Terrocselekménytől a hulladékgazdálkodás rendjének megsértéséig, összesen tizennégy bűncselekmény gyanúja merült fel a rendőrség 2006 őszi működésével kapcsolatban – áll Balsai István jelentésében, amely több koncepciózus megállapítást is tesz, és Gyurcsány Ferencet teszi a fő felelőssé a rendőri erőszakért.
A jelentésben több súlyos minősítést tartalmazó megállapítás is található, mindjárt a bevezető első mondataiban úgy fogalmaz Balsai, hogy az őszödi beszéd után Gyurcsány Ferenc „az önkritika és a visszavonulás helyett az arrogancia, és az ököljog politikáját választotta az alapvető véleménynyilvánítási jogukat gyakorló tüntetőkkel szemben. Rendőri túlkapások, békés polgárokba gázoló lovasroham, kilőtt szemek, jogtalan előállítások és letartóztatások szegélyezték azt az utat, ami Gyurcsány Ferenc hatalmának néhány évvel való meghosszabbításáig vezetett”.
Az előzményekkel kapcsolatban Balsai azt írja, a beszéd 2006. szeptember 17-i nyilvánosságra kerülését követően „sosem látott mennyiségű felháborodott tömeg” vonult spontán módon fővárosi és vidéki közterekre, és követelte a kormányfő lemondását. Ebből alakult ki a fővárosban a tévéostrom, aminek során Balsai szerint Bene László, az ORFK vezetője, Szabadfi Árpád ORFK-helyettes, Gergényi Péter, a BRFK vezetője megvalósították az elöljárói intézkedés elmulasztását, mert nem rendelték el a felelősség kivizsgálását. A jelentés ezután szeptember 19-21-i eseményeket idéz a korabeli sajtóhírek alapján (a dokumentumban egyébként is hosszan idéznek a Hír Tv, az Index és más sajtóorgánumok tudósításaiból), melyek civilekre támadó rendőrökről, a Magyar Rádió udvarán embertelen körülmények között őrzött emberekről szólnak.
Percről-percre
Az október 23-i történésekből egyes időpontokat ragad ki a jelentés. Eszerint hajnali 0.30 perckor rendelt el Lapid Lajos dandártábornok riadót a REBISZ részére, mert a Kossuth téren egy 200 fős agresszív tömeg nem volt hajlandó a felszólítás ellenére sem távozni. A tömeget a térről kiszorították ugyan, de a bejutni akarók száma reggel 9.40-re ezer főre nőtt. A Legfelsőbb Bíróság 2010 szeptember 21-i ítélete szerint a tömegoszlatás jogszerűtlen volt.
| A 2006. október 31-én megtartott összevont parlamenti bizottsági ülés jegyzőkönyvéből |
Gusztos Péter (SZDSZ): "(...) amikor ezen a mai bizottsági ülésen (...) egyértelműen kiderült, hogy ordas hazugság az, amit állítanak azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség kormányzati utasításra szántszándékkal szorította rá az Astoriánál demonstráló, békés fideszes tömegre a randalírozókat, visszajövünk egy nyílt ülésre, és szemrebbenés nélkül, talán még egy picit nagyobb hangerővel folytatják. Ez szerintem szégyen. (...) hazug rágalom mind a kormányzati szervekkel, mind pedig a rendőrség vezetőivel szemben az az állítás, miszerint előre megfontolt módon a békés tüntetőkre rá akarták szorítani a randalírozókat. Ez egyértelműen kiderült. A rendőri vezetés prezentációjából egyértelműen kiderült, hogy az eljáró rendőri vezetők számtalan eszközzel próbálták ezt megakadályozni. Önök folytatják tovább szemrebbenés nélkül, talán kicsit még hangosabban is a hazugságokat. Kiderült, hogy a rendőri vezetőknek kifejezett célja volt - és mondom még egyszer, erre intézkedéseket is tettek -, hogy ne történhessen meg, hogy ez a két tömeg összekeveredik. De kiderült az is, hogy a rendbontóknak pedig kifejezett célja volt, hogy ez az esemény bekövetkezzen. Önök ezt tudják. Ehhez képest szemrebbenés nélkül, talán egy picikét még hangosabban is folytatják ezt az aljas hazugságot. (...)
