Bár az utóbbi években több magyart is elraboltak külföldön, viszonylag ritka, hogy így kerül bajba egy-egy honfitársunk. A Külügyminisztériumban nincs is bevett eljárásrend az ilyen esetekre, de a tapasztalat szerint ilyenkor nagyon sokat segíthet, ha a bajbajutott nemcsak az itthoniakra számít.
“Esete válogatja” - mondta Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium szóvivője, amikor arról kérdeztük, mit tesz a tárca abban az esetben, ha tudomására jut, hogy egy honfitársunkat külföldön elrabolták. Bár az ilyen esetek viszonylag ritkák, legutóbb éppen egy magyar újságírót, Szlankó Bálintot rabolták el ismeretlen fegyveresek Szíriában. A polgárháború sújtotta közel-keleti országban szabadúszó tudósítóként dolgozó Szlankót - egy mexikói és egy baszk kollégájával együtt - ismeretlen fegyveresek elhurcolták. Az újságíróknak szerencséjük volt: 12 órás fogva tartás után elengedték őket, miután még a cipőjüket is elvették tőlük az emberrablók.
Hasonló esetek korábban is előfordultak Szíriában: tavaly áprilisban két magyart raboltak el egy cég telephelyéről, majd augusztusban három honfitársunk került emberrablók fogságába. Előbbiek azóta sem kerültek elő, a nyáron elrabolt magyarok viszont - 12 nap fogság után - megkerültek, igaz, azóta sem tudni, hogy az egykor rendőrként dolgozó sértettek valójában mit is kerestek az akkor már háború sújtotta régióban. Bő két évvel ezelőtt pedig a szudáni Darfúrban rabolták el Papp István magyar békefenntartót, aki 91 napig volt fogságban. Fogvatartói ez idő alatt láncon tartották és többször eljátszották vele kivégzését - végül a Terrorelhárítási Központ hozta haza. Bár a kiszabadításának körülményei nem ismertek, információnk szerint Pappért pénzt követeltek és kaptak is elrablói, a közvetítésben pedig egy valaha Magyarországon tanult, de kiváló darfúri kapcsolatokkal rendelkező orvos is részt vett.
Mit tegyünk, ha konfliktuszónába készülünk?
A legemlékezetesebb eset azonban mégsem Papp Istvánhoz, hanem az Ökumenikus Segélyszervezet (korábban Szeretetszolgálat) két munkatársához, Dunajszky Gáborhoz és Oláh Istvánhoz köthető, akiket 1997 októberében raboltak el Csecsenföldön. Borzalmas körülmények között, rendszeresen verve, egymáshoz láncolva tartották fogva őket, egyikük ujját le is vágták az emberrablók. Tortúrájuk 9 hónapon át tartott, végül kiszabadultak. Úgy tudjuk, szabadulásukban szerepet játszott a kormányváltás is, az első Orbán-kormány ugyanis áldását és pénzét adta egy olyan titkosszolgálati akcióhoz, amely korántsem volt veszélytelen. Úgy tudjuk, az akcióban oroszlánrészt vállalt az Információs Hivatal, azaz a magyar hírszerzés két munkatársa is. Sokat elárul az akció titkosságáról az, hogy még az akkori, még a Horn-kormány bizalmát élvező moszkvai nagykövet is meglepődött, amikor Dunajszkyék kiszabadultak.
Ahogy ezekből az esetekből is kitűnik, nem minden esetet tud vagy akar ugyanazzal a lendülettel megoldani a magyar állam. Ahogy azt Kaleta Gábor külügyi szóvivő lapunknak elmondta, nincs általános protokoll arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie ilyenkor a tárcának vagy a külképviseleteknek. Ráadásul az emberrablás nem túl gyakori, viszont számtalan egyéb módon bajba kerülhet egy-egy honfitársunk. Arra bárkinek lehetősége van, hogy utazás előtt előzetesen regisztrálja magát a Külügyminisztériumban. Ilyenkor tudatja, hová utazik, mettől meddig lesz ott és baj esetén kit értesítsenek az itthoni hatóságok. "Eddig kizárólag faxon lehetett regisztrálni, de a jogszabály most már lehetővé teszi az online regisztrációt, ami a turistaszezon kezdetétől várhatóan működik majd" - mondta Kaleta.
