A határozati javaslat azért tartja fontosnak az új emléknap bevezetését, mert "1944 őszétől kezdve a kommunista diktatúrában a magyar hatóságok hathatós közreműködésével hadifogolyként vagy civilként" mintegy 800 ezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára a Gulag rabtelepeire.

Az emléknappá nyilvánítás a beterjesztett dokumentum szerint egyben azt is jelentené, hogy a központi államigazgatási szerveknek, az oktatási intézményeknek, az egyházaknak, a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak, valamint a közszolgálati médiumoknak gondoskodniuk kellene a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabokról és kényszermunkásokról való méltó megemlékezésről, az országgyűlés egyben támogatná az olyan emlékművek felállítását is, amely velük kapcsolatos.

A határozati javaslat a közel 800 ezer elhurcolt magyar közül név szerinti említi Kovács Béla kisgazda politikust, Gróf Esterházy Jánost, a szlovákiai magyarság vezetőjét, Kiss Szaléz ferences atyát, akit a szovjetek kivégeztek, Harangozó Ferenc gimnáziumi tanárt, Mészáros Tibort, Mindszenty bíboros titkárát, Kölley Györgyöt, a nyugati magyar cserkészek vezetőjét, Menczer Gusztávot, a Szorakész (A Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete) elnökét, valamint Oloffson Placid bencés atyát.

2000-ben az első Orbán-kormány idején fogadták el "a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról" szóló határozatot, amelyet február 25-én tartanak, alig egy hónapja pedig június 29-ét nyilvánította a parlament a "kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává".