„Más volt itt az élet azelőtt. Most nem lehet csónakázni, elveszítettük a vízpartunkat, a kilátás sem ugyanaz a jachtkikötő megépülése óta” – fogadta munkatársunkat Tomszer Miklós a balatonlellei Tünde társas nyaraló közös képviselője. A helyiek szerint a kikötő megépültével odalett az, amiért nyaralóikat megvásárolták: a tó, a víz közelsége, maga a „balatoni hangulat”. A Balaton vízébe mintegy 250 méterre benyúló vitorláskikötő mólóját 2006-ban építették, azóta a helyzet egyre súlyosabb: az üdülőknek egyre beljebb kell gyalogolniuk, hogy úszni tudjanak, a parton lévő kisöblök bejáratai kiszáradtak, vizük tele van békanyállal és békákkal, iszapos homokszigetek képződtek, a parttól mintegy 100 méterig a vízmélység alig több tizenöt centiméternél.

A lellei nyaralók a zajártalomra is panaszkodnak: a kikötőben sörsátor is működött 2010-ig, de azóta is előfordulnak hajnalig tartó bulik. Ráadásul jóval több az autó a környéken, mint korábban, a levegő szennyezettebb, mint azelőtt volt – tudtuk meg Elekes Erzsébettől, egy a kikötő szomszédjában lévő Árvácska utcai nyaraló tulajdonosától. „Az a fő probléma, hogy rossz helyre építették a kikötőt, ez egy sekély vizű, ilyen létesítmény telepítésre alkalmatlan, nyugodt, csendes nyaralóövezet volt, ahol idősek, családok pihenhették ki magukat. Mostanra rengeteget változott a környezet, a parti üdülőnk sokat veszített értékéből”– mondta el Elekes. A jachtkikötő okozta károk körülbelül 500-600 embert érintenek, az Árvácska utca, az Aranyhomok a Tünde és a Zengő társas üdülő lakóit. Ők évek óta tiltakoznak, leveleket írnak a hatóságoknak, a part mentén fekvő nyaralók tulajdonosai. Az üdülőtulajdonosok partszakaszuk eredeti állapotának visszaállítását szeretnék elérni.

Siettették az építkezést

A Villa Beruházó Kft. 2003-ben vásárolta meg a több évtizeden át működő Giuseppe SZOT üdülő tulajdonában lévő vízparti telket, hogy 98 hajó befogadására alkalmas kikötőt építsen. Az engedélyeket 2004-ben kapták meg a Közép-dunántúli Vízügyi Felügyelettől, ám nem sokáig volt a Villa a beruházó: a mára már felszámolás alatt álló cég 2005-ben eladta a területet a CIB Bank tulajdonában lévő LELLE SPC Rt.-nek. "A megépülést követően a BL Port Kft. majd a BLYC Kft. üzemeltette a kikötőt. A BL Port esetében a szerződés felbontásának oka az volt, hogy a cég nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének, a BLYC pedig nem fizetett magasabb bérleti díjat. 2010 októberétől a Hotel Aquaris Kft minden probléma nélkül működött üzemeltetőként, 2011 júniusától pedig ezt a funkciót a Royal Marina Kft.vette át" - közölte lapunkkal a CIB. Most Lange Péter a kikötő üzemeltetőjének vezetője, elmondása alapján „rendben mennek a dolgok a jachtklubban”. A tulajdonos CIB Bank azonban a „lehetőségekhez mérten" tovább értékesítené a lellei kikötőt. Vizsgáltuk a lehetőségeket és a kikötő esetleges értékesítése a legerősebb opció” – tudtuk meg Radó Tamástól, a CIB Bank sajtómunkatársától.

„Eredetileg nagyobb férőhelyesre terveztük a kikötőt, de az első beruházó azt szerette volna, ha minél előbb elkészül. Mivel 100 hajó alatt nem kötelező környezettani hatásvizsgálatot készíttetni, 2006-ban 98 hajóra épült meg a kikötő, de később kibővítették 160 férőhelyesre” – mondta el Alexy Rezső, a tervezést végző Alexy és Társa Bt. tulajdonosa. Alexy Rezsőtől azt is megtudtuk, nem véletlen, hogy megváltozott a környező üdülők partja, mivel balatoni homokkal töltötték fel a móló melletti területet, „lekerekítéssel” – annak érdekében, hogy igazodjon a part a víz áramlásához. Ugyanakkor „nem került bele semmi olyan megoldás a tervekbe, ami megakadályozta volna a part további homokozódását”. Alexy szerint a felgyűlt homokot elviszi a víz. Az üdülőtulajdonosoknak pont ellenkező tapasztalataik vannak.

