„December és március között a legrosszabb a közmunkásoknak, gyakorlatilag meghal a falu. Februárban már senkinek nem jutott munka, a legtöbb közmunkás ingyen dolgozik, hogy lássák a szorgalmát és később jobb eséllyel jusson újra álláshoz” – mutatta be a Farkaslyukon élő közmunkások helyzetét Harkály Aladár, az Ózd melletti község alpolgármestere. A borsodi faluban közel 270, többségében roma lakos végez közmunkát, egyszerre azonban alig 30 embert tud alkalmazni az önkormányzat. Őket is egyhuzamban legfeljebb 1-2 hónapig veszik fel. A többségnek az év nagy részében be kell érnie a szociális segélyként kapott 22 800 forinttal. Sokaknál hamarosan lekapcsolhatja a szolgáltató a közműveket, másoknál már nincs áram és vezetékes víz; van, akit a kilakoltatás fenyeget, és inkább koplal, hogy fizetni tudja a lakáshitelt. „Három napig kibírja az ember evés nélkül, de a negyediken már inkább elmegy lopni” – mondta az egyik általunk megkérdezett közmunkás.

Egyik kollégája szerint alapvetően jó ötlet a közmunkaprogram, hiszen sokat fejlődött általa a falu (közmunkások építették a falu vízelvezető árkait, felújították a köztereket, utcát söpörnek, középületeket renoválnak), úgy viszont nincs értelme, „ha az önkormányzat is mélyszegénységben él” és nincs kerete a közmunkások fizetésére. Ráadásul a farkaslyuki közmunkásoknak eddig nem volt lehetőségük termelő, munkahelyteremtő munkát végezni. Az alpolgármester elmondása szerint korábban pályázatot nyújtottak be, hogy a közmunkások utcai padokat készítsenek, amelyeket más településeknek és magánszemélyeknek adtak volna el, némi bevételre szert téve. Az Ózdon található munkaügyi központ azonban ezt elutasította. Harkály Aladár szerint az MSZP-s vezetésű, de fideszes többségű település a kormányváltás óta „feketelistára” került, szándékosan lehetetlenítik el a fejlesztéseket.

Közmunkanélküliség

A közmunka intézményének egyébként már 2010 előttről vannak hagyományai a településen. 2008-ban a falu pályázatot nyert, amely lehetővé tette, hogy az önkormányzat gyakorlatilag az összes állástalant foglalkoztassa az akkori szociális segélynél magasabb, átlagosan 60-65 ezres bérért. A mostaniakhoz hasonlóan az akkori közmunkások is infrastrukturális beruházásokban vettek részt, emellett felállt egy a közrendre vigyázó faluőrség is. A kormányváltással ennek a programnak vége szakadt, Farkaslyukon is a Fidesz-kormány országos közmunkaprogramja érvényesült – ez ebben az esetben jóval kevesebb állami támogatást és munkahelyet eredményezett.

Nézze meg képeinket a farkaslyuki közmunkások mindennapjairól!

Stiller Ákos

„Bármilyen munkát elvégeznénk, nem akarunk segélyért sorban állni. De ez a rendszer annak való, aki lopni, csalni akar, segélyből élni, nem dolgozni” – mondták a hvg.hu-nak nyilatkozó közmunkások. Szerintük a faluban nagyon kevesen vannak, akik „csak felvennék a segélyt, elinnák, aztán mennének lopni”, a többség azonban az év nagy részében így is csak a 23 ezres szociális segélyhez jut hozzá. A helyiek között nagyon komoly versengés alakult ki a legalább minimális fizetést jelentő közmunkás állásokért: vannak, akik az év nagy részében ingyenmunkát vállalnak, hátha több eséllyel kapnak közmunkát, ha előre bebizonyítják a szorgalmukat. Mások havonta többször elgyalogolnak a 6 kilométer távolságra lévő ózdi Munkaügyi Központba, munkalehetőségek után érdeklődve. Az alpolgármester szerint volt, hogy a pozíciókért folyó harc erőszakba torkollott, egyik kollégáját megtámadták, többeket megfenyegettek az állás nélkül maradt közmunkások rokonai.

Nem végeznének illegális munkát

A közmunkás állásokról változó időközönként a közgyűlés dönt, ekkor határozzák el, ki az az átlagosan 20-30 ember, aki a 270 közmunkás közül 1-2 hónapig dolgozhat, legfeljebb 47 ezer forintért. Az utóbbi időben viszont a faluban nem volt lehetőség nyolcórás munkát vállalni, így a többség jobb esetben is 35 ezret vihetett haza 6 órai munkáért. Mivel a rendelkezésre álló minimális összeget a lehető legtöbb felé kell elosztani, előfordult, hogy a valamivel magasabb szakmunkásbér helyett csak a segédmunkásoknak járó összeget fizették ki például kőművesmunkáért is. A közmunkára kiválasztottaknak „behívót” küldenek, amellyel másnap reggel meg kell jelenniük az önkormányzatnál, ahol rövid munkavédelmi oktatás és alkalmassági vizsgálat után megkapják a szerszámaikat és elkezdhetik a munkát.