Bene László (országos rendőr-főkapitány): "Nyilvánvaló volt a rendőri vezetők számára, akik irányították ezt az akciót, hogy kezdődik a nagygyűlés az Astoriánál, és mindenképpen meg kell akadályozni a kétféle tömeg összekeveredését. Ezért olyan döntés született, hogy 16 óra után, amikor odaértünk, és a zárócsoport nem tudta feltartani a tömeget, a rendőri erők ebben a vonalban megálltak. És előresietek, egészen 18 óra 1 percig nem mozdultak innen. Tehát még egyszer mondom, gyakorlatilag közel két órát állt itt az oszlató sor, azért, hogy ne szorítsa a tömeget ebbe az irányba. És megtettek még egyet: ha valaki ismeri ezt a részét a területnek, akkor világos számára, hogy nyitva hagytuk az Andrássy utat, nyitva hagytuk a Roosevelt tér felé az utat, és egyébként az Astoria felé vagy akármerre nézzük az útvonalakat, minden irányban el lehetett volna távozni a demonstrálóknak, hozzáteszem, ha akartak volna. Nem akartak, nem távoztak el. A rendőrség ezt a lehetőséget biztosította."
A jegyzőkönyvben percről percre nyomon követhető a rendőri vezetők beszámolója az eseményekről. |
Az utcai csetepaték egész nap folytak, délután a jelentés szerint 15.15 perckor „provokáció történt”, amikor „a rendőrök minden előzmény nélkül ütlegelni kezdtek egy középkorú nőt, és a segítségére siető férjét leütötték”. Az Alkotmány utcában a rendőrök 15.32-kor kezdték meg a tömeg kiszorítását, majd 15.42-kor Pigler István, a műveletek irányítója az oszlatás leállítását indítványozta, mert a tömeg egy része a Fidesz Astoriánál megtartott rendezvénye felé vette az irányt, Pigler az oszlatás folytatására kapott parancsot, majd a parancsnokságot Gulácsi Sándor ezredesnek adták át.
A tankot a Deák térnél 17.34-kor „kötötték el”, Balsai azt írja, hogy „rendőri jelentésekből ismert tény, hogy ez egyfajta casus belli volt”, majd azt sejteti, hogy a tankot szándékosan hagyták üzemképes állapotban, mint ahogy a tévéostromnál is „éles fegyverekkel rakott rendőri járművet ’felejtettek’ a helyszínen”, ami miatt „a tömeg felfegyverzése akár lehetséges lett volna”, miközben „mindmáig nem derült ki, hogy mi történt a megsebesült, vagy magukat ’megadó’ rendőrök fegyvereivel, kik voltak azok, akik ’pénzért vettek részt az ostromban?”.
17.40-re a feloszlatandó tömeg elválaszthatatlanul összekeveredett a Fidesz-gyűlés résztvevőivel, 17.45-kor az ottani rendőri vezető jelezte Gergényi Péternek a rendezvény végét, mire a budapesti főkapitány parancsot adott az oszlatás megkezdésére, és három perc múlva lovasroham indult. A tömeget a Rákóczi úton próbálták kettéválasztani és két irányba terelni, miközben a Múzeum körúton quadokkal és motorkerékpárokkal támadtak a rendőrökre. A rendőrségnek végül hajnali háromra sikerült megtisztítani a belvárost.
Balsai szerint a felelősöket a történtekért Lapid Lajos, Gergényi Péter, Bene László és Majoros Zoltán műveleti parancsnok, „valamint a helyszíni parancsnokok körében kell keresni”. A főbb szakmai hibák között Balsai első helyen említi, hogy nem került sor úgynevezett „zárósorfal alkalmazására” az erőszakos tömeg és a Fidesz-gyűlés résztvevőinek szétválasztására, miközben „laikusok számára is nyilvánvaló” volt, hogy az agresszív csoport rá akar csatlakozni a pártrendezvényre. Ezzel a Fidesz-gyűlés résztvevőinek békés gyülekezéshez való joga is sérült. Ráadásul Balsai szerint mindezt szándékosan idézték elő.
Lovasroham, gumilövedék
A következő nagy szakmai hiba – ami a jelentés szerint a jogszabálysértés gyanúját is felveti – a lovasroham alkalmazása volt, alig három perccel azután, hogy a rendezvény végét jelentették. Ilyet a szabályok szerint "csak akkor lehet alkalmazni, ha a tömeg menekülése biztosított, itt pedig ez a feltétel nem állt fent".
