Parlamenti alákérdezésekre panaszkodik az ellenzék
A parlamenti vita egyik eszköze az interpelláció, illetve az arra adott miniszteri vagy államtitkári válasz. Az ellenzéki képviselők szerint az interpelláció az ellenzék jogosítványa, s a kormánypárti interpelláció a parlamentarizmus megcsúfolása. A hvg.hu egy kormánypárti és két ellenzéki képviselőt – mindhárman jogászok – kérdezett meg erről.
„Az interpelláció egyértelműen ellenzéki műfaj, és Orbán Viktorék már 1998 és 2002 között is elég furcsa értelmezésben és gyakorlatban használták ezt az eszközt” – vélte a Lehet Más a Politika (LMP) képviselője, Dorosz Dávid. „Az előző hetek bebizonyították, hogy megint mikrofonállványi alákérdezések zajlanak a Parlamentben: az interpellációk nagy többségénél az interpelláló képviselő és a válaszra kért miniszter vagy államtitkár nagy boldogan, közösen egyetért abban, hogy a kormányzás mindenfajta tekintetben a megfelelő irányba megy” – tette hozzá.
A hvg.hu fölvetésére, hogy a kormánypárti interpelláció nem a Fidesz specialitása, 2002 és 2010 között is a parlamenti mindennapok része volt, Dorosz úgy válaszolt: „Ugyanúgy nem tartjuk helyesnek. Attól függetlenül, hogy éppen ki van uralmon, ez egy ellenzéki műfaj.”
Lesznek-e LMP-s interpellációk, ha a párt kormányra kerül? – kérdeztük. „Én a magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy ne legyenek ilyenek. Az eddigi munkánk és az eddigi nyilatkozataink szelleme afelé mutat, hogy mi nem fogunk visszaélni ezzel az eszközzel” – fogalmazott a fiatal politikus, aki azonban nem támogatná a házszabály módosítását, amely megtiltaná a kormánypárti képviselők számára az interpellációt, hiszen „előfordulhat az, hogy egy kormánypárti képviselő nem ért egyet, nem kapott választ, érdeklődik, problémás esetet talál és ilyenkor számára is ugyanúgy biztosítani kell a jogot arra, hogy interpellációval fordulhasson az adott miniszterhez”. Hozzátette, hogy a képviselők közötti bármilyen megkülönböztetés nem járható út. A hvg.hu megjegyzésére, hogy a képviselők közötti megkülönböztetés most is fönnáll, hiszen független képviselő nem szólalhat föl napirend előtt, Dorosz úgy reagált: „azt sem tartom szerencsésnek”.
Hasonló szellemben válaszolt a hvg.hu-nak a szocialista Bárándy Gergely, aki szerint az interpelláció alapvetően az ellenzéki politizálás eszköze kell, hogy legyen. „Ha azt vesszük alapul, hogy az interpelláció a kormány ellenőrzésének egyik fontos eszköze, a kormányt pedig nyilvánvalóan nem a saját, kormánypárti képviselői fogják hatékonyan ellenőrizni, hanem az ellenzéki képviselők, ezért azt gondolom, hogy ellenzéki képviselőnek kell interpellálni. Az elmúlt négy évben, amíg mi voltunk kormányon, én nem interpelláltam egyetlen minisztert sem. (Bárándy jelenleg második ciklusát tölti a Házban, a 2002 és 2006 közötti négy évben még nem volt képviselő – Sz. P.) Egy kormánypárti képviselőnek lehetősége van arra, hogy ha olyan kérdése van, amit parlamenti képviselőként kíván föltenni, akkor például az írásbeli kérdés formáját választhatja. Sokkal kimerítőbb és szakmaibb választ tud kapni rá, mint egy interpellációra.”
Bárándy szerint „cirkusz” a kormánypárti interpelláció, különös tekintettel arra, hogy ismeretei szerint nem fordult még elő, hogy egy kormánypárti képviselő a saját kormányának a válaszát ne fogadta volna el.
Arra a kérdésre, hogy van-e olyan eset, amikor számára elfogadható a kormánypárti interpelláció és mi az, ha van, az ellenzéki politikus úgy felelt: „Biztos van ilyen, én ennek a lehetőségét nem zárom ki, de nem tudok mire gondolni.”
A szocialista képviselő szerint „megfontolandó” az a fölvetés, hogy a házszabály tiltsa meg a kormánypárti interpellációt, de – mint hangsúlyozta – ez az ő személyes véleménye, nem frakcióálláspont.
A hvg.hu megjegyzését, hogy a kormánypárti interpelláció intézménye 2002 és 2010 között is szerves része volt az Országgyűlés működésének, Bárándy úgy kommentálta: „Az a véleményem, hogy ez nem kormánypárti képviselő föladata, ez – a tudomásom szerint – az elmúlt húsz év parlamenti történetét végigköveti, hogy kormánypárti képviselők is interpellálnak.” A szocialista politikus – önmagával vitatkozva – hozzátette: a kormánypárti interpelláció tilalma „sem föltétlenül helyes”, mert a kormánypárti képviselő is megteheti, hogy a miniszteri választ nem fogadja el, úgyhogy inkább „önmérsékletre van szükség”, mint a Házszabály ez irányú módosítására.
Teljesen más álláspontot vall Rétvári Bence kereszténydemokrata képviselő, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Szerinte az interpelláció a képviselők eszköze a kormány ellenőrzésére. Ebben a tekintetben „ugyanaz történik most is, mint ami az elmúlt tíz évben”. A hvg.hu kérdésére úgy felelt: a Fidesz-KDNP sosem vetette a kormányon lévő MSZP szemére az interpellálást. „Ez a parlament kontrollja a mindenkori végrehajtó hatalom fölött. Jelenleg is, öt éve is, meg nyolc éve is mindenki így gondolta ezt.” Rétvári szerint a kormánypárti interpelláció „nem az a gyakorlat, amit ne lehetne továbbvinni”.
Szegő Péter