A Külügyminisztérium időről időre kibocsát figyelmeztetéseket arról, hogy mely országokba vagy régióba nem ajánlja az utazást, de persze sokan éppen a szakmájuk miatt utaznak veszélyes helyekre. Az újságírókon kívül ilyenek például azok, akik különféle segélyszervezeteknek dolgoznak. Igaz, nekik általában a segélyszervezeten keresztül olyan helyi összeköttetéseik vannak, amelyeket mozgósíthatnak, azaz nem szorulnak rá kizárólag az itthoniak vagy a magyar állam segítségére. De hasonló helyi segítsége van azoknak az újságíróknak is, akik rendszeresen utaznak a “forró” országokba. Ha egyszerű, “mezei turistaként” utaznánk például most Szíriába, s nem lennének helyi kapcsolataink, akkor azért sem lenne egyszerű a dolgunk, mert már nincs ott magyar nagykövetség. Ezért is volt életszerűtlen az, amit az augusztusban elrabolt három exzsaru mondott, miszerint ők várost nézni, azaz turistáskodni voltak Damaszkuszban.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan kalandvágyó magyarok, akik ne utaznának el hasonlóan zűrzavaros országokba. A ma már az egyik segélyszervezetnek dolgozó Belényi Dániel például évekkel ezelőtt hátizsákos turistaként töltött hosszabb időket Afganisztánban. Ha ilyenkor valaki bajba kerül és az adott államban nincs magyar külképviselet, akkor egyetlen dolgot tehet: megkeresi egy uniós ország külképviseletét és ott kér, s jó eséllyel kap segítséget. (Szíriában jelenleg a cseheknek van egy konzuljuk.) Például ha kirabolták és mindenét elvették, akkor az adott külképviselet kiállíthat neki egy egységes európai okmányt, amivel hazautazhat, illetve segíthet abban, hogy a hozzátartozóival felvegye a kapcsolatot.
Nemrég egy Thaiföldön élő üzletember, Reisz Péter kérte a helyi magyar konzul, Endreffy Lóránd segítségét, mert úgy érezte, hogy egy másik, szintén a távol-keleti országban élő ismerőse egy ingatlanügylet miatt meg akarja őt ölni. A lapunk birtokába került, Endreffy és Reisz között zajló levélváltásból kiderül, hogy az üzletember a konzulátustól egyebek mellett azt kérte, akadályozza meg, hogy a nevén lévő ingatlanok az őt megölni kívánó bűnöző kezére kerüljenek. A konzul értesítette a rendőrséget, de ennél többet nem tett, Reiszet pedig nem sokkal később meggyilkolták. “A konzul keveset tud tenni, nem tudja megvédeni azt, akinek az élete veszélyben forog, legfeljebb csak értesíteni tudja a rendvédelmi szerveket” - mondta ezzel kapcsolatban Kaleta Gábor, majd hozzátette: mindenkinek lehetősége van visszatérni a saját országába. Való igaz, az életét féltő Reisz ugyan elköltözött a fenyegetés hatására, de továbbra is Thaiföldön maradt. Ott, ahol a későbbi gyilkosa lecsapott rá.
Konzuli körökben ismert történet, hogy évtizedekkel ezelőtt az iraki konzul egy magyar kamionosnak segített, aki elgázolt egy, közvetlen az autópálya mellett tábort vert családot. A konzul közvetített a család és a kamionos között, hogy megalkudjanak egy “vérdíjban”, konkrétan egy összegben, amelynek kifizetése után a gyászolók nem ölik meg a gázolót. “Amíg egy vízumkiadás teljesen szabályozott, addig a különféle ügyeket a konzul saját hatáskörben oldja meg. Mindig a józan ész szerint” - magyarázta Kaleta Gábor, akitől nem idegen ez a szerep, hiszen korábban a Los Angeles-i magyar konzulátuson dolgozott. Mint mondta, megesett, hogy egy hajléktalan asszonynak ő segített szállást találni, máskor egy fiatal lánynak egy ismerősén keresztül elintézte, hogy olcsóbb repülőjeggyel jusson haza, merthogy a pénze elfogyott. “A konzulátus nem ingyenszállás” - tette hozzá, ahogy azt is, hogy csak azokat segítheti ki a külképviselet konzuli kölcsönnel, aki önhibáján kívül veszítette el a pénzét, például azért, mert kirabolták. A konzuli kölcsönt csak személyesen lehet kérni, s miután hazatért az illető, vissza kell fizetnie. “Közteher módján behajtható ez a pénz. De ilyet csak nagyon ritkán adnak a konzulok, mert sok a visszaélés” - mondta Kaleta.
Olyan is gyakran előfordul, hogy valaki bűncselekményt követ el külföldön, s emiatt kéri az állam segítségét. Ilyenkor sok jóra nem számíthat, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a külképviseletek legfeljebb az önhibájukon kívül bajba került magyarokon tudnak és akarnak segíteni. Jó példák erre a Dél-Amerikában drogcsempészet miatt bajba került magyarok, akik - néhány jóérzésű, kint élő magyaron kívül - nem igazán számíthatnak az állam segítségére. 2006-ban három magyar állampolgár brutálisan meggyilkolt Szenegálban egy taxisofőrt. A fiatalembereken akkor sem a magyar állam, hanem Suha György, Gambia tiszteletbeli konzulja próbált segíteni - több-kevesebb sikerrel. A gyilkosokat életfogytiglani börtönre ítélték, amit egy eldugott szenegáli börtönben kell letölteniük. Letartóztatásukkor egyik családtagjuk megpróbált segítséget kérni az egyik magyar muszlim közösségtől, abban bízva, hogy ha a vádlott gyorsan megtér az iszlám hitre, jobb elbánásban részesül. Az “üzlet” aztán nem kötetett meg.
Már a TEK vigyáz a Szíriában elrabolt magyarokra
Fotó: hazatértek a Szíriában elrabolt magyarok
Új feladatot kap, új országba megy a Szudánban elrabolt magyar
Hazatért a tíz hónapja elrabolt magyar kislány
