Itthon Zubor Zalán 2012. december. 06. 20:06

A tandíj ellen háborúzva jutott Orbán tizenöt év alatt a csúcsra

Több mint 15 éven át épített a tandíjellenességre a Fidesz: tiltakozott a Bokros-csomag ellen, majd 1998-ban kormányra kerülve eltörölte a Horn Gyula kormánya által bevezetett tandíjat. Amikor a második Gyurcsány-kabinet idején ismét napirendre került a bevezetése, népszavazással akadályozta meg újbóli kivetését. A 2008-as referendum mérföldkő volt a kétharmadhoz vezető szavazatgyűjtő úton. Most viszont a Gyurcsányéknál is súlyosabb anyagi hozzájárulást követel meg a hallgatóktól.

”A tandíj a fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része.” „Nem veheti el gyermekeinktől a tanulás lehetőségét.”„El fogjuk törölni a tandíjat, bárhogyan is fogják nevezni azt.” Ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel kampányolt a Fidesz és ifjúsági szervezete, a Fidelitas az utólagos képzési hozzájárulás és a tandíj bevezetése ellen a második Gyurcsány-kormány idején. A párt nem tett különbséget a hallgatói hozzájárulás egyéb formái és a voltaképpeni tandíj között, kommunikációja alapján a párt évekig a legszélesebb kör számára elérhető, teljesen ingyenes felsőoktatás mellett foglalt állást.

Mint ismeretes, az MTI birtokába a napokban olyan dokumentum került, amely szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) december 3-án a következőket terjesztette elő: a kormány a munkaerő-piaci igényekhez illeszkedően, az ágazati stratégiákban meghatározott prioritásoknak megfelelően, a nemzeti együttműködés programjában vállalt társadalompolitikai törekvésekkel és a Széll Kálmán-terv fiskális célkitűzéseivel összhangban összesen 74 110 főben állapítaná meg a magyar állami ösztöndíjas és részösztöndíjas képzésekre 2013-ban felvehető jelentkezők számát. Ebből a felvetteknek csupán 10-20 százaléka, 10 480 hallgató részesülhetne teljeskörű állami támogatásban, a többi jelentkezőnek vállalnia kell a képzési költségek 50 százalékát, ami havonta tízezres összegeket is elérhet.

A csütörtöki kormányszóvivő tájékoztatón ugyan nem hangzottak el pontos keretszámok, a kabinet nem cáfolta az MTI értesüléseit. Giró-Szász András kormányszóvivő és Maruzsa Zoltán, a felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár ki sem ejtette a tandíj szót, viszont arról beszéltek, hogy a hallgatók majd a kedvezményes kamatozású diákhitelből képesek lesznek finanszírozni a tanulmányaikat, képzési költségeiket - a hitelt persze munkába állásuk után vissza kell fizetniük. A döntés tiltakozást váltott ki, az ellenzéki pártok a tandíj bevezetéséről adtak ki nyilatkozatokat, a HÖOK pedig népszavazási kezdeményezést indított az oktatás ingyenessége mellett.

Saját kardjukba dőlnek?

„Gondoljanak bele abba, mit érezhet ma egy diplomás házaspár, vagy mit érezhet egy munkás, aki látja a gyerekében a tehetséget, észreveszi a felvillanó észt, mit érezhet, amikor azt kell mondania, jövőre nem tudom fizetni az egyetemi tanulmányaidat. Ha nincs pénzed, nem tanulhat a gyereked! Ezt jelenti egész Magyarország számára a tandíj” - mondta Orbán Viktor 2008 februárjában, amikor bekapcsolódott a Fidesz a Gyurcsány-kormány szoralmazta vizitdíj és tandíj ellen indított népszavazási kampányába. (A második Gyurcsány-kormány tandíjas terveiről és számításairól itt olvashat részletesebben.)

