal – olvasók, van-e ok mostanában panaszra.
Ma, amikor szinte rutinná vált a politikai ellenfél lehazaárulózása, nemzeti elkötelezettségének megkérdőjelezése, érdekes visszaidézni, mi okozta a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet első parlamenti-kivonulásos botrányát. Igaz, nem sokat kellett rá várni: 1990. szeptember 11-én, alig négy hónappal az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása után Bossányi Katalin, a kitűnő újságíróból lett szocialista képviselő interpellált Jeszenszky Géza külügyminiszterhez (akkor MDF, jelenleg oslói nagykövet) egy levele miatt, amely a legnagyobb múltú napilapban, a Magyar Nemzetben jelent meg, és arra vonatkozott, hogy az újság készülő privatizálása kapcsán az Antall-kormány nem akar politikai befolyást gyakorolni. Bossányi Katalin ezt mondta:
„Kérem, értelmezze az Országgyűlés nyilvánossága előtt a Magyar Nemzet 1990. augusztus 27-i számában megjelent, Diurnushoz [Bodor Pál publicistához] címzett nyílt levelének politikai minősítéseit. Erre a következők miatt kérem. A kirobbant privatizációs vita kapcsán, hivatkozva a lap 1938-as keltezésű, nemrég újra közölt vezércikkére, Ön azt írja. Idézem: ’Nagy megnyugvás számomra az a kijelentésük, hogy az abban foglalt európaiságot, nemzeti elkötelezettséget, szociális érzékenységet, szabadelvű demokratizmust és a kereszt által képviselt emberközpontú moralitást a mai szerkesztőség is vállalja.’ Idáig ez teljesen rendjén van, majd így folytatja: ’Ugyanis Önök előtt sem lehet titok, hogy ezeket az értékeket összességükben csak a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt tagsága és szavazótábora vállalja.’ ….Kérem, nagyon kérem, adjon magyarázatot, milyen érvekkel és tényekkel bizonyítja, hogy a fenti eszméket és értékeket kizárólag a jelenleg kormányzó pártok tagsága és szavazótábora vállalja! ….
Tehát a parlamenti ellenzék, illetve a Parlamenten kívül rekedt, alkotmányos módon működő többi politikai erőcsoport nem.”
Jeszenszky Géza válaszában szintén a legendás lapalapító, Pető Sándor 52 év után újra közölt cikkére utalt. Az országgyűlés jegyzőkönyvéből idézett szövegben zárójelben a gyorsírók által lejegyzett képviselői reagálások olvashatók.
„Az 1938-as Magyar Nemzet-program nem az, amit a mai MSZP vagy bármely más baloldali párt vagy irányzat magáénak vallhat. Pontosabban: vallhatja magát a Magyar Szocialista Párt vagy a tisztelt Ház más ellenzéki pártja a magyar hivatás-gondolat vagy a keresztény eszmeiség követőjének. De ha valaki tényleg ezen a talajon áll, az mit keres az ateisták és marxisták, illetve a közelmúltban még ezekre az eszmékre esküdők és ezeket a társadalomra rákényszerítők soraiban? (Mozgás, zaj a bal oldalon. Nagy taps a jobb oldalon.) Én persze el tudom hinni, hogy ebben az országban valóban ennyi Saulusból lett Paulus (derültség) az Esterházy Péter által leírt damaszkuszi csúcsforgalomban, de azért engedtessék meg nekem feltételezni, hogy a mi kormánykoalíciónk pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a nemrég még lekicsinylően polgárinak nevezett demokrácia, mind a maradisággal, mind a radikalizmussal, mind a szocializmussal szembenálló és szép magyar kifejezéssel szabadelvűnek nevezett politikai eszmék, nem utolsósorban pedig a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget, mint a tisztelt ellenzék sok tagja. (Nagy taps a jobb oldalon. Felkiáltások az SZDSZ és a FIDESZ soraiból: Pfuj! Ütemes taps a jobb oldalon. Az SZDSZ- és a FIDESZ-képviselők és az MSZP-képviselők egy része kivonulnak a teremből.) …. Ha Önök közül valaki mégis úgy érzi, hogy igenis ezeknek az eszméknek az összességét vallja, azt szívesen látjuk a Parlament innenső soraiban, illetve a koalíció valamelyik pártjában, mert valóban itt a helye. Nem is kell az ilyet restellni, Winston Churchill maga is kétszer cserélt pártot. …. Azt nem állítom, hogy a baloldali liberalizmus általában szemben áll a magyar néppel. És nagyon sok képviselőjét tisztelem ennek az irányzatnak, nagyon sok ilyennel találkoztam. De az sajnos igaz, hogy olyan, magukat baloldali liberálisnak nevező neves sajtóorgánumok az elmúlt hónapokban nem egy elfogult írást közöltek Magyarországról. Számos példával szolgálhatok az érdeklődőknek.”
Tehát az ellenzékiek kivonultak, megsértődtek, és napokig folyt a haragos nyilatkozatháború, annak ellenére, hogy Jeszenszky eléggé moderáltan fogalmazott. De a legszebb a dologban az a nyilatkozat, amelyet a kormánykoalíció legkisebb pártja, a Kereszténydemokrata Néppárt adott ki két nap múlva. A kulcsszavakat itt én emelem ki:
„Természetesen más pártokban vagy szervezetekben is lehetnek hiteles keresztény elkötelezettségű emberek, de más az egyes ember meggyőződése és más a szervezetek jellege. Semmilyen érték tekintetében nem állítjuk, hogy kizárólagos képviselői lehetnénk. Kormányunk külügyminisztere egyébként azt állította, hogy ezeket az értékeket összességében képviselik a kormánypártok, amivel a kizárólagosság igénye nélkül egyet kell értenünk.”
No, ilyet ma aligha mondana a KDNP.
