A megemlékezésen megjelent a Pest megyei város számos nobilitása, mint Földi László polgármester, egyben Cegléd és környéke kereszténydemokrata országgyűlési képviselője, Korondi Miklós, a tavaly áprilisban egyéniben 22,59 százalékkal második helyen végzett jobbikos országgyűlési képviselő és az egykor MDF-es színekben indult Csáky András, aki 1998 és 2006 között volt a választókerület egyéni országgyűlési képviselője.

Földi László rövid bevezetőjében az állampolgársági törvénynek az Országgyűlés által egy évvel ezelőtt elfogadott módosításának, illetve a szintén egyéves Nemzeti Összetartozásnak a jelentőségére hívta fel a figyelmet. „A mai napon lélekben együtt vagyunk” – fogalmazott, utalva az elcsatolt országrészek, illetve a nyugati emigráció magyarságára.

Nemcsak Károlyi Mihályt és a Tanácsköztársaságot, hanem a Habsburgokat, Faludy Györgyöt, „a Lukácsok tanítványait, örököseit”, valamint választópolgárokat a 2004-es népszavazás kampányában a „nem” szavazat leadására buzdító politikusokat is élénk szavakkal bírálta Nagy Szabolcs, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa. „Károlyi, Jászi és Kun Béla szellemének örökösei még mindig itt járnak közöttünk, gyakran hallatják hangjukat” – mondta. A Nagyérdemű megtudhatta: száz évvel ezelőtt Magyarország nemzetiségi politikája semmivel sem volt embertelenebb, mint Franciaországé: a korzikai nyelv használatát például már 1852-ben betiltották, Nagy-Britannia pedig saját írjeivel bánt nem kesztyűs kézzel.

A műsor gerincét Rékasi Károly színművész Szerelmem, Erdély című önálló Wass Albert-estje adta. Wass Albertnek az Egyesült Államokból írt leveleiből egyebek mellett kiderült: az emigráns erdélyi író a gyakorlatban kevéssé részesítette előnyben a hagyományos bibliai családmodellt. 

Az előadásában Károlyi Mihályt rendkívül negatívan értékelő Nagy Szabolcsot arról kérdeztük, hogy egyetér-e azzal a szélsőjobboldali narratívával, miszerint tudniillik Károlyi hazaáruló volt, azt felelte: "az biztos, hogy sem Károlyi, sem politikustársai nem rendelkeztek semmiféle komoly kormányzati tapasztalattal, pláne nem nemzetközi diplomáciai tapasztalattal”. Nagy szerint „ügyes, jó politikusnak Károlyi semmiképpen nem tekinthető”, ugyanakkor semmilyen dokumentum nincs arra vonatkozóan, hogy hazaáruló lett volna.

Károlyi az 1919. március 2-án a Székely Hadosztály előtt, Szatmárnémetiben megtartott beszédében mondta ki először, hogy Magyarország területi integritását fegyverrel is meg kívánja védeni – tette mindehhez hozzá Nagy Szabolcs. „Addigra már olyan volt az ország helyzete, hogy a fegyveres védelem lehetősége jóval kisebbnek mutatkozott, mint 1918 novemberében. Négy hónap kellett Károlyinak ahhoz a felismeréshez, miszerint nem biztos, hogy az általa és politikustársai által vallott, valóban európainak, haladónak vélhető gondolatok, mint az igazságnak, a nemzeti önrendelkezéshez való jognak és egyéb demokratikus alapelveknek a szem előtt tartása mellett fognak a győztes hatalmak Magyarország későbbi határai felől dönteni” – közölte.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 október végi-november eleji összeomlásakor egy, a Károlyi-kormánynál potensebb magyar politikai vezetés felállása esetén lett volna-e reális esély akár a teljes Magyar Királyság 325 ezer, akár a szűken vett Magyarország 283 ezer négyzetkilométerének megtartására? – kérdeztük Nagy Szabolcsot. „Erről objektíven, tudományos alapokra támaszkodva nem lehet nyilatkozni, csak fikciókba bonyolódhatunk. […] A teljes ország megtartása szerintem kevéssé volt reális gondolat” – reagált. Úgy folytatta: Trianon után nem sokkal több kisebb revíziója is volt az új határoknak, például a soproni népszavazás, vagy Szomoróc visszatérése és „Magyarország számára kedvezőbb és reálisabb határok kikényszerítése sikerülhetett volna – mint ahogy ez Károlyinak eszébe jutott, csak kicsit későn”.

Földi Lászlónál afelől érdeklődtünk, hogy, amennyiben a kormányoldal komolyan gondolja, miszerint a trianoni béke évfordulója a nemzeti összetartozás – sőt: a Nemzeti Összetartozás – napja, akkor az ünnepségen miért annak a Wass Albertnek az írásait idézik, aki feltételezett háborús bűnei miatt a politikailag aktív közönség egy jelentős része számára teljesen elfogadhatatlan. Juhász Gyulától József Attilán és Kosztolányi Dezsőn át Tóth Árpádig számos, Wassnál jóval kevésbé vagy egyáltalán nem megosztó magyar költő van, akit Trianonra emlékezve lehetne idézni. Földi László hangsúlyozta: Wass Albertet – teljesen igazságtalanul – „megvádoltak bizonyos dolgokkal”, de az erdélyi író „gyönyörű munkássága” abszolút méltó arra, hogy általa emlékezzünk Trianonra.