Ugyancsak szabályellenesen történt Balsai szerint a gumilövedékek használata is, nem bizonyított, hogy megtörtént a háromszori figyelmeztetés, ráadásul a helyszínen lévő hangágyúk kis teljesítményűek voltak, nem hagytak időt a tömeg feloszlására előzetesen. A gumilövedékek – erre Balsai több esetet is felidéz – súlyos, maradandó károsodással járó sérüléseket okoztak. Ezzel szolgálati kötelességszegés bűncselekménye valósult meg Balsai szerint, valamint mások egyesülési jogának megsértése.
A gumilövedékekkel kapcsolatban szintén sajtóhíreket idéz a jelentés, ezek szerint „túl erősek, és alkalmatlanok voltak emberek elleni használatra”.
Balsai azt is megemlíti, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség szerint nem történt bűncselekmény a kényszerítő eszközök alkalmazása során, így a testület „a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége vonatkozásában sorra szüntette meg az eljárásokat”.
A jelentés kiemeli: az „akkori felelőtlen politikai vezetés, az alkalmatlan rendőrparancsnokok és kontroll nélküli rendőr lövészek mérlege” „tucatnyi megnyomorított fiatal, illetve közel 100 millió Ft-os kifizetett kártérítés és perköltség”, amely az adófizetőket terheli. A jelentés szerint az sem lehet mentség a rendőrség által elkövetett szakmai hibákra, hogy ilyen oszlatást a 2006-os eseményeket megelőzően nem csináltak.
A jelentés kitér arra is, hogy a rendőrökön nem volt azonosító jel, hanem símaszkban, arctalanul intézkedtek. Mivel azonban büntetőeljárás csak konkrét személy ellen indítható, az esetek felderítése, az elkövetők azonosítása nehézségekbe ütközött, az osztagparancsnokok pedig nem működtek együtt a nyomozások során. Az ügyészség így minden olyan eljárást megszüntetett, amelynél nem derült ki, melyik rendőr volt az elkövető egy adott osztagból.
A jelentés szerint „a rendőrök indokolatlanul és jogalap nélkül tettleg bántalmaztak személyeket”, olykor „békés tüntetőket vagy bámészkodókat” vertek meg, vagy „jogszerű intézkedésük kereteit túllépve alkalmaztak testi kényszert” a demonstrálók ellen. A budapesti rendőrfőkapitány nem limitálta az okozható sérülés súlyosságát, és „ezzel átvállalta a súlyos sérülésekért való felelősség terhét”. A jelentés szerint felmerül az úgynevezett elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekmény gyanúja, amiért a parancsnokok nem jelentették ezeket a bántalmazásokat. A dokumentum azt javasolja: összesítsék a rendőrök ellen tett feljelentéseket és büntetőeljárásokat, s ez alapján azonosítsák be a bűncselekmények elkövetésének helyét, idejét, s az adott időpontban az aktuális helyszínen szolgálatot teljesítő egységparancsnok pontos személyét.
A jelentés szerint a börtönökben is verték azokat, akiket bevittek. Ezt az információt szintén a Hír Televízió egyik műsorából szerezték, amelyben egy „bűnbánó ex börtönőr” beszélt. „A börtönőr elmondta, hogy túlóra-pótlékot adtak a kegyetlenkedőknek és díszvacsorán is megvendégelték őket” – írják a jelentésben.
Ellentmondások
„Az ügyészségi vezetők nyilatkozataiból, valamint Dr. Bene László, korábban országos rendőrfőkapitánynak ugyancsak az albizottság előtt tett nyilatkozataiból, és azok tartalmának összevetéséből állapítható meg, hogy a rendőrök – különösen a parancsnokok, felsővezetők – elleni nyomozások azért maradtak eredménytelenek, mert Bene László tényfeltáró vizsgálatok nélkül, csak feljelentésnek minősülő okmányokat nyújtott be az ügyészi szerveknek. Így felderítésre nem került sor” – olvasható a jelentésben.
Tanulságos, ahogy a jelentés öt oldalon belül egymásnak tökéletesen ellentmondó véleményeket tesz a “jogállamiság” mibenlétéről. A kérdéses ítéleteket bemutató részben a “rendőrhatósági, ügyészségi és bírósági” anomáliákkal kapcsolatban a törvényuralom ismérve, hogy “jogállamban a bűnök elkövetői nem maradhatnak büntetlenek”.
Az elítélt tüntetők esetében Balsai már úgy véli, “mindenki számára, aki hisz a jogállamban és az igazságosságban”, Lord Blackstone mondása a “mérce” és az “alapelv”: “Inkább kerülje el az igazságszolgáltatást tíz bűnös, semmint egy ártatlan szenvedjen”.
