Kimaradt az alkotmányból a szólásszabadság és a médiahatóság is
Kihagyták a szólásszabadságra és a média sokszínűségére vonatkozó hivatkozást az új alkotmány tervezetéből, pedig a kormánypártok rakták bele még tavaly - írja a Népszabadság. Az alaptörvény-tervezetből kimaradt a médiahatóság, valamint a közmédia is.
„A jogszabály megváltozik a következő időpontban: határozatlan” – ez az üzenet fogadja azokat, akik a parlament honlapján olvasgatnák alkotmányunkat - írja a Népszabadság. Az Orbán-kormány megalakulása óta harmadszor írja át a kommunikációs alapjogokról szóló passzusokat. Rögtön kormányra kerülésük után sort kerítettek az első alkotmányos beavatkozásra: tavaly júliusban módosították a véleménynyilvánítás szabadságát, a kommunikációs jogokat tartalmazó paragrafust, majd decemberben kiegészítették egy új, a médiahatóságról szóló fejezettel. Ez a két módosítás és a „médiaalkotmány” adják a Fidesz médiacsomagjának alkotmányos alapját, „támaszát”, ezeket bontja ki részletesen az idén hatályba lépett új médiatörvény is.
A harmadik alkotmánymódosítást két hete nyújtották be fideszesek a parlamentnek. Ebből kimaradtak olyan rendelkezések, amelyek az előző két módosítással kerültek be, és amelyekre az egész médiacsomag támaszkodik. Erre a Médiajogi figyelő online lap hívta fel a figyelmet, áll a Népzabadságban. A ma hatályban lévő alaptörvényben még szerepel a véleménynyilvánítási és a szólás szabadságához való jog, és az is, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, valamint, hogy mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz a közügyek tekintetében. Az alaptörvény – a júliusi módosítás óta – hivatkozik a közszolgálati médiára is, amit az Országgyűlés által választott tagokkal működő autonóm közigazgatási hatóság és független tulajdonosi testület felügyel.
Az új tervezetben már csak annyit olvashatunk a témáról, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához; elismeri és védi a sajtószabadságot; a sajtószabadságra vonatkozó részletes szabályokat pedig sarkalatos törvény (ez volna a „médiaalkotmány”) határozza meg. Vagyis nem szerepelnek benne sem a szólás szabadságára, sem a sajtó sokszínűségére vonatkozó rendelkezések, sem a tájékoztatáshoz való jog, sem a közmédia.
Hasonló sorsra jutott a médiahatóság is, amelyet decemberben betonoztak be az alaptörvénybe, mint „a Magyar Köztársaság elektronikus hírközlésipiac-felügyelő és -ellenőrző szervét”, amelynek elnöke –„akit a miniszterelnök nevez ki kilenc évre” rendeletet bocsáthat ki. Igaz, egy másik, általános rendelkezés az új tervezetben elméletileg rendezné a státusukat, amennyiben rendeletet „önálló szabályozó szerv vezetője” hozhat. Csakhogy a szabályozó szerv vezetőjét az államfő nevezi ki, nem pedig a miniszterelnök, ahogy Szalai Annamáriát.
Az ellentmondás az alkotmány készítőinek is feltűnhetett: a részletes indoklásában még miniszterelnöki kinevezetteknek minősíti a rendeletalkotási joggal felruházott „önálló szervek” vezetőit – vélhetően menet közben írták át a szabályt, de az indoklást nem változtatták meg. Amennyiben mostani formájában fogadják el az alkotmányt, akkor Szalai Annamária nemhogy rendeletet nem hozhat, de a médiatörvény, ami erre még feljogosítja, alkotmányellenessé válik.
A Népszabadság megkérdezte az új médiaszabályozást jól ismerő Polyák Gábor médiajogászt, mit szól az alapjogaink változékonyságához, és azt is, ha az Orbán-kormány alkotmányos hevülete előtt sem volt külön nevesítve a szólásszabadság, akkor hiányozni fog-e bárkinek ez az alkotmányos rendelkezés. "Az alkotmány szövegét nem szabad túlértékelni, az Alkotmánybíróság (AB) anélkül is kiválóan értette az alapjogokat, és beleértette azokat a követelményeket is a sajtószabadság fogalmi körébe, amelyek tavaly júliusban szövegszerűen is megjelentek az alaptörvényben" - nyilatkozta Polyák Gábor.
"Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy átgondolatlan, kapkodó alkotmányozás folyik: nem tudjuk, mi miért változik a véleményszabadság területén, mit vár el a jogalkotó. Ez annyi bizonytalanságot mindenképpen visz a rendszerbe, hogy az AB, ha akarja, semmibe veheti saját korábbi gyakorlatát. Kérdés - tette hozzá -, hogy ha a tavaly szükségtelenül beemelt, terjengős rendelkezéseket elhagyják, akkor miért tették bele egyáltalán? Ha meg olyan fontosak voltak, miért hagyják ki?"
Polyák Gábor szerint a szólás szabadságát is fölösleges volt külön említeni, hiszen ennél tágabb kategória a véleményszabadság. A média sokszínűségének alkotmányos rögzítése nélkül is valóban megvoltunk, mégis furcsa, hogy kihagyták, hiszen az EU alapjogi chartájának honosítására hivatkoztak az alkotmányozók tavaly nyáron, márpedig a charta tartalmazza a média sokszínűségét. Arról, hogy a közmédia teljesen kimaradt az új alkotmányjavaslatból, a médiajogász úgy vélekedett: a tavaly módosított szöveg sem a lényegről szól. Nem garantálja a civil kontrollt, sem azt, hogy a közmédiára megfelelő forrásokat kell biztosítani. A korábbi – az első fideszes módosítás előtti – szövegben még alkotmányos kötelezettség volt a közszolgálati média működtetése, tehát nem lehetett felszámolni. Most viszont erről nincs mondandója az alkotmánynak.
A médiahatóság nevesítésével kapcsolatban Polyák Gábor helyes iránynak mondta a rugalmasabb, általánosabb megfogalmazást ahhoz képest, mint hogy egy konkrét intézményhez szabják az alkotmányt. Csakhogy itt ütközik a tervezett alkotmányszöveg és a hatályos médiatörvény, bár „nem tart semeddig megváltoztatni”. Ha az új alkotmány szövege nem változik tovább, akkor újra kell választani a médiahatóság elnökét és a Médiatanácsot is, miután a miniszterelnök által kinevezett médiahatóság-elnököt a parlament választotta meg a Médiatanács elnökévé – a tanács (kizárólag fideszes) tagjaival együtt.
Valamit tehát megint módosítani kell: vagy az alkotmányt, vagy a médiatörvényt – három hónap alatt harmadszor.