Tétényi Éva, Esztergom független polgármestere bátran szembeszáll az arrogáns fideszes hatalommal. A pártokon felülemelkedni képes politikus ő, amire bizonyíték megválasztása is: az összes ellenzéki párt felsorakozott mögé tavaly ősszel, legyőzve fideszes riválisát, Meggyes Tamást. Megjelenik az MSZP és az LMP rendezvényein egyaránt, szót ért a civil szervezetekkel, szóba áll a választópolgárokkal - ilyen kép kezd kialakulni róla vele rokonszenvezők körében, és a média ellenzéki részében. Nem igyekszik cáfolni, igaz, egyelőre nem is erősíti meg azokat a spekulációkat, melyek szerint ő lehetne a következő választásokon Orbán Viktor kihívója. Ennek táptalajt ad, hogy sokat szerepel az országos tévé- és rádiócsatornákon, és üzenetei már nem csak az esztergomi eseményekre szorítkoznak. A következő választások még odébb vannak, így nem tudhatjuk, hogy három év múlva tényleg Tétényi lehet-e a baloldali ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje, kizárni mindenesetre nem lehet ezt a lehetőséget sem.

Tétényi Éva hatalomtechnikai lépései

Egy jó politikus, különösen egy vezető, többek között arról ismerszik meg, mennyire képes egy adott feladatot jól megoldani, főleg akkor, ha a feladat nagy kihívást jelent. Kétségtelenül ilyen az a helyzet, ha egy polgármesternek vele ellentétes pártállású, vagy ellenségesnek tűnő többséggel kell együttdolgozni a választási eredmények következtében, ahogy az Esztergomban is történt. Mint ismeretes, Tétényi Éva nagy fölénnyel nyerte ugyan a polgármester-választást, ám a vesztes Meggyes Tamás pártja, a Fidesz az ottani képviselő-testület többségét alkotja. Ez a helyzet szokatlan és nehéz, de egyáltalán nem példátlan feladat elé állítja a polgármestert: Tarlós István óbudai polgármesterként jól tudta kezelni a helyzetet, viszonylag békésen együttműködött a szocialista többséggel. Lázár János - a testületben többségbe került ellenfeleivel folyamatos perben és haragban álló - Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester munkatársa volt, Rapcsák halála után viszont Lázár képes volt csillapítani a konfliktusok hevességét. Figyelemreméltó, hogy ők később az országos politika meghatározó vonalába kerültek, miután már polgármesterként képesek voltak ellenfeleikkel kompromisszumokat kötni, ami egy igen fontos politikusi erény. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a polgármesternek minden konfliktust szőnyeg alá kéne söpörnie, de azt igen, hogy városa működőképessége érdekében képes meggyőzni az ellenfeleit arról, hogy nekik is jobb a konstruktív hozzáállás.

A tavaly októberi megválasztása óta eltelt nyolc hónap eddig azt bizonyította, hogy Tétényi Éva polgármester híján van azon politikusi erénynek, amelynek segítségével képes lett volna paktumot kötni a vele szemben álló Fidesz-frakcióval, vagy legalább annak részével. Az esztergomi hírek, köztük a képviselő-testületi ülések alapos elemzése arra az eredményre vezet, hogy Tétényi Éva több taktikai hibát követett el, illetve tudatosan, vagy politikai tapasztalatlansága folytán maga is élezte a helyi fideszes képviselőkkel való konfliktust. Mindjárt az alakuló ülés elején teátrálisan feltette valamennyi fideszes képviselőnek azt a kérdést, hogy vállalják-e az alpolgármesteri tisztséget, a nemleges válasz hallatán a Tétényivel rokonszenvező jelenlévők zajos méltatlankodásban törtek ki. A fideszes képviselők az együtt nem működők hálátlan pozíciójába kerültek. Holott a polgármester már az alakuló ülés előtt tudta, hogy a fideszes képviselők fél évig nem kívánnak alpolgármestert állítani. Az akkori magatartásuk persze vitatható, de ezt ilyen formában a nyilvánosság elé tárni és hangulatkeltésre felhasználni nem tűnik korrekt tettnek.

Ennél is elgondolkodtatóbb lépés volt a polgármester azon novemberi döntése, hogy adósságrendezési eljárást indított. Külön cikket érdemelne, mennyire volt megalapozott akár a város vagyona felosztásához is vezető (tehát igen mellbevágó) lépés, erről azóta is késhegyig menő viták folynak. Az viszont tény, hogy a polgármester a képviselő-testület fideszes többsége akarata ellenére ment bele az eljárásba, és a jegyzőkönyvek tanulsága szerint nem is tett komoly erőfeszítéseket érveik mérlegelésére. A lépése arra mindenesetre jó volt, hogy a fideszes többségre és Meggyes Tamás előző polgármesterre hárítsa a több mint 20 milliárd forintnyi adósságért a politikai felelősséget. Ezt a magas labdát alighanem más politikus is lecsapta volna, ám az eszköz (adósságrendezési eljárás) csak tovább mélyítette a konfliktust. További konfliktuspontot jelentett, hogy a polgármester – jogszabálysértésre hivatkozva – az önkormányzati törvény egyértelmű rendelkezése ellenére sem írta alá tavaly ősszel a többség által megalkotott új szervezeti és működési szabályzatot.

Az országos médiában nem lehet hallani a polgármester asszony ülésvezetési stílusáról, pedig ez sokat elárul egy vezető személyiségéről. Meggyes Tamás tavalyi bukásában ennek is volt szerepe, levezető elnökként nemegyszer kifejezetten kioktató, bántó stílusban támadt politikai ellenfeleire, különösen a szocialista Nyíri Attilára. Ennek nyilván az volt a célja, hogy ellenfeleit a kamerák nyilvánossága előtt tegye nevetségessé. A magukat megbántva érzett politikusok persze így még nagyobb elánnal igyekeztek Meggyes ellen szervezkedni, és életét bosszúból is megkeseríteni.

