hvg.hu: Az önkéntes rendszer új, védelmi tartalékos állományát sok kritika érte. Idősödő, pocakot eresztett bácsikat, néniket láthattunk honvédségi egyenruhához kísértetiesen hasonló szerelésben. Sokak szerint csak annyi történt, hogy a volt biztonsági őröket átnevezték katonának. Így van értelme?

Hende Csaba: Egy katonai szervezetnek alapvető tevékenysége, hogy legalább önmagára vigyáz. Hogy vigyáz az országra az, akire külön biztonsági cégnek kell vigyázni? Ebből kiindulva a kormányváltás után felmondtunk az összes biztonsági cégnek, és egy állami cég, a HM EI Zrt. vette át az őrzésvédelmi feladatot. Ez a cég toborzott munkatársakat -  részben a korábbi biztonsági cégek embereit is. Ezzel párhuzamosan 2010-ben elhatároztuk, hogy a tartalékos állományt két fő komponensből állítjuk fel, melyek közül az egyik az önkéntes védelmi tartalékos állomány. Az itt szolgálók feladata a béke idején, és minősített helyzetben is a katonai objektumok, és a különböző kritikus infrastrukturális létesítmények őrzésvédelme, valamint a befogadó nemzeti támogatás biztosítása. Ezek az emberek egyrészt munkaviszonyban állnak, másrészt önkéntes tartalékos katonák is. Körülbelül felük -  civil cégek alkalmazottjaként - korábban is katonai objektumokat őrzött, a másik felük azonban új munkavállaló. Már béke idején rendelkezésre állnak tartalékos katonaként, és pl. árvízi védekezésben is igénybe vehetők. Idén január 1-től pedig megindítottuk a következő ütemet, az önkéntes műveleti tartalékosok toborzását. Háromévente hat hónap szolgálatot vállalnak, és ezért évente a minimálbér felét kapják meg rendelkezésre állási díjként, és a megfelelő beosztási illetményként arra az időre, amíg benn vannak a seregben.

hvg.hu: Van remény arra, hogy a "leharcolt" biztonsági őrök mellett - ad abszurdum – életerős, fiatal, és motivált emberek is bekerüljenek a tartalékos állományba?

H. Cs.: A jelentkezőknek csupán a fele volt rendőr, illetve katona. A másik fele a civil életből jött, az átlagéletkor 40 és 45 év között mozog. A most következő szakaszban szeretnénk megszólítani az egyetemistákat, az ifjúságot és a még hiányzó 2000 helyet velük szeretnénk felölteni. Már az idén lesz alapkiképzés azoknak, akik korábban sosem voltak katonák. A tartalékos katona éli a maga civil életét, megszerzi a jövedelmét a munkaerőpiacon, ugyanakkor vele és a munkavállalójával egy háromoldalú szerződést köt a Honvédség.

hvg.hu: Ki fogja őket felkészíteni, majd évente tovább képezni, tekintetbe véve a végtelenül leterhelt honvédségi csapatokat?. Ki fogja mindezt fizetni? A csapatoktól vonnak majd el forrásokat?

H. Cs.: A parlament 1,2 milliárd forintot biztosított a tartalékos rendszer kiépítésére. Miután minden egyes tartalékos katonával egy olyan konkrét beosztásra kötjük meg a szerződést, ami a legcélszerűbb az illető, és a Honvédség szempontjából, így tudjuk minimalizálni a kiképzési költségeket. Értelemszerű, hogy aki most tanul, az nagy valószínűséggel nem lehetett korábban katona. Sokkal költségesebb valakit a nulláról kiképezni, de szükséges, mert akkor van egészséges korösszetétel, ha nem csupa kiérdemesült, lassan nyugdíjas korú volt hivatásos katona van a tartalékos haderőben, hanem van friss erő is. A közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban lévők esetében külön ösztönzés, hogy a tartalékos katonai szolgálatban töltött idő az előmeneteli rendszer szempontjából duplán számít. Nagyon sok olyan ország van a világban, ilyen Izrael, Svájc vagy az Egyesült Államok, ahol a tartalékos katonai szolgálat, az a többletteljesítmény, amit valaki a közösség, a nemzet asztalára letesz, nagyon magas presztízzsel bír.

Stiller Ákos

hvg.hu: A már említett svájci tartalékos haderő mintájára elképzelhető, hogy minden családi ház aljában ott lesz elzárva a család férfitagjának a gépkarabélya, és felszerelése?

H. Cs.: Nem gondolkodunk ilyesmiben, a mi hagyományunk szerint bevonuláskor szerelik fel a katonát, tehát mind a ruházatot, mind az egyéb felszerelést, a fegyvert akkor kapja meg, amikor behívják.

hvg.hu: Lövészklubok alapításáról, a sportcélú fegyvertartás egyszerűbbé tételéről, vagy a már régóta napirenden lévő kérdésről, nevezetesen az önvédelmi fegyver egyszerűbb megszerzéséről, és tartásáról készülnek-e tervek?

