Az eddigiekhez képest jelentősen megnehezedik a parlamenti újságírók munkája, miután január 1-től nem érvényesek az állandó parlamenti belépők. Ezekkel az újságírók a parlament bármelyik kapuján be- illetve kimehettek. Február 9-én azonban a parlamenti tudósítók arról kaptak levelet az Országgyűlés Sajtószolgálatától, hogy február 14-től csak a Parlament IV. kapuján léphetnek be az épületbe, emellett a sajtóteremben – ahol eddig is dolgoztak – „a frakciók igényétől függően sajtótájékoztatók” is lesznek. Emellett „a plenáris ülésteremben az újságírók és a fotósok a (pulpitus feletti) emeleti X-es páholyban foglalhatnak helyet”, vagyis az eddig az újságírók számára nyitott – a képviselők közvetlen közelében, velük egy szinten lévő – IV-es páholy a továbbiakban zárva lesz a sajtó munkatársai előtt.

A tévés, videós stábok sem jártak jól: „Az ülésteremben és az üléstermet körülvevő folyosókon mozgókép nem készíthető: az ülés ideje alatt a műsorszolgáltatók az Északi Társalgóban rögzíthetnek felvételt.” Ez azért is érdekes, mert az Északi – azaz Kék, vagy Felsőházi – Társalgó a parlament túlsó felén van, ahol általában egy lélek sincs, míg az ülésterem szomszédságában lévő Déli – azaz Piros vagy Alsóházi – Társalgó rendszeresen tele van képviselőkkel. „Az Országházban tartózkodó újságírók kötelesek betartani a parlament rendjét, a Házszabály és az Országgyűlés elnökének nyilvánossággal kapcsolatos rendelkezéseit. Magatartásukkal, megjelenésükkel nem sérthetik az Országgyűlés méltóságát. A rendelkezések ellen vétő újságíró belépési engedélye visszavonható” – lógatta zárásként Damoklész kardját a sajtóosztály az újságírók feje fölé.

„Ez nem a demokrácia halála”

Az egyik kormányközeli orgánum név nélkül nyilatkozó munkatársa a hvg.hu-nak hármas alára értékelte az új szabályozást. „Azért nem rosszabbra, mert szabadon mozoghatunk a parlament folyosóin, találkozhatunk a politikusokkal. Voltak olyan, kiszivárgott, kósza információink, melyek szerint ez sem lett volna lehetséges” – mondta. Szerinte a hármas alá akár még négyes is lehet, ha az újságírókat visszaengedik az ülésterembe. A kolléga szerint „az egyetlen visszalépés”, hogy a IV. páholyból kitiltották az újságírókat. Ennek köszönhetően sokkal nehezebb a képviselők egymás közti – nem a mikrofonba mondott – beszélgetését hallani.

„Jobb lenne, ha az Országgyűlésnek nemcsak az üzemszerű működésébe látnánk bele, hanem abba is, ami a forgatókönyvekben nincsen leírva, mert ezek teszik színessé, szagossá, élővé, és nagyon sok esetben értelmezhetővé is az ott végzett munkát. Ezt a házvezetés nem biztos, hogy szeretné, mi, újságírók meg szeretnénk” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy „nem a demokrácia halála és a sajtószabadság vége” Kövér mostani rendelkezése, „az új játékszabályok pedig betarthatók mindenkinek”. Őt a mostaninál sokkal jobban felháborítja a 2005-ös, Szili Katalin féle házelnöki rendelkezés. Annak előzményeként „az egyik kereskedelmi tévé lebuktatta a honatyákat, amikor azok tiltott helyen dohányoztak, amiért engem megbüntetnének harmincezer forintra, de nekik szabad”. Erre volt az akkori házvezetés válasza a kameráknak az ülésterem körüli folyosókról történő kitiltása, ahelyett, hogy a politikusokon „a Magyar Köztársaság hatályos jogszabályait keményen bevasalta volna” – magyarázta.

