Ha nem zárja le az államfőkeresést rövid időn belül a Fidesz, akkor könnyen megismétlődhet az MSZP-SZDSZ koalíció politikai bohózatba fulladt 2009-es kormányfőcastingja. Akkor meglepően sok olyan jelölt volt, akinek éppen annyira hiányzott a felkérés, mint Réthelyi Miklós miniszternek a Schmitt-jelentés. Közel sem biztos, hogy a tekintélyét vesztett államfői hivatalra komoly jelentkező akadna.
Alig néhány órával azután, hogy a plágiumügybe belebukott Schmitt Pál bejelentette lemondását, a sajtót már az kezdte el foglalkoztatni, vajon ki lesz az utódja. Fideszes politikusok éppúgy felmerültek lehetséges utódként, mint párton kívüliek, de a Fidesszel amúgy szimpatizálók neve. A „civilek” közül az MTA korábbi elnökének, Vizi E. Szilveszternek és a jelenlegi elnöknek, Pálinkás Józsefnek a neve bukkant fel, sőt a szocialista párt jelezte: a jobboldali kötődésű Sólyom László megfelelő jelölt lenne nekik. A Fidesz egyelőre kivár: Orbán Viktor április 16-ára ígéri jelöltjét.
A Fideszen belül Kövér László ideiglenes köztársasági elnök, valamint Áder János és Szájer József EP-képviselők neve vetődött fel komolyan. Ám Kövér kijelentette: korábban is volt, és most is van olyan személy, akit magánál alkalmasabbnak gondol az elnöki posztra.
Van, nincs?
„A Fidesznek vagy van jelöltje, vagy nincs, vagy egy, vagy több” – válaszolta újságíróknak Kósa Lajos, utalva a bizonytalanságra. Csakhogy egy esetleges elhúzódó vagy vitákkal tarkított jelölés esetén a Fidesz beleeshet abba a csapdába, amibe az MSZP futott bele még 2008-ban. Gyurcsány Ferenc lemondása után az akkori MSZP-SZDSZ alkotta kormánykoalíció képtelen volt megtalálni az őszödi beszéd óta folyamatosan gyengülő, majd megbukó miniszterelnök utódját, a nagy nyilvánosság előtt zajló kormányfőcasting pedig bohózatba illő volt.
Hogy könnyen hasonló helyzet állhat elő, jelzi, hogy a Honfoglalás 2000 Egyesület már kiadott egy sajtóközleményt arról, hogy legyen Hoffmann Rózsa az új elnök. Ha hasonló jobboldali szervezetek is előállnak kedveltjeikkel, akkor könnyen "reagálási kényszer" alá kerülhet a Fidesz, ami nyilván nem jönne jól a pártnak kommunikációs szempontból.
A kormányfőkereséskor Gyurcsány Ferenc lemondása után egy hét alatt legalább tíz ember neve felröppent a sajtóban, de a kiválasztást nehezítette, hogy vagy a jelölt nem akart miniszterelnök lenni, vagy valamelyik koalíciós partner ódzkodott tőle. A Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, Surányi György például azért kosarazta ki a kormánypártokat, mert a Fidesz jelezte: nem támogatják. "Végtelenül megtisztelő, és tisztában lévén a felelősséggel, súlyosan nyomasztó, hogy a nevem egyáltalán szóba került" – nyilatkozta akkor a volt jegybankelnök.
A Magyar Tudományos Akadéma volt elnöke, Glatz Ferenc pedig megfelelt volna a szocialistáknak, de az SZDSZ-nek nem. Később Glatz levélben kérte Gyurcsányt, hogy vegyék le a nevét a jelöltek listájáról. Bokros Lajossal fordítva volt: ő jó lett volna ugyan a szabad demokratáknak, de az MSZP-sek hallani sem akartak róla „szociális érzéketlensége” miatt.
Vértes vállalta volna
Rajtuk kívül voltak, akik magáról a kormányfői posztról nem akartak hallani: sem az OTP egykori vezérigazgató-helyettese, Pongrácz Antal, sem a Magyar Bankszövetség elnöke, Felcsuti Péter, sem Patai Mihály tőzsdeelnök, sem Békesi László nem akart kormányfő lenni, noha utóbbinak – a Reformszövetség vezetőjeként – még válságkezelő programja is volt.
Az MSZP-hez közel álló Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke pedig szívesen elvállalta volna ugyan a pozíciót, de jelöltként őt kevesen vették komolyan, ráadásul a sajtóban egyből Amway-es múltja miatt „ügynöközték”le. A nagy keresgélésben egy szinte ismeretlen figura is feltűnt, Gyurcsány ugyanis egy ízben bedobta Takács János, a Menedzserek Országos Szövetsége elnökének a nevét. Takács – ha tehette volna – talán el is vállalta volna a feladatot. "Ez nagyon nagy megtiszteltetés volna és elgondolkodnék legalábbis rajta" – mondta akkor, de aztán neve lekerült a napirendről.
Végül Bajnai Gordon lett a befutó, aki akkoriban az MSZP-n belül nem volt túl népszerű. Egyes vélemények szerint a koalícióban már a casting elején lehetett tudni, hogy a végén majd Bajnaira esik a választás. Akár így volt, akár nem, tény, hogy a kormányfőkeresés körüli cirkusz nevetségessé tette a kormánypártokat.