H. Cs.: Utóbbi most van napirenden, a Büntető törvénykönyv várható módosítása kapcsán. Én magam egyébként - és ez teljesen független a honvédségtől - igenis híve vagyok annak, hogy ki kell terjeszteni a megtámadott ember védekezéshez való jogát. Ha éjszaka valaki, vagy valakik bejönnek a lakásomba, akkor nekem szabad legyen azt feltételeznem, hogy a legsúlyosabb és a legsötétebb szándék vezeti őket, és ehhez képest az ilyen jellegű támadás elhárítása érdekében semmilyen eszköz sem eltúlzott. Azt gondolom, hogy szigorú alkalmassági, és pszichológiai vizsgálatokhoz kötötten az önvédelem jogának jelentős kiterjesztése keretében a fegyvertartás jelenlegi szabályait is mindenképpen át kell gondolnunk.

hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy sokak szerint a kiválóan képzett katonai egységeink mellett – a hivatalos állásponttal ellentétben - még mindig jelentős számban vannak olyan aktív állományú katonák, akik teljesen motiválatlanok, nem megfelelő tudással rendelkeznek, és nem is igazán kívánnak fegyvert ragadni? 

H. Cs.: Magam is voltam sorkatona annak idején a 37-es számú kalocsai Forradalmi Ezredben, én is láttam részeges, műveletlen, potrohos, és nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan katonákat. Szerintem ma a Magyar Honvédség állományának a szakmai színvonala kimagasló. A NATO felmérései szerint a magyar katonák angol nyelvtudásának a szintje meghaladja az olaszokét. A tisztképzésre most már hosszú évek óta hússzoros túljelentkezés van, és a jelesen érettségizett, már 18 évesen nyelvvizsgázott, ragyogó fizikumú fiatalok közül tudunk válogatni. Ugyanígy a tiszthelyettes képzésben, sőt a szerződéses legénységi állományban is sorban állás van. Amióta miniszter vagyok, dohányzó katonát nem láttam. Nagyon nagy az egészségtudatosság, nagyon keményen sportolnak a katonák. Igaz, tavaly előfordult, hogy egy őrnagy és egy alezredes nem teljesítette a számára előírt testnevelési normát,  de egy türelmi időt újra letehették a vizsgát. Amikor a második vizsgán is megbuktak a vezérkari főnök példás szigorral mindkettejük szolgálati viszonyát megszüntette, mert nem lehet hivatásos katona az, aki nem képes adott idő alatt lefutni a 3000 métert, vagy a megfelelő mennyiségű fekvőtámaszt, húzódzkodást, egyebet végrehajtani.

Bánkuti András

hvg.hu: Tavaly, év elején megjelent Indexnek adott interjújában a különleges erők volt tisztje elkeserítően gyengének minősítette a Magyar Honvédséget. Még mindig annyi tábornok van, mint akkor? Mi a helyzet a pár ezer fős vízfejjel?

H. Cs.: Olvastam a cikket, biztos vagyok benne, hogy ennek is szerepe volt abban az intézkedéssorozatban, amelyet a tavalyi évben végrehajtottunk. Bizony fejnehéz volt a Magyar Honvédség, amikor hivatalba léptem, túlságosan sokan voltak a vezetési tagozatban. A NATO-n belül ez az arányszám Magyarországon volt a harmadik legrosszabb. November 15-i fordulónappal egy igen jelentős átszervezést hajtottunk végre a vezetési tagozatban, amihez az elmúlt 20 évben nem nyúltak hozzá. 1204 beosztást szüntettünk meg ebben a felső régióban. Ennek eredményeképpen a tábornokok száma 53-ról 34-re csökkent, a katonai szervezetek száma pedig 50-ről 45-re. Az arányszám drámaian megváltozott, 24:76-ról 8:92-re. Ugyanilyen fontos volt a két katonai titkosszolgálat integrálása, ott is több mint 200 beosztást takarítottunk meg. Mindenütt az volt az alapelv, hogy nem katonai képességet építünk le, hanem kiszolgáló, adminisztratív duplikációkat szüntetünk meg, tehát a bürokráciát próbáljuk csökkenteni.

hvg.hu: Nem érzi problémásnak, hogy a költségcsökkentések miatt a katonákon, a katonák kiképzésén spórolnak? Akiket ez adott esetben egészen komolyan is veszélyeztethet – akár külszolgálatról beszélünk, akár hazairól?

