Kivágják a beteg feketefenyőket a Mecsekben, megváltozik a táj
Kivágják a gombafertőzéstől elszáradt feketefenyőket a Mecsek déli oldalán. A februárban kezdődő és két-három évig tartó munkától jelentősen megváltozik a táj képe. Az ehhez szükséges engedélyeket már megszerezték, a térségben működő zöldszervezetek is tudomásul vették a tervet – mondta Szilasi Tamás, a pécsi városüzemeltetési vállalat, a Biokom Kft. parkerdei részlegvezetője.
A Mecsekben található feketefenyő-állományból 200 hektárnyit érint a fertőzés. Ebből 46 hektárnyi, azaz körülbelül ezer fát kell kivágni. A kitermelt fákat faipari és energetikai célokra hasznosítják, helyükön, ahol erre szükség van, makkot vetnek, őshonos fafajok csemetéit ültetik el.
Szilasi Tamás rámutatott, hogy a beavatkozás látványos lesz. Azzal, hogy az őshonos fáknál 5-10 méterrel magasabb feketefenyők száma jelentős mértékben lecsökken a hegység déli oldalán, megváltozik a táj képe.
A szakember utalt rá, hogy a feketefenyők a XVIII. század végén, a XIX. század elején "kopárfásítás" okán kerültek a Mecsekbe. Ültetésük sikerrel járt: néhány évtized alatt zöldbe borították a korábban "csupasz" hegyoldalakat. Néhány évvel ezelőtt azonban két gombafaj komoly károkat okozott bennük. A fák nagy része részben, vagy teljesen elszáradt. Előbbieket vegyszeres kezeléssel próbálják menteni, utóbbiakat azonban ki kell vágni, mert egészséges fákat fertőzhetnek meg, esetleges kidőlésük pedig lakóházakat, emberéleteket veszélyeztet.
Laczik Dénes, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság erdészeti referense korábban azt mondta: a 2009-ben megjelent fertőzés hatásaként a fákon "barnásodás" jelent meg, ágaik, tűleveleik száradni kezdtek. Azt a fát, melynek koronája fele elpusztult, tanácsos kivágni. Ahol a gombák még nem okoztak ekkora kárt, ott van remény a fák túlélésére.
Rámutatott, hogy az egyik gomba ellen nincs ellenszer, a másikkal szemben viszont réztartalmú oldattal, a levegőből történő permetezéssel lehetne védekezni. A technológia azonban csak akkor hatásos, ha a megfelelő időben végzik el. Ez hatalmas összeget emésztene fel, ugyanakkor nem biztos az eredmény.
Laczik Dénes utalt rá: a feketefenyők pusztulására már 1949-ben felfigyeltek, akkor ez a betegség az egész országot érintette, és a szárazsággal magyarázták. Kiderült: a mediterrán és kontinentális éghajlatú hegyvidékekre jellemző feketefenyő kedveli, ha nemcsak tavasszal, hanem szeptemberben is sok eső esik.
Megfigyelték, a két gomba megjelenésére akkor van a legnagyobb esély, ha több száraz év követi egymást. A Mecsekben a fertőzést megelőző két évben a tavasz és az ősz is rendkívül száraz volt.
