Hoffmann Rózsa: lesz rend, munka, jókedv és jutalmazás
„Békében vagyok önmagammal, a családommal, az élettel és Istennel” – ad leckét kiegyensúlyozottságból az oktatásügy szinte minden fokozatát megjárt szakpolitikus, aki 62 évesen érkezett meg a szakmai csúcsra, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik államtitkári székébe. Hoffmann Rózsa-portré a HVG-ben.
HVG: Az önálló tárca nélküli oktatásügy kvázi-minisztereként mi lesz majd az irányvonal az ön regnálása alatt? Mire számítsanak a diákok a buktatás visszaállításán és valamifajta kötelező etikatan bevezetésén túl?
Hoffmann Rózsa: Mivel meggyőződésem, hogy az iskola a tudás gyarapításán túl, a teljes ember erkölcsi, egészségre nevelésére hivatott, végre az oktatásban is helyükre kerülnek az alapértékek. Lesz rend, munka, kötelességteljesítés, de jókedv és jutalmazás is.
- Férje a fővárostól 120 kilométerre lévő családi fészekből követi majd az államtitkári ténykedését. Könnyen feldolgozta már, hogy folyton szalma?
- Amikor intenzívebbé vált a politikai munkám, a férjem látta, hogy ez érdekel, s hogy talán értek is hozzá valamicskét. Ha olykor elbizonytalanodtam, még ő biztatott. Végtére is olvasott, intelligens ember, a háttérből sokat segít, miközben ő is folytatja irodalomtudósi munkáját. Nem is tudnám a feladatomat ellátni, ha ő nem lenne mindig mindenben biztos támaszom.
- És ön hogy lehetett annyira óvatlan a hetvenes években, hogy beállt az oktatási minisztériumba „amazokhoz” dolgozni?
- Szó sincs óvatlanságról. Megélhetési szempontból a felkínált állás akkori helyzetemben mentőöv volt. Fiatal koromból adódóan akkortájt még sem világnézeti, sem politikai kérdésekben nem voltam érett. Ma már mosolyogva, és némi nosztalgiával tekintek vissza akkori énemre. Teljesen kielégített az, hogy boldog házasságban élek, van két gyönyörű gyerekem, van mit ennünk és hol laknunk, és csodálatos nyarakat élünk át a Mátrában. Közéleti szempontból úgyszólván közömbös voltam, de ez bizonyára így volt elrendelve.
- Ahogyan nyilván a visszatérése is a gyökerekhez. Az hogy történt?
- Láttuk, ahogyan a kislányunk és vőlegénye értékalapra helyezik a párkapcsolatukat, és azt tanácsoltuk nekik, hogy Isten előtt kössenek házasságot. Menyegzőjük szinte misztikus pillanata bennünk is feltámasztotta a mélyen szunnyadó hitet. Ezután esküdtünk meg mi is templomban, a 25. házassági évfordulónkon. Gyermekeink voltak a tanúk. Akkor megéreztem, hazataláltam.
Az államtitkári portré teljes szövege a csütörtöki HVG-ben található.