Bár a mostani dunai árvizet egy viszonylag rövid, 36 órás intenzív csapadékos időszak váltotta ki, azonban a feltételek már jóval korábban kialakultak - közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ). A dunai árvizet közvetlenül kiváltó ciklon egy heteken keresztül fennmaradó és nem mozduló planetáris hullám alacsonynyomású részén alakult ki.
Június első napjaiban rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullott le a Duna felső vízgyűjtőjében, a csapadékra jellemző volt, hogy a német osztrák határ közelében 36 óra alatt többfelé hullott 150 millimétert meghaladó eső - idézte fel elemzésében az OMSZ.
Az árvizet okozó csapadékos periódus május 30-án kezdődött, amikor elsősorban Győr és Linz között az esti órákig nagy területen átlagosan 15-20 milliméter eső hullott. Az erős csapadék 30-ról 31-re az éjszakai órákban is folytatódott, de az átlagosan 20-25 milliméter eső főleg a felső szakaszra koncentrálódott.
Május 31-én napközben ismét Bécs és a forrásvidék között esett jelentős, átlagosan 20 milliméter körüli csapadék. Az ezt követő 24 órában inkább csak a felső szakaszon hullott jelentősebb mennyiségű eső viszont a hegyek között néhány mérőhelyen 100 milliméter per 24 órát meghaladó értékeket is mértek.
Ha június 1-én befejeződött volna, vagy legalábbis az előző napok értékeihez hasonló maradt volna a csapadékhullás, csak egy jóval gyengébb árhullám alakult volna ki a Dunán. Azonban június 1-ről 2-ra ismét rendkívül intenzíven kezdett esni, főként Linz és Passau között területi átlagban 70 milliméter közötti csapadék is lehullott széles sávban, majd 2-án főként a nap első felében folytatódott az esőzés az Inn, az Isar és a Traun vízgyűjtőin újabb 40 milliméter átlagot produkálva.
Az intenzív csapadékos periódus június 2-án estére véget ért, azonban még több napon keresztül esett kisebb, 5-10 milliméter eső a térségben. Az extrém mennyiségű csapadék szinte azonnal elindította az árhullámot. A magasabb területeken még meglévő hó a ciklon hideg levegőjében nem olvadt, így az áradásban a hóolvadás nem játszott szerepet.
Két hétig mozdulatlan volt
A nagy csapadékot kiváltó ciklon hosszabb előélettel rendelkezett. Közép- és Nyugat-Európa fölött már több hete egy alacsony nyomású, hideg léghullám tartózkodott, amely két hét alatt alig mozdult. A léghullám egyike volt a Földet körülvevő áramlási rendszer úgynevezett planetáris hullámainak.
A kimélyült, lassan mozgó planetáris hullámokban az alacsony nyomású területeken hosszabb ideig maradnak fenn a csapadékos időjárást okozó ciklonok, míg a magasnyomású területeken a száraz időjárást meghatározó anticiklonok az uralkodók.
A dunai árvizet közvetlenül kiváltó ciklon egy ilyen, heteken keresztül fennmaradó és nem mozduló planetáris hullám alacsonynyomású részén alakult ki. A ciklon centruma május 31-én Csehország fölött helyezkedett el, a keleti oldalán meleg levegő áramlott Oroszország, a Baltikum és Skandinávia fölé, ott szokatlanul meleg nyári időjárást okozva.
A ciklon hátoldalán a hűvös légtömeg francia, német valamint az alpi területeken okozott szokatlanul hideget. Jellemző, hogy míg Bécsben 13 fok, addig Helsinkiben 27 fok volt a legmagasabb nappali hőmérséklet. A nagy magasságokban (9000-10000 méteren) kanyargó futóáramlások szerkezetét is meghatározta a hosszú ideje pörgő ciklon, az egyik ág éppen a Kárpát-medence fölött egy éles fordulatot téve körbefogta a térséget.
Szállítószalagokban gyűlt a víz
A planetáris hullám alacsonynyomású rendszerében - azaz úgynevezett teknőjében - az összeáramló levegő meglehetősen sok nedvességet halmozott fel elsősorban a Földközi-tenger medencéjében. A teknőben hosszabb idő óta újabb és újabb légörvények alakultak ki, amelyek nem tudtak elmozdulni így a szokásos hideg és meleg fronti szerkezet helyett spirál alakban felcsavarodó karokba, nedves szállítószalagokba koncentrálódott a nedvesség.
A nagy csapadékot okozó ciklonban több ilyen szállítószalag is létrejött. A június 1-én kezdődő rendkívül intenzív csapadékot az váltotta ki, hogy az Atlanti-óceán felől megerősödő anticiklon deformálta a ciklon nyugati oldalát és a fentiekben említett szállítószalagok a ciklon északnyugati oldalán összetorlódtak, déli irányba fordultak ahol az Alpok hegyvonulatai valósággal kirázták belőlük a koncentrálódott nedvességet.
A csapadékos periódusnak a ciklon lassú északkeletre mozdulása, illetve feltöltődése vetett véget.
Bár a mostani dunai árvizet egy viszonylag rövid, 36 órás intenzív csapadékos időszak váltotta ki, azonban a feltételek már jóval korábban kialakultak. A március 14-i hóvihar, majd a hűvös tavasz és a gyakori mediterrán ciklonok végső soron a globális cirkuláció már korábban említett meridionális típusnak a közvetett következményei.