Egy alkalommal még a kotrást végző hajó is felborult

hvg.hu

A mólóhoz a víz áramlását biztosító átereszeket is építeni kellett volna (ez gátolta volna az üledékképződést), ez azonban elmaradt. Emiatt az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség hivatalból eljárást indított, és 2006. augusztus 16-án, nyilatkozattételre szólította fel a Lelle SPC Rt.-t a hiánnyal kapcsolatban. Alexy Rezső szerint nem lett volna érdemes megépíteni az átereszeket. Kérdésünkre, hogy mit tervez tenni a hatóság a part menti felhámozódással kapcsolatban, nem kaptunk választ.

Nem kotortak

Az üdülők azt mondják, a Balatonlellei Önkormányzattól nem kaptak megfelelő tájékoztatást, sem a kikötő épüléséről, sem a következményekről. Ugyan kiraktak egy hirdetményt a polgármesteri hivatalba, de ez 2005 őszén történt, amikor általában már nem nyaral ott senki – mondta el Reiszné Naszádi Magdolna, a Tünde társas üdülő volt közös képviselője. Tőle azt is megtudtuk, hogy 2006 nyarán a Balatonlellei Polgármesteri Hivatalban, a polgármester jelenlétében Zátrok Attilla a Lelle SPC akkori vezetője megígérte, hogy ha a mólóépítés a szomszédokra bármilyen következménnyel jár, orvosolni fogják a problémát.

Már 2007-ben jelentkeztek a gondok. A homokot, amellyel feltöltötték a területet, a hullámzás következtében a víz a Tünde társas üdülő kisebb csónakkikötőjéhez sodorta, a hordalék elzárta a bejáratot, így nem tudtak elindulni a kis hajók. Reisznéné Naszádi Magdolna akkor levélben kérte a Lelle SPC. Rt.-t, hogy kotorják ki a homokot, ám nem történt semmi az ügyben. Később, 2008-ban a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, székesfehérvári székhelyén Zátrok Attilla ismét, akkor már írásban ígéretet tett a problémák megoldására, ám azóta sem változott a helyzet. A hordalék egyre jobban felgyűlik a part mentén, most már kisebb-nagyobb szigetek is kialakultak, több helyen büdös a homok, a kotrásra mindenképpen szükség lenne a volt közös képviselő szerint.

Zátonyra futnak a hajók

Lange Péter, a BL Bavaria Yahtclub üzemeltetőjének vezetője elmondta, hogy valóban gyakran zátonyra futnak a nagyobb tőkesúllyal rendelkező hajók, mivel nagyon sekély a víz, emiatt minden évben nagy mennyiségű homokot kotornak ki a kikötő bejáratánál. „A kotrást végző uszály idén májusban felborult, a homok nálunk ömlött ki, a környezetvédelmi hatóság szerint a kármentés szabályoknak megfelelően történt. Ugyanakkor a partra sodródott iszappal senki nem foglalkozott – mondta el Elekes Erzsébet. A kikötő tervezője szerint az eredeti tervek alapján 100-150 méterrel hosszabbra kellett volna építeni a mólószárakat, annak érdekében, hogy mélyebb vízből indulhassanak a vitorlás hajók. „Nem értettem egyet a beruházóval, de annyira siettették az építkezést, hogy végül így alakítottuk ki kikötőt” – állította Alexy Rezső.

Balatonlelle polgármestere, Kenéz István „nagyon örül annak, hogy a jachtkikötő megépült”, mivel a mederből kikotort homokot elszállították a fizetős strandra. „A homokos strand sokakat vonz, Balatonlelle az egyik legnépszerűbb nyaralóhely a déli parton” – mondta a polgármester. (A strand valóban bekerült a tíz legjobb balatoni strand közé.) Kenéz úgy látja, a BL Bavaria környékén üdülők feleslegesen tiltakoznak, mivel nem a kikötő miatt homokosodott el a partjuk, hanem „eleve szárazság van, ami miatt mindenhol kevesebb a víz”.