Tarlós kampányfőnök a vizitdíj és a tandíj ellen tiltakozik - a jövő akkor kezdődött

Az ellenzéki pártelnök akkor azzal riogatott, hogy „a tandíj nemcsak az egyetemekről szorítja ki az okos, de szegény családba született gyerekeket, hanem előbb-utóbb a gimnáziumból is.” Hangsúlyozta, „itt és most még minden lehetősége megvan Magyarországnak arra, hogy a tudásalapú világba, a tudásalapú iparágakba kapcsolódjunk be”, ezért „tegyük félre a tandíjról szóló, időnként egyébként megokolható elméleti és erkölcsi vitákat, és amíg nem leszünk Európa legokosabb és legképzettebb nemzete, addig ezt a vitát ne is vegyük elő újra.”

A népszavazás eredménye közismert: a szavazók 82 százaléka, több mint 3,3 millió ember szavazta le a tandíjat is. Mivel a második Gyurcsány-kormány a 2006-os választások után többféle formában is felvetette a tandíj bevezetését, a Fidesz eleve úgy tette fel a kérdést a referendumon, hogy annak eredményét ne lehessen megkerülni: a választópolgárok "képzési hozzájárulás" ellen szavazhattak. A referendumot követően az oktatási és egészségügyi reform folytatásához ragaszkodó SZDSZ kilépett a kormányból, Gyurcsány Ferenc pedig 2009 tavaszáig kisebbségben kormányzott. A Fidesz a népszavazáson megnyert szavazók jelentős részét meg tudta tartani, így részben ennek a referendumnak köszönhette a 2010-es átütő sikert is, amely a parlamentben kétharmadot eredményezett a pártnak. A népszavazási kampány jót tett Orbán Viktor népszerűségének is, akinek kedveltségi indexe a referendum 2006 októberi beharangozása - és az őszödi beszéd kiszivárgása - után ugrott meg.

Orbán népszerűségének alakulása 2010-ig

A HÖOK most hasonló eszközökkel próbál küzdeni a második Orbán-kormány intézkedései ellen, amikor népszavazási kezdeményezést jelentett be.

Évtizedes küzdelem

A Fidesz az elmúlt 15 évben végig az ingyenes felsőoktatás mellett és a tandíj ellen foglalt állást. A rendszerváltást követően az akkor még liberális nézeteket valló párt nem tartotta ördögtől valónak a tandíjat, de amikor Horn Gyula vezette kormány pénzügyminisztere, Bokros Lajos be akarta vezetni, az ellenzéki Fidesz ellen fordult, és ehhez az álláspontjához évtizedeken keresztül ragaszkodott.

A párt 1998-as választási programjában már a tandíjak eltörlését ígérték. „Elfogadhatatlan, hogy a tanulás lehetőségei a tehetősséghez és ne a tehetséghez, a képességekhez kötődjenek. Magyarország sikere múlik azon, hogy polgárai mennyire lesznek képzettek. Ezért kell minden tanulni vágyó fiatal előtt megnyitnunk a továbbtanulás lehetőségét.  Elengedhetetlen, hogy mindenki számára biztosítsuk az első diploma tandíjmentes megszerzésének lehetőségét” – szólt a program. A Fidesz emellett szorgalmazta az ösztöndíjak növelését és a kollégiumok bővítését, felújítását. Oktatási programját a párt 1998-as hatalomra kerülésük után teljesítette: röviddel a választások után ingyenessé tették az első diploma megszerzését és bevezették a diákhitelt. A Fidesz intézkedésein nem változtatattak különösebben a 2002-es kormányváltás után sem, csupán annyiban történt változás, hogy 2005-től nem feltétlenül az első, hanem egy diplomát lehetett ingyen megszerezni.

Magyar Bálint miniszter és Pokorni Zoltán a tandíjról vitatkoznak 2008-ban

Változást csak a 2006-os választások utáni időszak hozott: nem sokkal a választások után a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ politikusai olyan utalásokat tettek, amelyekből sokan arra következtettek, valamiféle pénzügyi hozzájárulásához szeretnék kötni a felsőoktatásban való részvételt. Stark Antal, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára pár nappal a választások után azt mondta: a tárca nem tervezi a tandíj bevezetését, megfontolandónak tartja viszont az úgynevezett utólagos képzési hozzájárulás bevezetését. Ez, mint mondta, azt jelentené, hogy „a hallgató, amikor végez, akkor megkapja, mennyi volt az ő képzési költsége (...), utána amikor eléri a fizetésének egy olyan szintjét - például a minimálbér negyvenszeresét vagy hatvanszorosát egy évben -, akkor kezdené törleszteni ezt az összeget, a jövedelmének a négy, illetve a hat százaléka mértékéig".

