Nagy Károly 1956-ban hagyta el Magyarországot, azóta az Amerikai Egyesült Államokban élt. Az 1999-ben Magyar Köztársaság Érdemrenddel, 2004-ben Bethlen Gábor-díjjal kitüntetett egyetemi tanár egész életét és munkásságát a magyar nyelvnek, a magyar kultúrának szentelte. Ápolta és gondozta az amerikai magyarság körében a hazai hagyományokat. A XXI. Század Társaság által alapított Hazám-díj kitüntetésben részesült, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián 2009 novemberében adtak át. A rendszerváltozás óta vendégprofesszorként magyar egyetemeken is tanított.

A tudós 1934. május 24-én született Nyíregyházán. Az ottani tanítóképző elvégzése után egy környékbeli tanyai, majd egy baranyai általános iskolában tanított. 1956 októberében Erdősmecske Forradalmi Nemzeti Tanácsa elnökévé választották. 1956. november 13-án hagyta el Magyarországot. 1962-ben a Rutgers egyetem pszichológia szakán végzett, M.A. diplomáját 1966-ban, doktorátusát (Ph.D.) 1970-ben szerezte meg szociológiából a New York-i New School for Social Research egyetemen. 1960-ban egyik alapítója és huszonöt évig egyik tanítója volt a Magyar Öregdiák Szövetség New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskolájának. 1965-ben egyik kezdeményezője, 1970 óta egyik vezető szakembere az Anyanyelvi Konferenciának (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága), tankönyveinek egyik lektora, Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratának egyik szerkesztője volt.

1965-től 1994-ig tanított a Rutgers egyetemen, 1968-tól 2006-ig a Middlesex County College tanára volt, 1970-től 1982-ig tanszékvezetője. Tanított a Montclair, és Magyarországon a Janus Pannonius, az Eötvös Loránd és a Debreceni Egyetemeken is. Angol és magyar nyelvű tanulmányai, cikkei 1965 óta jelentek meg. 1977-től 1997-ig szerkesztette a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör Tanúk korukról című szóbeli történelem (oral history) előadás- és nyolckötetes kiadványsorozatát a Rutgers egyetemen. 

Tanítsunk magyarul, (1977); Magyar szigetvilágban ma és holnap (1984); Szigetmagyarság és szolidaritás (1988); Küldetésben (1996); Emigránsok küldetésben (2000), és Amerikai magyar szigetvilágban (2009) című könyveiben a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartásának, művelésének módozatait, a kettős kultúra küldetésszerű vállalásának jelentőségét elemezte. Az életútját összefoglaló könyvét Járatlan utakon — korfordulók világában címmel 2003-ban adták ki. Szerkesztésében 1991-ben először jelent meg angolul Bibó István legfontosabb tanulmányainak, írásainak 591 oldalas kötete: István Bibó: Democracy, Revolution, Self-Determination.

Társszerkesztője volt (Lee Congdonnal és Király Bélával) annak a 1956, The Hungarian Revolution and War for Independence című 956-oldalas angol nyelvű tanulmánykötetnek, amely az Atlantic Research és a Magyar Tudományos Akadémia közös kiadásában 2006-ban jelent meg. 1976-ban a párizsi Kassák Lajos Díjjal, 1981-ben a Bárczi Géza Emlékéremmel, 1993-ban a Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki. A professzor özvegye, Nagy T. Katalin az MTI-nek elmondta, hogy otthonukban a rendszerváltoztatást megelőző időkben, majd később is, megfordult a magyarországi demokratikus ellenzék és a környező országok magyarságának számos vezetője, valamint a tudományos és a kulturális élet több olyan képviselője, mint Sütő András, Csoóri Sándor, Duray Miklós, Vizy E. Szilveszter, Demszky Gábor és Haraszti Miklós. A szülőföldhöz való kötődését azzal is erősítette, hogy lányait Magyarországon taníttatta.

Nagy Károly május 3-án hunyt el a New Jersey állambeli Edison John F. Kennedy Egészségügyi Központjában. Búcsúztatását szombaton tarják a Rutgers Egyetem Kirkpatrick. kápolnájában. Hamvait az özvegy szándékai szerint Magyarországon helyezik örök nyugalomba.