Az ügyben másodrendű vádlott férfi az első- és harmadrendű vádlottal 2009 január-februárjában egy zárkában volt. Ez alatt az idő alatt a három vádlott a két cellatársukat többször is bántalmazta, és egymással, valamint az elsőrendű vádlottal fajtalanságra kényszerítette.     

Az első fokon eljáró Szolnoki Városi Bíróság 2011 szeptemberében, mint különös visszaesőt hat és fél év fegyházbüntetésre ítélte a másodrendű vádlottat folytatólagosan, társtettesként elkövetett szemérem elleni erőszak és folytatólagosan elkövetett kényszerítés miatt. A társtettesként elkövetett kényszerítés és folytatólagosan társtettesként elkövetett testi sértés vádja alól azonban a bíróság felmentette.     

A másodfokon eljáró Szolnoki Törvényszék 2012 júniusában az elsőrendű vádlottra tíz év fegyház-, a harmadrendűre négy év börtönbüntetést szabott ki. Az ő esetükben a másodfokú határozat jogerőre emelkedett. A másodrendű vádlott ellen azonban a bíróság a társtettesként folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatti eljárást megszüntette, és a cselekményét nem folytatólagosan elkövetettnek minősítette. Az eljárás megszüntető rendelkezésére tekintettel a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát a bíróság öt évre leszállította.     

A másodrendű vádlott esetében az ügyész jelentett be fellebbezést a másodfokú ítélet eljárást megszüntető rendelkezése miatt és az ezzel összefüggő büntetést enyhítő rendelkezés miatt is, így került az ügy a Debreceni Ítélőtáblára.     

A táblabíróság büntetőtanácsa szerint a Szolnoki Törvényszék által kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott volt. Mivel a vádlott egy más cselekmény miatti büntetését tölti, ezért a Szolnoki Törvényszéknek intézkednie kell a büntetések összbüntetésbe foglalásáról. Az ítélet jogerős.