Jobbra húzom, jobbra megy, ha balra, akkor meg balra, közben tessék oldalba rúgni, hogy haladjunk is” – hangzik el sajnos még igen gyakran a megrettentett laikusok számára elsőre ugyan érthető, ám igencsak helytelen szárkezelési és segítségadási instrukció jó néhány hazai lovardában. A félórás osztálylovaglásért 3-4 ezer forintot is elkérő kontár lovardások ilyenkor a robotként körbejárkáló, már csak az esti zabadagjára összpontosító négylábúra bízzák a kuncsaftot. A szolgáltatásért fizető vendég – legyen gyerek vagy felnőtt – mindeközben úgy érzi, kapiskál valamit a lovaglásból, hiszen az történik, amit ő akar. Holott a kocalovasok ügyetlenkedéseihez fásult növényevő csak a napi rutinnak megfelelően közlekedik a pályán, és legfeljebb azt figyeli, hogy lovardavezető mikor vezényel ügetést és mikor lépést. Az így megkapott élmény nem több holmi üleprázatásnál, s valójában nincs köze a lovagláshoz, nem beszélve a lovas sportok (díjlovaglás, díjugratás, lovas tusa, más néven military) alapjainak elsajátításáról.

A cikket teljes terjedelmében az Eduline oldalain olvashatja el!