„A méltóság csak ürügy”

A parlamenti újságírók kizárólag Kövér László házelnöknek köszönhetik helyzetük nehezítését – véli Király András, az Index parlamenti tudósítója, aki jóval kevésbé megértő a házelnöki rendelkezéssel kapcsolatban. Király a hvg.hu-nak azt mondta: „a parlament méltóságának megőrzése mint állandó visszatérő elem” az ürügy az újságírók munkájának akadályozására, például arra, hogy minél nehezebben tudjanak tudósítani arról, „amikor maguk a képviselők sértik meg a parlament méltóságát”. Szerinte a házvezetés célja az lehetett, hogy a képviselők közbekiabálásait ne lehessen hallani, illetve, „hogy a képviselők ne kerülhessenek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy egy újságíró véletlenül kérdést intéz hozzájuk”. Az Index parlamenti tudósítója „pletykaszinten úgy hallotta”, hogy portáljának egyik videója „erős lökést adott Kövérnek a rendezés gondolatához”, például a filmfelvevő készülékek újbóli kitiltásához.

Király – akinek korábbi parlamenti törzshelye a sajtó számára időtlen idők óta nyitott IV. páholy volt – szerint az új feltételekkel „egyáltalán nem jön át a hang: olyan, mintha tévében nézné az ember: nincsenek meg azok a hangulati elemek, amíg eddig megvoltak, nem halljuk a bekiabálásokat, nem érzékeljük az elhangzott reakciókat”, csak azt hallani, ami a mikrofonba megy, „és ettől steril lett az egész”. Az indexes újságíró szerint pont az volt a cél, hogy „egy steril és unalmas dologgá alakítsák át a parlamenti tudósítást”.

Képviselők a parlamentben. Melyik az előnyösebb oldaluk?

Stiller Ákos

Az LMP-s Jávor Benedek szerint „szabályozott keretek között a sajtónak a lehető legteljesebb hozzáférést kell biztosítani az országgyűlési munka figyelemmel kísérésére és közvetítésére”. Jávor arra hívta fel a figyelmet, hogy pártjának volt egy javaslata, mely arra irányult, „hogy a sajtó még a mostani módosítás előtti állapothoz képest is szélesebb körű, az átláthatóságot és a nyilvánosságot elősegítő hozzáférést kapjon az Országgyűlés munkájához”, de ez a javaslat nem kapott megfelelő támogatást.

Mandur: Szilinél konszenzus volt

Hasonló szellemben nyilatkozott Mandur László MSZP-s képviselő, a Ház volt alelnöke. „Az új rendelkezéssel a parlament sokkal távolabb kerül a közvéleménytől, a választópolgároktól. A nyilvánosságot illetően óriási visszalépés, ha az újságíróknak nem biztosítjuk a közvetlen kontaktus lehetőségét. A most hatalmon lévőknek az az érdekük, hogy minél kevesebb és semmitmondóbb dolgok jöjjenek le a parlamentből”, ezért kerülnek a fotósok és az újságírók az elnöki pulpitus fölé. Mandur szerint nonszensz, hogy a sajtótájékoztatókat ugyanabban a helyiségben tartják, amelyekben közben az újságírók a plenáris ülést figyelik. A hvg.hu megjegyzésére, hogy az alapokat még a szocialista Szili Katalin tette le, Mandur úgy reagált: a 2005-ös rendelkezés mögött konszenzus volt a Házbizottságban. Szerinte a filmfelvevőgépeket akkor azért tiltották ki az ülésteremet közvetlenül körülvevő folyosókról, „mert már közlekedni sem lehetett” a kameraállványoktól.

„Kövér menjen a p…ába” – fogalmazott Mandurnál árnyalatnyit egzotikusabban egy szocialista képviselő. „Azt hallom, hogy a büféből kitiltják az újságírókat. Nem tudom, hogy igaz-e, de ez van a zuhanyhíradóban” – pletykálkodott az ellenzéki politikus.