Stiller Ákos

Bár az önkormányzat elvileg igyekszik a közmunkabérekre adott állami támogatást egyenlően elosztani, több általunk is megkérdezett közmunkás állította, hogy a munka kiosztásakor egyesek gyakran előnyt élveznek: azt, hogy ki juthat munkához az adott időszakban, a közgyűlési és kisebbségi önkormányzat képviselői osztják ki, így előfordul, hogy a fentiek rokonai évente többször jutnak munkához, mint mások. A munkakörülményekre azonban nem volt panasz, sem arra, hogy a közmunkásokat magánterületen dolgoztatták volna – azt mondták, a helyiek „olyanok, hogy el se végeznének ilyen munkát, mert tudják, hogy nem erre szerződtek”. Feketemunkát ezzel szemben végeznének, már ha lenne. A környéken gyakorlatilag nincs olyan vállalkozás, amely akár ilyen lehetőséget is kínálhatna.

Jövőkép nélkül

„Azt mondták, csak úgy lehet megélni 47 ezer forintból, ha jár mellé két kecske és vetőmag is – utalt Pintér Sándor kijelentésére az egyik közmunkás. – Farkaslyukon viszont semmi ilyesmit nem kaptunk, azt mondták, nem lenne rá igény.” Az önkormányzat korábban pályázott arra, hogy a közmunkásoknak vetőmagot, élő állatokat adjanak, amelyet elutasítottak arra hivatkozva, hogy a Bükk völgyében fekvő falu „nem alkalmas mezőgazdasági tevékenységre”. Jövedelem-kiegészítésre a közmunkásoknak így gyakorlatilag semmi lehetőségük nincs. Télen sokan próbálnak a tüzelővel spórolni úgy, hogy a falu melletti meddőhányón (a bezárt bányából kihordott földrakás) kutatnak szén után – bár ez elvileg tilos, a rendőrök általában nem szólnak rájuk, hiszen rosszabb lenne, ha ehelyett fát lopnának a közeli (már így is részben letarolt) erdőkből.

Stiller Ákos

„Magyarországnak vége lesz, ha így haladunk. A magyarok kimennek külföldre, Cigányország lesz helyette, és egymást fogjuk ölni élelemért” – kesergett egyik interjúalanyunk, jól mutatva a helyiek jövőkép nélküliségét. Farkaslyukon gyakorlatilag semmi lehetőség nincs a kiemelkedésre, munkahelyet csak egy kisebb varroda és egy fecskendőgyár jelent, amelyek negyven, illetve harminc embert foglalkoztatnak, a lakosok többsége a közeli városokba, főként Egerbe és Ózdra jár be dolgozni. A kevés fiatal helyzete szintén kilátástalan – a legközelebbi iskola 6 kilométerre, Ózdon található, buszra viszont keveseknek van pénze, az egyetemi, főiskolai tanulmányok valamelyik közeli intézményben pedig gyakorlatilag elérhetetlennek tűnnek, amikor a falu elhagyása is luxusnak számít. A községben nincs kultúrház, könyvtár, mozi, egyedül egy kocsma jelenti a szabadidős lehetőséget – persze ez sem sokat, mert a közmunkások többségének a legalapvetőbb szükségletekre sincs pénze.

Bányanyitásban reménykednek

A helyiek szerint reményt egyedül a szénbánya újraindítása jelenthet. Január 11-én jelképesen újranyitották a rendszerváltás után bezárt szénbánya egyik tárnáját, a napokban elkezdődött felmérésen azonban kiderült, ezek rosszabb állapotban vannak, mint gondolták. Bár a tárnákat a bánya bezárásakor elvileg lezárták, azokba később mégis betörtek, ellopták a rézdrótokat és más ott hagyott felszereléseket. Sok helyen hiányoznak a sínek, a kitermeléshez szükséges gépeket pedig valószínűleg Magyarországon már nem is lehet legyártani.

Stiller Ákos

A termelés újraindításáról állítólag hazai és kínai befektetők is érdeklődnek, helyiek szerint azonban milliárdos állami támogatás nélkül nem oldható meg az újranyitás. Farkaslyuk korábban tipikus bányászváros volt, a helyiek nagy része bányászként dolgozott, ma is láthatók az egykori bányászokat kiszolgáló öltözők, ebédlők, amelyeket az önkormányzat újra beindítana, amennyiben ismét elindul a kitermelés. Az esetleges újranyitáshoz nemcsak a bánya felújítására lenne szükség, de a helyiek átképzésére is. Már csak kevesen tudnának bányászként elhelyezkedni azok közül, akik 89 előtt a tárnákban dolgoztak, a most munkaképes embereket tömegesen kellene kiképezni, ha helyi munkaerővel indítanák újra a kitermelést. A helyiek ennek ellenére nagy reményeket fűznek a bánya újranyitásához, szerintük a falura „öt éven belül rá se lehetne ismerni”, ha újraindulna a szénbányászat.