Komoly figyelmeztetést jelent a demars a diplomáciában, még ha csak szóbeli is; azt jelenti, hogy a küldő ország részéről folyamatosan figyelik a címzett lépéseit, és ha továbbra is fennállnak a kifogásolt tényezők, akkor írásbeli figyelmeztetés is következhet – mondták el a hvg.hu-nak diplomaták. Mint megtudtuk, a kormány reakciója az amerikai nagykövettel folytatott kétoldalú tárgyalások után döbbenetet keltett diplomáciai körökben.
Nem fejtette ki az igazság minden részletét a jelek szerint Prőhle Gergely külügyi államtitkár, amikor arról beszélt a közrádióban, hogy a demars (figyelmeztető tiltakozás) "mindenféle hivatalos nagyköveti lépést jelent, legyen az bármiért vagy bármi ellen", így jóval semlegesebb szó annál, mint amilyen jelentést nyerhetett az elmúlt napokban a közvéleményben. Az államtitkár szerint a demars, az eszmecsere és a baráti beszélgetés "nem állnak olyan nagyon messze egymástól".
A Népszava szombaton írt arról, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis októberben szóbeli jegyzéket adott át Orbán Viktornak, kifejtve "a készülő sarkalatos törvényekkel kapcsolatos aggályokat, különösen azokat, amelyek az igazságszolgáltatás függetlenségére és a választási reformra vonatkoznak". Prőhle Gergely nyilatkozata után uniós diplomatákkal - akik az ügy kényessége miatt nevüket nem vállalták - beszéltünk, akik igencsak eltérő értelmezését adták az amerikai nagykövet lépésének.
Nem a nagykövet: kormánya figyelmeztet
„A demars komoly figyelmeztetést jelent egy konkrét üggyel kapcsolatban. Egy ilyen lépést sosem egy nagykövet maga ’talál ki’, minden esetben közvetlenül kormányától kapja az utasítást, hogy éljen ezzel az eszközzel, vagyis nem a diplomata személyes véleményét, hanem kormánya álláspontját tükrözi” – mondta lapunknak egy uniós ország diplomatája.
A diplomáciában tehát akkor használják a demarsot, amikor egy ország valamely más állammal szemben akarja tisztázni álláspontját bizonyos kérdésekről. Tartalmát tekintve mindegy is, hogy szóban "adják át", vagy írásban: előbbit akkor választják, ha egy formális lépéssel nem akarják megterhelni a kétoldalú kapcsolatokat, vagyis látnak esélyt arra, hogy a címzett írásos figyelmeztetés nélkül is jobb belátásra tér.
Ez azonban azt jelenti, hogy a "feladó" ország a demars átadását követően fokozott figyelemmel kíséri a megfogalmazott aggodalmakkal kapcsolatos fejleményeket, és ha úgy ítéli meg, ezek továbbra is rossz irányba mutatnak, akkor írásbeli figyelmeztetésre is sor kerülhet. (Egy forrásunk szerint jellemzően két-három hónapot szoktak várni.)
A demars alapvetően a kétoldalú kapcsolatok eszköze, de ritkán az EU-n belül is előfordulhat, amikor az uniós fórumokon (egy-egy miniszteri, államtitkári értekezlet például) nem sikerül tisztázni egy vitás kérdést. „Előfordult már demars olyan hagyományosan jó viszonyt ápoló országok között is, mint Francia- és Németország” – mondta egy informátorunk, hozzátéve ugyanakkor, hogy ez nagyon ritka eset.
Egy másik forrásunk szerint az egymással hagyományosan feszült viszonyban lévő Görögország és Törökország között rendszeresek a demarsok, például légtérsértések miatt. Demarsban tiltakozott például Pakisztán is az Egyesült Államoknál júliusban, amikor Washingtonban kémkedés vádjával őrizetbe vették a pakisztáni származású, amerikai állampolgársággal bíró Ghulam Nabit. Szintén az Obama-kabinet kapott demarsot Kínától, mondván, az emberi jogok terén beavatkozik az ország belügyeibe.
Megdöbbentek Szijjártón
A szóbeli demarsot egyébként nem is szokták minden esetben nyilvánosságra hozni – éppen azért, mert a feladó még bízik benne, hogy diszkréten kezelve is megoldhatók a problémás ügyek. Egy vezető uniós tagállam egyik diplomatája ugyanakkor azt mondta a hvg.hu-nak: általános döbbenetet keltett diplomáciai körökben, ahogyan a magyar kormány kezelte a nyilvánosság előtt az Orbán-Kounalakis találkozón elhangzottakat. ”Olyan mértékben bagatellizálták el azokat a jelzéseket, amik pedig világosak voltak, hogy az mindenkit elképesztett. A diplomácia nyelvén ’aggodalmakat’ emlegetni teljesen egyértelmű jelzés. Ehhez képest az, hogy Szijjártó Péter utána ’badarságokat’ és ’túl élénk fantáziájú újságírókat’ emlegetett, felháborító” – mondta lapunknak a diplomata, aki egyébként "rendkívül furcsa emberként" említette a kormányfő szóvivőjét.
A Magyar Narancs múlt heti számában írta, hogy Thomas O. Melia amerikai külügyi helyettes államtitkár szintén felháborítónak tartotta Prőhle Gergellyel folytatott washingtoni megbeszélésein a találkozó ilyetén kezelését, de Prőhle Gergely szerint megbeszéléseiken nem volt szó erről a témáról. MInt ismert, Hillary Clinton és maga Melia is megfogalmazott korábban aggodalmakat a magyar kormány demokratikus elkötelezettségét illetően, ezekre érdemi reagálás sosem érkezett, a rendszerváltás idején a Fidesznek képzéseket tartó Meliát éppen a párt európai parlamenti képviselője, Deutsch Tamás "ki a f...-ozta" le a Twitteren.