A felvetésre azonnal reagált a Fidesz oktatási műhelyének akkori vezetője, Sió László. Az ellenzéki politikus nyilvánvalóvá tette: az utólagos hozzájárulást egyenértékűnek tekintik a tandíjjal. Emellett szóvá tette a keretszámok csökkentését is, ennek káros hatásait igazolandó olyan statisztikákat idézet, amelyek szerint a csökkentések nyomán pár év alatt „több mint 20 százalékkal csökkent a felsőoktatási intézményekbe jelentkező diákok száma.” Hasonló érvelés volt megfigyelhető a Fidesz több politikusánál az elmúlt kormányzati ciklusban. Ágh Péter 2007 februárjában szintén az egyetemekre jelentkező diákok számának csökkenését hozta fel, mint a tandíj negatív hatását, állást foglalva ezzel a tömeges felsőoktatás mellett.

Az utólagos tandíj is tandíj

A második Gyurcsány-kormány kezdetben az utólagos hallgatói hozzájárulás bevezetését lebegtette, az ötlet 2006 nyarán a kormányprogramba is bekerült. A javaslat kísértetiesen hasonlított a Fidesz által javasolt Diákhitel 2 konstrukciójához. Az önköltséges felsőoktatás gondolat akkor hatalmas ellenállást váltott ki a Fidesz tagjaiból, akik azt mondták, a hozzájárulás csupán a tandíj késleltetett formája. A kampányhoz a Fidelitas is csatlakozott, akik csak „utólagos tandíjnak” nevezték a javasolt konstrukciót, ellene pedig azzal érveltek, hogy az ellentmond az akkori oktatási törvénynek, amely 12 ingyenes félévet írt elő – az ifjúsági tagozat ennek végrehajtását kérte számon a kormányon. Az az érvelés, hogy bármilyen hallgatói hozzájárulás egyenértékű a tandíjjal, végigkísérte az ellenzéki Fidesz 2006 és 2010 közötti kommunikációját. Az utólagos hozzájárulás ellen a HÖOK is tiltakozott, nyilatkozatukat a Fidesz sajtóirodája is újraközölte „A tandíj neve: utólagos képzési hozzájárulás” címmel.

Az utólagos hozzájárulás, vagy „diplomaadó” kudarca után a Gyurcsány-kormány havi fix összegű tandíj bevezetésére tett kísérletet. Az alapképzésben résztvevők évi 105 ezer, a mesterszakos hallgatók évi 150 ezer forint tandíjat fizettek volna, a felsőoktatási intézmények azonban kérhettek volna ennél ötven százalékkal többet vagy kevesebbet is. Emellett az egyetemek a tandíj alól mentesülő diákok arányát is megszabhatták volna. A probléma az volt, hogy a nagy egyetemek természetesen nem akartak lemondani a hallgatók hozzájárulásáról. Az ELTE például először 0 százalékban határozta meg az ingyenes képzésben résztvevők arányát, majd a diákok általános felháborodása miatt először 5 százalékra módosították, majd a kormány minden egyetemet arra kötelezett, hogy a diákok legjobban teljesítő 15 százalékát mentsék fel a tandíjfizetés alól. Ehhez képest a második Orbán-kormány új intézkedései alapján csak a hallgatók 14 százaléka részesülhetne ingyenes oktatásban.