Tétényi Éva valamelyest már most elkezdett tanulni Meggyes ülésvezetéséből. Az előző polgármesterrel olykor előfordult, hogy gúnyos megjegyzésekkel közbevágott képviselőtársa beszédébe. Amikor a fideszes önkormányzati képviselők „csődeljárást” emlegettek, Tétényi már említett döntését kritizálták, a polgármester asszony többször közbevágott: „adósságrendezési eljárásról van szó, képviselő úr”. Személyeskedő vitába bonyolódott nem egyszer elődjével, ami olyannyira ellenségessé tette a képviselő-testületi ülés hangulatát, amilyet én személy szerint még nem láttam, holott sok testületi ülést követtem már figyelemmel. Emellett már kisebb hiba, hogy Tétényi egy ideig következetlenül vezette az üléseket: például megengedett ügyrendi vita címén tartalmi kérdésbe bonyolódó vitát, később már nem; engedte a beszédidő túllépését, később rájött, hogy rosszul tette. Az sem segített, hogy hamar elvesztette hidegvérét. Már az egyik első képviselő-testületi ülésen emelt hangon arra szólította fel a fideszes képviselőket, hogy hagyjanak fel eddigi magatartásukkal, vagy mondjanak le.

Az esztergomi Fidesz pozíciója

Vannak ugyanakkor olyan taktikai dolgok, amelyekben a polgármester fölényben van a Fidesz-frakcióval szemben. Látványosan igyekszik a lakosság csoportjaival gyűléseket tartani, ezáltal folyamatosan tartja a kapcsolatot a választókkal (a fideszes testületi tagok kezdettől fogva elhanyagolták a politikai munka e területét). Gondosan ügyelt arra is, hogy küzdelmei országos médianyilvánosságot kapjanak, a helyi Fidesz ezen a téren is csak kullogni tudott az események után.

A mostani elemzés fókuszában Tétényi Éva áll, de cselekedetei természetesen csak a Fidesz-frakció magatartásával együtt értelmezhetőek igazán. Márpedig egyértelmű, hogy a konfliktus eldurvulásáért a frakció tagjait is súlyos felelősség terheli. Már az alakuló ülést követően kezdeményezésükre megvonták a polgármesternek a képviselő-testület által adható jogköreit, amit aligha értelmezhetett Tétényi az együttműködés biztató jeleként. Számos, a polgármester által fontosnak tartott előterjesztést nem engedtek a testületi ülésen megtárgyalni. A Fidesz-frakció kezdeményezésére olyan jegyzőt választottak meg, aki egyelőre a polgármesterrel szemben tevékenykedik (lásd: nem volt hajlandó kiülni a testületi ülésen a polgármester mellé, elbocsátások a hivatalban). A személyeskedő vitákban különösen nagy szerepet játszik Meggyes Tamás, ami arra utal, hogy a választásokon súlyos vereséget szenvedett politikus még mindig nem érti, hogy stílusa is közrehatott a választási kudarcban, aminek következtében nemcsak a szocialisták, hanem még a helyi Jobbik is szembefordult vele, és más civil szervezetekkel együtt támogatták Tétényi megválasztását. Nem látszik az sem, hogy az ottani Fidesz és Meggyes önkritikusan viszonyulna saját korábbi tevékenységéhez, például az adósságállomány megnövekedéséhez.

Hogyan tovább?

Ma már az alapvető eljárási szabályokat illetően sincs egyezség, abból is vita van, ki vezesse le a testületi üléseket (a polgármester hol akadályoztatást, hol polgármesteri engedetlenséget hirdetve nem kíván elnökölni). A felek közötti személyes viszony is végletekig megromlott, annak ellenére, hogy a polgármester és egyes ellenfelei gyermekkoruk óta ismerik egymást. A tét nőttön nő: most már a város mindennapi működése forog veszélyben. Ha az adósságrendezési eljárás során nem jön létre megállapodás a hitelezőkkel, akkor leállhat több közintézmény működése, a szociális segélyezés. Ahhoz, hogy ne rosszabbodjon a helyzet, arra volna szükség, hogy az ellenséges felek legalább a munkavégzés alapszabályaiban képesek legyenek megegyezni, csakhogy olyan messzire kerültek egymásról, hogy erre csekély az esély, s ennek nem pusztán helyi okai vannak.

Ha a polgármester országos politikai babérokra tör, akkor célszerűnek látszik, hogy a Fidesz erőszakosságát Esztergom sanyarú sorsán keresztül akarja bemutatni a nyilvánosságnak, mondván, az ország osztani fogja Esztergom sorsát. Csakhogy ez tovább csökkenti a kompromisszum esélyét, mert ugyebár egy erőszakos Fidesz előtt nem illik letenni a fegyvert. A helyi Fidesz-frakció meg attól tart, hogy egy előrehozott időközi választásokon Tétényi ellenük indított hatásos támadássorozata miatt elveszítik többségüket. Az országos pártvezetés pedig aligha örülne egy 30 ezres város elvesztésének, már csak azért sem, mert ha Tétényinek sikerülne elérnie a helyi Fidesz-frakció kisebbségbe szorítását, akkor azzal olyan politikai tekintélyre tenne szert a Fidesszel szemben állók körében, ami tényleg növelheti az esélyeit egy országos politikai szerepre. A tét – már csak az eseményeket övező nagyfokú nyilvánosság miatt – jóval nagyobb annál, hogy ki kerekedik felül Esztergomban.