Birtokunkba került a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012. április 26-án kelt levele, amelyet Elekes Erzsébetnek címeztek. A nyaralótulajdonos azzal kapcsolatban kereste meg őket, hogy tegyenek valamit a nyugati mólószár melletti partszakasz kotrásának érdekében. Érdekes, hogy a minisztérium munkatársa, Kovács Péter nem adott semmiféle választ Elekes kérdésére, viszont a kérdéses mólószártól több kilométerre fekvő lellei fizetős strand problémáját hosszan taglalja. A levél szerint többször is megbüntették a Lelle SPC Rt.-t majd jogutódját, a Recovery Ingatlanhasznosító Kft.-t, mivel az előzetes engedélytől jelentősen eltér a strand „felhomokozódása”, emiatt szárazulat alakult ki a partszakaszon. A minisztérium 2006-ban visszabontásra kötelezte a jachtkikötő tulajdonosát, majd 2012 áprilisában egymillió forint bírságot szabott ki a Recovery kft. részére, és nem engedélyezte, hogy a továbbiakban a homokot elhelyezzék a fizetős strandon.

Elekes Erzsébettől azt is megtudtuk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium 2008-ban készített egy műholdas felvételt, amin már egyértelműen látszik a jachtkikötő keleti partjának kiszáradása és a nyugati partszakasz felhomokozódása. Megkérdeztük a Vidékfejlesztési Minisztériumot azzal kapcsolatban, hogy tervezik-e kötelezni a kikötőt a kotrásra és a part rendben tartására, de egyelőre nem kaptunk tőlük választ.

A per sem segített

Elekes a kikötő megépülése óta levelezik a hatóságokkal, összefogja az érintett üdülőtulajdonosokat – egyelőre eredménytelenül. Még 2006-ban beperelte a Somogy Megyei Bíróságon a kikötő akkori tulajdonosát, a Lelle SPC-t. Eredetileg hatmillió forint értékcsökkenési kártérítés megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét az üdülőtulajdonos, de csak harmadrészben nyerte meg az elsőfokú pert, így kétmillió forintot kellett volna kifizetnie a jogutód Recovery Kft.-nek. Az elsőfokú tárgyaláson megállapították, hogy Elekes ingatlanjának nagymértékben csökkent az értéke: a jachtkikötő megépítése „erőteljes zajhatással jár, a gépkocsiforgalom következtében nagyobb lett a levegőszennyezés mértéke és intimitásvesztés történt a környezetében”. A végzésben az is szerepel, hogy az üzemeltető távolabb is építhette volna mólóját Elekesné ingatlanjától és így nem okozott volna neki problémákat, ám „a felperes a tervezéskor kizárólag a saját üzleti érdekeire volt figyelemmel” – derül ki a Somogy Megyei Bíróság, 2011. április 7.-i végzéséből.

Másodfokon mindkét fél fellebbezett: Elekes a magasabb kártérítés kiszabásáért, a Recovery Kft. az elsőfokú ítélet elutasítását kérte. A Pécsi Ítélőtábla 2012. január 26-i végzése szerint a kikötő tulajdonosa nyerte meg a pert, az üdülőtulajdonost a perköltségen túl kétmillió forint egyéb költség térítésének megfizetésére kötelezték. Másodfokon nem ismerték el az elsőfokú ítéletben szereplő megállapításokat az értékvesztéssel kapcsolatban, elutasították az előzetesen felállított szakértői véleményeket. Az indoklásban az szerepel, hogy a káros környezeti hatásokat csak úgy tudta volna elkerülni az üzemeltető, ha „egyáltalán nem épít kikötőt”, továbbá ha máshova építette volna, akkor másokat zavart volna. Érdekes, hogy az elsőfokú ítélet még megemlíti, azt a szakértői véleményt, amely szerint mindenképpen szükséges lenne a kotrás az üdülőtulajdonos partszakaszán, a másodfokú verdikt ezzel már egyáltalán nem foglalkozik.

Elekes Erzsébet felháborítónak tartja, hogy végül neki kell fizetnie azért, amiért neki okoztak kárt, úgy döntött, a Legfelsőbb Bírósághoz fordul felülvizsgálati kérelemmel.