H. Cs.: Nyilván sokkal többet is rá tudnánk költeni a katonák kiképzésére, de másfelől az is igaz, hogy egy számos olyan kiképzési forma, és mód van, ami nem pénzkérdés. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tavalyi évben közel 500 millió forintot kellett pótlólag átcsoportosítanom a Gripenek üzemanyagköltségére. Ennek köszönhetően a tavalyi év volt az első, amikor a pilótáink ki tudták repülni azt az óra mennyiséget, amit egyébként a svédektől így is-úgy is megvásároltunk. Nemrégiben 40 katonánk volt Svédországban, akik közül tízen pilóták voltak. Ők részt vettek az Északi-sarkkörnél egy olyan lövészeten, amire már nagyon régóta nem volt példa. Az egy hetes, hét Gripent is érintő kombinált lövészetekkel, és navigációs gyakorlatokkal megtűzdelt lehetőség összesen csupán 50 millió forintunkba került - ez nagyon alacsony összeg. Persze ki kellett alkudni a svédekkel. Lehet, hogy kevesebb a pénzünk, de ha ügyesen osztjuk be, akkor mégis több jut a kiképzésre is, mint korábban.

hvg.hu: Vannak olyan szakértői vélemények, melyek szerint nem szerencsés, ha a katonákat csupán egy rövid „gyorstalpaló” után küldik ki pl. Afganisztánba, ahol sokszor tombol az éles harci helyzet. Gondoljunk itt pl. a legutóbbi, sajnos halálos áldozatokkal is járó, magyarok elleni támadásra.

H. Cs.: Az említett esetben az történt, hogy egy pokolgéppel megállítottak a konvojt, és ugyanakkor páncéltörő rakétával eltalálták az a Toyota terepjárót, amelyben a két elhunyt katonánk utazott. Pappné Ábrahám Judit a helyszínen hunyt el, Kolozsvári György pedig idehaza. Nagyon komoly következtetéseket kellett levonnunk ebből a tragédiából. Az eset után egy nagyon hosszú igénylistát nyújtottam be az Egyesült Államoknak, amelyben kértem annak a tudomásulvételét, hogy ugyan a magyar katonák rendkívül felkészültek, de nem tudják ellátni a feladatukat azokkal a járművekkel, eszközökkel, amelyekkel akkoriban rendelkeztünk. Többek között 53 darab modern páncélozott katonai járművet bocsájtottak rendelkezésünkre Afganisztánban, amelyek nagyságrendekkel nagyobb védelmet biztosítanak a benne utazó katonáknak. A Magyar Honvédség kultúrájában egyébként jelen van a hagyományos magyar katonai tudás, a szovjet hadsereg tudása, és most már 20 éve jelen van a nyugati katonai tudás is. Hogy mondjak egy példát, Kabulban és Shindand-ban is, tehát Afganisztánon belül két helyen is a mi helikopter kiképző csoportunk tanítja be, képzi ki az afgán légierő pilótáit, és a műszaki személyzetét.

hvg.hu: Vajon mennyire sikerült a NATO-kompatibilis modern harceljárási módszereket (pl. amelyet a Ranger kiképzéseken is tanítanak) meghonosítani a Magyar Honvédség mindennapi életében is?

H. Cs.: Ami a Ranger kiképzést illeti, van nagyon hasonló képzésük, ez a rohamlövész tanfolyam. Ezt már több alkalommal megrendeztünk, és nehézségi fokában egyáltalán nem marad el a Ranger vizsgától. Megjegyezném, hogy az a 30 millió dolláros képességcsomag, amit kérésemre az Egyesült Államoktól kaptunk, olyan lehetőségeket rejt magában, melyekről korábban nem is álmodtunk. Ilyen például a J-TAC képesség is, amely lényegében egy előretolt légi irányítási pont. Egy számítástechnikai eszköz, melynek segítségével harctevékenység közben a magyar katona is segítségül tudja hívni a légierőt, és rá tudja vezetni a tüzet a vele szemben álló fél géppuska fészkére, aknavető állására, lövészárkára, harcálláspontjára, bármijére. Afganisztánban minden alakulatunk rendelkezik azzal a képességgel, hogy ha megtámadnák őket, akkor a magyar katona tudná irányítani az amerikai F16-ost. De miután a Gripenjeink is NATO kompatibilisek, és ezeket az eszközöket tulajdonba kaptuk az Egyesült Államoktól - magát a képességet is -, ez idehaza is felhasználható ország védelmi célokra is. Az, hogy több ezer katonánk fordult meg az afganisztáni hadszíntéren az elmúlt immár 9 esztendőben egy  minőségi ugrás. Jelentem, ha egy kis pénzünk lesz, akkor majd veszünk korszerűbb eszközöket, vagy kapunk, mint ahogy kaptunk az Egyesült Államoktól.

hvg.hu: A miniszteri pozíciója mellett ön is tartalékos tiszt. Meg tudná védeni a lakóhelyét? Könnyebb kérdés: szét tudna szedni, mondjuk egy AK-47-es gépkarabélyt? 

H. Cs.: Attól függ, hogy ki, és mi ellen kéne megvédenem. Az M4-es gépkarabéllyal a célalakot húszból hússzor sikerült fejbe lőnöm, igaz, fiatal koromban amatör szinten sportlövő voltam. Elmondhatom, sok örömöt okoztam a hölgyeknek azzal, hogy céllövöldékben a kiválasztott hurkapálcákon lévő babákat, és egyebeket szívesen, és nagy sikerrel szedegettem le. Hogy szét tudnék-e szedni egy AK-t? Már régen csináltam, de voltam sorkatona, és akkor ezt elég gyakran meg kellett tenni. Biztos, hogy rövid gyakorlás után most is menne.

A cikk elkészültében Árgyellán Edina segített