Pokorni nem szereti a rögtönzött nyilatkozatokat

„Nem tudom, hogy Kövér miért hozta ezt a rendeletet” – felelt kérdésünkre Révész Máriusz fideszes képviselő. Valamivel bőbeszédűbb volt Pokorni Zoltán. A Fidesz alelnöke és frakcióvezető-helyettese szerint „a házelnök úr a Ház tekintélyének védelmében hozta ezt a rendelkezést”. Szerinte a politikusok néha meggondolatlan, rögtönzött nyilatkozataikkal – „mint amilyen ez is” –, vagy felkészületlenségükkel „rossz képet rajzoltak magukról”. Pokorni úgy látja: helyénvaló egy politikusnak megadni a felkészülés, a komoly válasz lehetőségét, „hogy ha kérdezik, akkor érdemi választ tudjon adni”. Elismerte: az utóbbi időszakban sokszor kínos, kellemetlen helyzetbe hozta a képviselő hölgyeket és urakat – nem annyira az írott sajtó, hanem főleg „az internetes, filmes gyorsmédia”. Szerinte „abból lehetett Lacinak elege, hogy felkészületlenségükkel kinevettetik magukat a képviselők”.

Pokorni – bár tudja, hogy ez „nem egy népszerű válasz” – de „alapvetően egyetért” Kövér rendelkezésével. Ugyanakkor megérti az újságírókat is, akik „érthető módon protestálnak, mert így a munkájuk nehezebb „és talán az ellenzék egy része is jó alkalmat lát arra, hogy ebből pártpolitikai kérdést csináljon”. Pokorni elismerte: az Index videója „eléggé elkeserítő” a politikusokra nézve”. Ezt egy név nélkül nyilatkozó vezető fideszes politikus mindezt annyival egészítette ki, azért indokolt a Kövér-féle rendelet, „mert hülyét csináltak belőlünk az indexesek”.

A fideszesek háta

Altorjai Anita, az Országgyűlés sajtófőnöke azt hangoztatta, hogy az ülésteremben már 1998, az ülésterem körüli folyosókon pedig a 2005-ös Szili-féle házelnöki rendelet óta tilos forgatni. Mindkettő továbbra is érvényben marad – jegyezte meg. „Az új sajtóterem működését mindenkinek meg kell tanulnia: a frakcióknak is és az újságíróknak is. Mi azt szeretnénk, hogy a frakciók időben értesítsenek minket az itt tartandó sajtótájékoztatóikról” – közölte a sajtótermi sajtótájékoztatókkal kapcsolatban Altorjai Anita. Hozzátette: a sajtóosztály célja, hogy a plenáris ülést a sajtótájékoztatók idején is figyelemmel kísérhessék az újságírók. „Ennek a megoldását keressük, hiszen nem mindenki kíváncsi minden sajtótájékoztatóra. Ezt is igyekszünk a lehető legrövidebb idő belül megoldani” – tette hozzá.

Arról, hogy a házvezetés az újságírókat a IV. páholyból az ülésterem fölötti X. páholyba száműzte, Altorjai azt mondta: ezzel az volt a cél, „hogy minél több újságíró tudjon az ülésteremben helyet foglalni”. A IV. páholy tizenkettő, míg a X. páholy „pontosan háromszor ennyi” fő befogadására alkalmas. Hozzátette: a X. páholyból szemből látják az újságírók a képviselőket, míg a IV-ből „a Fidesz-képviselők hátát látni”.

Eddig megoldatlan volt a minisztériumok parlamenti titkárainak üléstermi elhelyezése – folytatta az Országgyűlés sajtófőnöke. Ők, plusz a frakciók szakértői kapták meg a IV. páholyt. Altorjai elismerte: a X. páholyból nem hallani annyira a képviselők egymás közti sutyorgását, mint az ülésterem szintjén, de „ezen nagyon gyorsan segíteni fogunk, a X. páholyban sürgősen hangszórókat szerelünk fel, hogy a teremhangot ugyanúgy lehessen érteni, mint máshol”.

Szegő Péter