Elrontott semmisség
Ez utóbbival indokolja Balsai a 2006. őszi tüntetésekkel kapcsolatban született bírósági ítéleteket semmissé tevő törvényt, amelyet a kormánypárti többségű parlament fogadott el. A törvény több kritikusa szerint távolról sem felel meg a törvényhozásra (és nem az ártatlanok megbüntetésére) vonatkozó jogállami alapelveknek, ám Balsai szerint a szokásos módokon nem volt lehetőség a meghallgatási anyagokban kimerítően taglalt rendszerhibák következményeinek orvoslására. (A semmisségi törvényről már Gulyás Gergely fideszes képviselő is úgy nyilatkozott legutóbb, hogy nem volt szerencsés megoldás.)
| A "szégyenlista" |
Balsai a következő tényállások megállapítására tenne javaslatot: alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának bűntette (5-től 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés); sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés kísérletének bűntette (10-től 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés); a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának (5 évig terjedő börtönbüntetés); személyes szabadság aljas indokból, a sértett sanyargatásával, védekezésre képtelen személy sérelmére, fegyveresen elkövetett megsértésének (1-től 5 évig terjedő börtönbüntetés); bántalmazás hivatalos eljárásban vétségének (3 évig terjedő börtönbüntetés); kényszervallatás (5 évig terjedő börtönbüntetés); személyi szabadságtól jogellenes megfosztás bűntette, amelynek minősített esete, ha aljas indokból vagy a sértett sanyargatásával követik el (2-től 8-ig terjedő börtönbüntetés); büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette (5 évig terjedő börtönbüntetés); hivatalos személy eljárása során elkövetett személyi bűnpártolás bűntette (5 évig terjedő börtönbüntetés); nemzeti jelkép megsértésének vétsége (1 évig terjedő fogházbüntetés); magánokirat-hamisítás (1 évig terjedő fogházbüntetés); veszélyes hulladékra elkövetett hulladékgazdálkodás rendjének megsértése (5 évig terjedő börtönbüntetés); a szolgálatra jelentős hátránnyal járó elöljárói gondoskodás elmulasztásának bűntette (5 évig terjedő börtönbüntetés); a szolgálatra, a fegyelemre különösen nagy hátránnyal járó elöljárói kötelesség elmulasztásának bűntette (5 évig terjedő börtönbüntetés). |
A bizottsági meghallgatásokból Balsai egyébként jól rekonstruálja, hogy “a befogadáskor a kialakított rendszer miatt, a közreműködő rendőrnek semmiféle ismerete nem volta már addigi személyes szabadság csorbításának pontos okáról”, ezért a rendőrök “hipotetikus okokat írtak be a formanyomtatványokba” (mint pl. női kistáskában talált, annak méretét meghaladó féltégla). Az már más kérdés, hogy a kódolt jogsértéseket valóban az amúgy a bíróságok előtt meghatározó bizonyító erővel bíró rendőrségi iratokat főszabályként hazugnak minősítő törvénnyel érdemes-e orvosolni.
A jelentés külön fejezetben vizsgálja a “miniszterelnök politikai és jogi felelősségét”. A szöveg szerint erre azért van szükség, mert Balsai álláspontja szerint “a rendőri vezetők csak legfelsőbb politikai utasítás és jóváhagyás alapján adhattak parancsot, illetve tűrhették el a (...) cselekményeket”.
Ez az inkább ítéletnek hangzó indoklás egyszerre ad számot Balsai nyilvánvaló elkötelezettségéről, valamint arról, hogy a Gyurcsány Ferenc bűnösségét vizsgáló szövegrész nem más, mint egy prejudikatív feltételezés alapján sorba rendezett eseménytörténet, a bizottsági meghallgatás anyagának koncepciózus felhasználásával körítve. Amennyiben ugyanis Balsai premisszája bizonyított, és Gyurcsány Ferenc személyesen utasította a rendőröket ártatlan emberek összeverésére, a volt miniszterelnök bűnösségéhez sok kétség nem fér. Csak hát Balsai nem igazán tudja véleményét alátámasztani.
A szöveg arról beszél, hogy “a Gyurcsány-kormány folyamatosan és fokozatosan fenntartott egy állandó és konspiratív elemektől sem mentes veszélyérzetet”, az állítás indoklása viszont mindössze annyi, hogy ez “kitűnik” a jelentésbe válogatott, három év során bekövetkezett politikai “események láncolatából”. A jelentés nem állít, ehelyett felteszi a klasszikus kérdést: “Cui prodest?” - kinek áll ez érdekében.