"Büntetőhadjárat a fiatalok ellen"

A tandíj bevezetése ellen a Fidesz 2007-2008-ban országos kampányba kezdett. Retorikájukban előkerültek a legkülönbözőbb érvek az ingyenes felsőoktatás mellett. Ágh Péter, a Fidelitas elnöke vagyoni alapú szelekciónak nevezte a tandíj ötletét, negatív hatásait ismét a jelentkezők alacsonyabb számával szemléltette. A legkeményebb hangot a Fidelitas alelnöke, Csepreghy Nándor ütötte meg. 2007 szeptemberében azt mondta: „A tandíj a fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része.” Bírálta azt is, hogy „a kormányzat a tandíj bevezetésével párhuzamosan 30 milliárd forintot von ki a közoktatásból, csökkentette a hallgatók utazási kedvezményét,  megszüntette a lakhatási-, könyv- és jegyzettámogatást, s megvonta a kismamák költségtérítés alóli mentességét.”  Hangsúlyozta: szerinte a beszedendő tandíj nem fejlesztési célokat szolgál majd, csupán a felsőoktatástól elvont állami pénzeket pótolja.

A HÖOK a tandíj ellen tüntet 2007-ben - a Fidesz támogatásával

Schneller Domokos, a Fidelitas budapesti elnöke pedig egy budafoki kampányrendezvényen arról beszélt, "mindig akkor halljuk azt, hogy 'túl sok az egyetemista', amikor a szocialisták vannak kormányon". Mint mondta, a Gyurcsány-kormány tandíjjavaslata az eredményezné, hogy a hallgatóknak csak 15 százaléka tanulhatna ingyen, a "további 85 százalék akkor is  kell, hogy fizessen, ha bejár minden órára, ha okos, ha szorgalmas", ráadásul szerinte a tandíjakat a magyar családok fele nem tudná megfizetni.

A tandíj, illetve egyéb vitatott intézkedések, a vizitdíj és a kórházi napidíj ellen a párt aktivistái országos aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy népszavazásokkal érvénytelenítsék azokat. A szavazás kiírásához szükséges aláírásokat viszonylag hamar összegyűjtötték, majd a párt nagy erőkkel szállt be az intézkedéseket hatályon kívül helyező „Igen” válaszok népszerűsítésébe. A kampány egyik vezetője Tarlós István lett, aki számos vidéki várost keresett fel, kórházakban, köztereken népszerűsítve az ingyenes betegellátást és oktatást. Ezzel párhuzamosan országos plakátkampány indult és tévéspotokban biztatták az embereket szavazásra, azzal a jelmondattal, hogy "a tandíj nem veheti el gyermekeinktől a tanulás lehetőségét."

 A Fidesz választási programjában ígéretet tett arra, hogy ez így is marad. A ciklus végéig az ellenzéki párt kritizálta a kormányt és az oktatási szervezeteket, ha a tandíjhoz akár kicsit is hasonló megoldást próbáltak bevezetni. A népszavazás után Pokorni Zoltán, a párt oktatáspolitikusa, volt szakminiszter a Rektori Konferencia döntését bírálta, amiért teljes átjárhatóságot akarnak az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzés között. Pokorni azt mondta: a kormány a rektorok mögé bújva, más néven próbálja bevezetni a tandíja. „Bármi is fog történni, a következő polgári kormány el fogja törölni a tandíjat, bárhogyan is fogják nevezni azt” – ígérte.

A napokban bevezetett drasztikus keretszám-csökkentések után ezzel szemben Giró-Szász András kormányszóvivő arról beszélt: szó sincs tandíjról, az állam mindenkinek kifizeti felsőfokú tanulmányait: „valakinek ösztöndíj, valakinek Diákhitel 2 formájában.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hirdetés
Élet+Stílus Vándor Éva 2020. október. 19. 20:00

Vajon „Isten keze” elér-e a Legfelsőbb Bíróságig?

Amy Coney Barrett főbírói jelölésével reflektorfénybe került egy egészen mostanáig kevéssé ismert, titokzatos vallási közösség, ezzel együtt pedig a kérdés, hogy a hit pontosan milyen mozgatórugóként működhet egy ember szakmai döntéseiben. Különösen, ha az a szakma alkotmánybírósági kérdésekre keresi a választ.