Bódis Kriszta író-rendező alapítványának köszönhetően átalakulóban van Ózd egykori lepusztult gettónegyede, a Hétes-telep. A héten átadott új fürdőház nagy kincs a telepen élő cigány családoknak: végre nem a közkútról kell hordaniuk a vizet, ha mosni vagy fürödni akarnak. A lepusztult, romos épületet a helyiek állították helyre.
Modern gépekkel felszerelt mosóhelyiség, két zuhanykabin, két illemhely, egy szociális iroda és egy foglalkoztató-oktató terem, amit az 50 négyzetméteres új épületrész magában rejt.
Az ózdi Hétes-telep 400 lakójának ez a bővített vizesblokk biztosít majd 21. századi tisztálkodási lehetőséget. A fejlesztés az író-rendező Bódis Kriszta vezette Van Helyed Alapítvány segítségével valósul meg, átadása a napokban várható.
A folyóvíz nagy kincs
„Sokszor megfordul itt a média, de utána mi változott?” – fogadja a hvg.hu tudósítóját a telep elején Seres László – Jobban kaptak munkát az emberek vagy többet törődtek velünk? Hát nem. Ha néhány órát itt töltene, akkor látná, hogy milyen sok errefelé a patkány, amit az Ózdszolgnak vagy akárhogy is hívják most azt a céget, rendszeresen irtani kellene.”
A 35 éves férfi három kislány apukája, a család 48 négyzetméteres lakásban él és azt mondja, szerencséjük van, mert nekik van egy szoba a padláson is. Ugyan kádban fürdenek, de a vizet pedig a két közcsapról hordják. Hétesben a komfortnélküli lakásokban nincs vízvezeték, van viszont talán 3-4 olyan lakás, amelyekben még megmaradt a fürdőszoba.
Hétes-telep említésekor már berzenkednek az ózdiak, mert a sajtó rendszerint az ott élőkön keresztül igyekszik bemutatni a hazai cigányság helyzetét. A városrész házai egykor a vasgyár középvezetői számára épültek, a 20. század első harmadának igényei szerint. Az épületek a felszámolásig a kohászat bérlakásai voltak, 1990 után kerültek át városi kezelésbe. Lakói azóta kicserélődtek, ma már kizárólag cigány családok élnek itt.
Sebhely a város testén
Bódis Kriszta 11 éve dolgozik a Hétes-telepiek életkörülményinek javításán. Az író-rendezőnek hosszú idejébe került, amíg befogadták az itt élő emberek. Nem akarták elhinni, hogy van valaki, aki tenni akar értük és önzetlenül támogatja a felemelkedésüket. Sok év sziszifuszi munkája kellett ahhoz, hogy maguk közé tartozónak fogadják el és megszívleljék tanácsait, mellé álljanak az ötletek megvalósításában.
Hétesre is jellemző volt az Ózdon dívó lakásrombolás, így mára a bérlakásállomány közel fele „elkopott”. Egy négylakásos épület egyik lakrészét is lebontották illetéktelenek, de mára ezt a hiányosságot pótolták. A ház már eredeti formájában áll, a valamikori sebhelyet az alapítvány lakásprogramján belül a Hétes-telepi munkások - köztük önkéntesek - és egy roma kivitelező begyógyították. A romos rész helyére épült a fürdőház.
Seres László szerint jó, ha 5-6 villanyóra van arrafelé, így a legtöbben "némi ügyeskedés" árán jutnak elektromos áramhoz, van, aki lopja, van, aki átvezeti. Igaz, Bódis Kriszta már lépett ebben is és talán tavasszal ez a probléma is megoldódik. Tőle kaptak pár éve egy mosógépet, így nem biztos, hogy eljárnak majd a közös mosodába, mert otthon is meg tudják oldani ezt a munkát, ahogy eddig tették. A fürdés viszont már más kérdés – tette hozzá.
„Lesz hol kimosni a kabátokat”
Budai Gyula az egyik legrégebbi lakó, hiszen 40 éve él a Hétes-telepen. 18 évig dolgozott a vaskohászatban és akkor minden műszak után lefürdött. Az a baj – mondja lehangoltan –, hogy Krisztán kívül rajtuk még senki nem segített. Ő fogta össze az embereket és építettek egy kis futballpályát, segített az utcai közvilágítás helyreállításában és most szorgalmazza a villanyóra felszerelését is a lakásokba.
Egy húszas éveiben járó nő egy vödör szennyvizet önt ki előttünk az utcára. Harkály Gitta Sajóvárkonyról költözött Hétesre, férje rokonainak a lakásába. Alig várja, hogy átadják az új fürdőt, mert gyakran fel fogja keresni. Addig a 2, 4 és 7 éves gyermekeit a körülményekhez képest igyekszik tisztán járatni, de a meleg vízzel történő zuhanyozás az teljesen más lesz. Az automata mosógépbe pedig – mert úgy hallotta, azzal moshatnak majd – nem kell vizet cipelni az utcai csapról, ahogyan azt mostanság teszi.
„Inkább az új házról írjon, mint az itteni körülményekről” – mondja harsányan egy idősebb asszony, aki eltitkolja a nevét. Tudatja viszont, hogy szinte alig van olyan lakás, amelyikben ne lenne mosógép, amit a többség ajándékba, segélyként kapott. A nagyobb darabok, az ágynemű és a kabátok mosása viszont sokkal jobb lesz szerinte a nagy gépben. Nem szabad hagyni, hogy bárki megrongálja a berendezéseket, ha már egyszer ilyen ajándékot kaptak – mondta az asszony.
Adósságrendezés
Bódis Kriszta azt mondja, 2002-ben még a telepen lakó családok szinte mindegyike jogcím nélküli lakóként használta a bérleményeket, így csak a kezelő és a városvezetés jóindulatán múlott, hogy nem történt tömeges kilakoltatás. Ugyanakkor a lakosok 6,5 millió forint adósságot halmoztak fel lakáshasználói- és vízdíj-tartozásuk halmozódása miatt. Végül 2003-ban a kormány a tartozás nagy részét kiegyenlítette, amely egy új kezdetett biztosított a telep számára.
A következő években az alapítvány támogatásával önkéntes munkát szerveztek, ennek során vízelvezető árok, futballpálya és közösségi tér épült, fákat telepítettek és felújították az önkormányzati bérlakások balesetveszélyes lépcsőit.
A lakások majdnem mindegyikében történt kisebb-nagyobb felújítás. Jellemzően a tetők beázásának megszűntetéséről, aljzatbetonozásról, nyílászárók üvegezéséről gondoskodtak. A munkálatokat a telepen élők bevonásával, kalákamunkában végezték.
Bódis szerint ennek köszönhetően, míg más településrészeken a szociális bérlakásokat a teljes rombolás jellemzi, addig Hétes-telepen ezeknek a lakásoknak már az érték- és funkciómegőrzéséről beszélhetünk. Azt mondja, már kijelenthető, hogy a telep átalakult gettóból élhető szociális teleppé vált.
Videó: fémért rongálják a sírokat Ózdon
Házak százait lopták el Ózdon. Nyomor a kövön - galéria
