A romák elleni támadássorozat több galgagyörki sértettje is "gárdisták akciójának" hitte a lövöldözést és az őket érő támadást. A Pest Megyei Bíróságon szerdán tett tanúvallomásuk során csak zavarosan tudtak felelni a tanácsvezető bíró részleteket érintő kérdéseire.
A romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat egyes cselekményeinek bizonyítási eljárásán, a 17. tárgyalási napon az a galgagyörki házaspár, amelynek Rákóczi úti házára 2008. július 21-re virradóra golyós és sörétes fegyverekkel is rálőttek, tanúként arról beszélt, hogy hangos dörrenésekre ébredtek, és már a lövöldözés közben próbálták értesíteni a rendőrséget.
Vallomásuk szerint nem tudták, miért lőttek rájuk, de elmondták, hogy korábban a szomszédságukban egy roma és egy nem roma család között konfliktus alakult ki; a nem cigány párt az azóta jogerősen feloszlatott Magyar Gárda tagjai költöztették el a Pest megyei faluból, majd a szemben lévő házból is elköltözettek egy nem cigány embert. (Az ügyészség szerint a vádlottak a sajtóban megjelent költöztetőakcióval kapcsolatos híradások miatt döntöttek arról, hogy az első támadást Galgagyörkön hajtják végre, és akciójukat egy hónapon át tervezték.)
R. Zsolt és felesége elmondta, hogy a kertben a támadás után lőszerhüvelyeket találtak. Szerintük legalább hat lövés érte a Rákóczi úti, fehérre festett és a villanyoszlopon lévő lámpa által is megvilágított házukat, amelyben csak ketten tartózkodtak. B. Lászlóné, aki a szomszéd házban lakott férjével, valamint fiával, annak feleségével és ötéves gyermekével, azt mondta, hét-nyolc, sorozatban leadott lövés érte a házukat, és az ablaktól hat-nyolc méterre a férje és a rendőrök később lőszerhüvelyeket találtak. Vallomása szerint közvetlenül a támadás után, amikor kitört a vihar, átmentek a szomszédokhoz, hogy megnézzék, az ő ingatlanjukat milyen sérülések érték, illetve megtudakolják, megsérült-e valaki.
Elmondta, hogy amikor a lövöldözések után kimentek az utcára, még egy lövést hallottak az utca végéből, a domboldalról. Nyomozati vallomásában arról is beszélt, hogy ha a rendőrök értesítésük után időben érkeznek, el is foghatták volna a támadókat, mert a dombokon át menekülve hosszú utat kellett megtenniük, ugyanis az utcájukon át nem tudtak elmenni, de a kiérkező járőrök nem cselekedtek. A támadás előtti költöztetőakciót felidézve azt mondta, a rendőrök akkor sem cselekedtek, pedig a gárdisták azzal fenyegetőztek, hogy "megdöglötök, cigányok", "holokausztot csinálunk, mert visszajövünk még".
Tanúvallomásában kitért arra is, hogy a támadás óta pszichológushoz jár, munkáját elvesztette, és azóta sem sikerült elhelyezkednie. B. Lászlóné a tanácsvezető bíró több kérdésére azért nem tudott válaszolni, mert nem értette meg őket, így Miszori Lászlónak többször is át kellett fogalmaznia a kérdéseket.
Több tanú arról beszélt a bíróság előtt, hogy a gárdisták akciója óta megromlott a viszony "a cigányok és magyarok" között, és a feszült helyzet akkor sem változott, amikor rátámadtak a házukra, még ma is ellenségesen viselkednek a romákkal szemben. Arra is gondoltak, hogy gárdisták vagy helybéliek is lehettek a lövöldözők, mert azt az utat, ahol menekültek, ismerniük kellett, és a helybéli romák és nem romák is azt a cigány családot hibáztatták, amely miatt annak idején "kivonult a gárda".
A négy vádlott közül csak a harmadrendű, Pető Zsolt intézett kérdéseket a női tanúkhoz, de ők nem mertek a férfira nézni, amit az MTI-nek azzal magyarázták, hogy "féltek a cigánygyilkos szkinhedektől”. Miszori László tanácsvezető bíró a szünet után három másik galgagyörki tanút hallgat meg, akik szintén a megtámadott házban tartózkodtak.