Gyurcsány a hibás
A meghallgatások anyagából szelektálva bemutatja, hogy Gyurcsány Ferenc a kérdéses időszakban többször beszélt az illetékes rendőri vezetőkkel. Nem említi, hogy a meghallgatások során senki sem állította, hogy az akkori kormányfő mondott volna olyanokat, mint hogy legyen lovasroham vagy bántalmazzanak minden járókelőt. Ennek ellenére idézi a Btk.-t, “jelen esetben példának okáért azért”, mert katonai bűncselekményben polgári személy is lehet “felbujtó” vagy “pszichikai bűnsegéd”.
A jelentés mintegy számon kéri Gyurcsányon, hogy a köztévé híradójának 2006. október 23-án este adott rövid interjújában nem utasított “arányos intézkedésre”. Ennek oka a jelentés szerint az lenne, hogy “miniszterelnök érdekei ezzel ellentétesek voltak”, noha ilyen “érdekeket” a bizottság nem tárt fel, és a magyar jog nem is ad arra lehetőséget, hogy a kormányfő a tévén keresztül diszponáljon a rendőri állomány felett. A kitétel ezért értékelhetetlen.
A legsúlyosabb megállapítás, amikor Balsai a jelentésében úgy fogalmaz, hogy vizsgálata során felmerült a terrorcselekmény elkövetésének lehetősége, ugyanis a lakosság megfélemlítése erőszakkal párosult. Ez pedig szerinte teljesen megvalósult Budapest belvárosában 2006. október 23-án, sőt egyesekben halálfélelem alakult ki. Ez utóbbit a lovasroham elrendelése és a gumilövedékek használata is kiválthatta. Balsai István, aki több oldalon át vezeti le, miért áll fenn a terrorcselekmény elkövetése, utolsó mondataiban óvatosan úgy fogalmaz: „Távol álljon tőlem tehát, hogy a nevezett bűncselekmény tekintetében kategorikus kijelentést téve bárkit megvádoljak, annak elvi lehetősége azonban fennáll.” Ezért kéri az ügyészséget, hogy a nyomozása során vizsgálja meg a terrorcselekmény elkövetése megtörtént-e. Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy aki segítséget nyújt az elkövetőknek ahhoz, hogy „a hatóság üldözése elől meneküljön, vagy a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik”, az bűnpártolást követ el, ami öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
„Arra a következtetésre jutottam, hogy noha október 23-a legdurvább jogsértések szimbóluma, mégis inkább egyik elemének, vagy akár csúcspontjának tekinthető annak a folyamatnak, amit a Gyurcsány-kormány erőszakos és paranoid hatalomakarását jellemezte” – fogalmaz Balsai István a végkövetkeztetések levonásában. Szerinte ugyanis az MTV ostrománál a be nem avatkozás és október 23-án az Astoriánál történtek – a tüntetők állítólagos rátolása a nagygyűlésre, majd a lovasroham elrendelése és a gumilövedék használata – nem írható az emberi butaság és rendőrszakmai hibák rovására.
Több hibát ró fel Balsai a rendőröknek: így azt, hogy nem viseltek azonosítót, a lövészek kontroll nélkül adtak le életveszélyes és maradandó fogyatékosságot okozó lövéseket, illetve, megbilincselteket és a magatehetetlen embereket vertek félholtra. Az azonban, hogy a rendőri intézkedések nem feleltek meg az arányosság követelményének, nem egyedi túlkapásoknak tulajdonítható, hanem az egyenruhások parancsnokainak „erre irányuló szándékát valószínűsíti.” Ráadásul a rendőri vezetők nem léptek közbe, nem indítottak fegyelmi eljárásokat és tettek feljelentéseket. Ezáltal ők mulasztásos bűncselekményeket és bűnpártolást követhettek el – véli Balsai.
A fideszes politikus, aki azóta alkotmánybíró lett, nem is a parancsnokokat, hanem Gyurcsányt teszi felelőssé a történtek miatt, mondván, Gyurcsány a rendőri túlkapásokat megengedte, sőt „mindezt példás rendteremtésnek nevezte. A rendőröknek minden segítséget meg is ígért és támogatásáról biztosította őket. Az pedig, hogy Gergényi Péter budapesti főkapitányt Gyurcsány dicséretben részesítette, lehetetlenné tette, hogy az akkori országos rendőrfőkapitány – Bene László – vizsgálatokat indítson ellene."
