A több vádpontból álló tényállás szerint az oktatási tárca magas rangú tisztviselői, köztük egy helyettes államtitkár, pályázatok során összejátszottak egy céggel, hogy eltulajdonítsák a közpénzt. Az egyik vádpont szerint az Országos Közoktatási Intézet 1995. december 21-én a tárca megbízásából pályázatot hirdetett számítástechnikai, informatikai és művészeti szakoktatók továbbképzésének lebonyolítására. A pályázat beadási határideje az év december 31. volt. A győztes Ok-Tat Kft.-t már 1996. január 3-án értesítették az eredményről. 

A vádirat szerint a pályázat benyújtásakor a kft.-t még nem alapították meg, sem társasági szerződéssel, sem cégbejegyzési kérelemmel nem rendelkezett. A másodrendű vádlott cégvezető a titkárnőjét, az elsőrendű vádlottat kérte fel arra, hogy a társaság alapításával kapcsolatos teendőket elvégezze, s a céget a pályázattal kapcsolatos tárgyalások és pénzfelvételek során hamis néven képviselje. 

Az Országos Közoktatási Intézet a január 25-én megkötött szerződés alapján pályázati költségként összesen 298 millió forintot utalt át a kft.-nek. Ugyanakkor az elvégzett munka csak néhány millió forint értékű volt, így ebben az egyetlen vádpontban több mint 290 millió forint közpénz tűnt el. Az elsőfokú ítélet e vádpont kapcsán kitért arra, hogy két minisztériumi dolgozó a cégvezető édesapjának házába ment, ahol több tízmillió forintnyi pénzen osztozkodtak vádlott-társaikkal. 

Az elsőfokú ítélet tartalmazta azt is: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) működése az 1995-96-os években nem volt rendezett. Az MKM irattározási rendszere, a külső cégektől átvett anyagok nyilvántartása és tárolása áttekinthetetlen volt. A helyettesítési jogkörök nem voltak megfelelően szabályozva, a minisztérium saját belső vizsgálatának megállapítása szerint a vizsgált időszakban mintegy kétszáz irat eltűnt, az egyes munkakörökben a személyi váltások átadás-átvétel nélkül történtek. Ezek a körülmények jelentősen megkönnyítették a visszaéléseket, utólag tisztázhatatlanná, bizonyíthatatlanná tették az egyes események pontos feltárását. Az ügyben az oktatási tárca akkori közigazgatási államtitkára, Honti Mária tett feljelentést 1996-ban. 

Az ítélőtábla szóbeli indokolásában elhangzott, hogy az 1995-96-ban történt cselekmények miatt, több mint fél évtizedes nyomozás után, 2001-ben történt vádemelés, majd nyolc évig tartó elsőfokú bírósági eljárás kezdődött el, amelyet egyszer bíróváltás szakított meg. Az elsőfokú ítéletet 2009 márciusában hirdette ki a Fővárosi Bíróság. E szerint a tucatnyi vádlott közül ketten kaptak letöltendő szabadságvesztést: 1 év 8 hónap börtönt a másodrendű vádlott, az örmény származású cégvezető, akit Tbilisziben fogtak el a hatóságok 1998 augusztusában. Egy másik, szintén a céghez köthető vádlottat 1 év börtönre ítéltek első fokon, a többiek felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, vagy még azt sem.

Fellebbezések folytán került másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblára az Ok-Tat-ügy, amelyben a harmadik tárgyalási napon, szerdán hirdették ki a jogerős határozatot. A Fővárosi Ítélőtábla - súlyosítva az elsőfokú büntetéseket - két felfüggesztett szabadságvesztést letöltendőre változtatott. Feltehetően ennek a két volt minisztériumi dolgozónak kell majd fogházba vonulnia, mert a két, első fokon tavaly már letöltendőre ítélt ember, aki a cégnél dolgozott, már évekkel ezelőtt előzetes letartóztatásban kitöltötte büntetését. 

A súlyosítás kapcsán a szóbeli indokolásban elhangzott: a tábla osztotta a cégvezető korábbi vádlotti felszólalását, amely szerint igazságtalan, hogy neki börtönbe kell vonulnia, míg az ugyanazon cselekményben részt vevő minisztériumi vezetők, "akik szatyorban hordták ki a pénzt a minisztériumból" szabadlábon maradhatnak. A tábla szerint is korrigálni kellett az elsőfokú ítélet büntetéskiszabásának ezen aránytalanságait, ezért súlyosították másodfokon a minisztériumi dolgozók 1 év 4 hónapos, illetve 1 év 2 hónapos szabadságvesztését felfüggesztettről végrehajtandóra.

A tanácselnök megjegyezte, hogy hasonló, több száz milliós vagyon elleni bűncselekmények ügyében a törvény szerint kiszabható 2-től 8 évig terjedő büntetési keretek között öt év körüli szabadságvesztés számít tipikusnak az ítélkezési gyakorlatban. Jelen ügyben az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához képest enyhe, 1-2 év közötti szabadságvesztések indoka, csakis a jelentős időmúlás. 

Az indokolás szerint a vádlottak máig tartoznak a minisztériumnak, de ez az igény csak polgári peres úton érvényesíthető. A tanácselnök megjegyezte azt is: nem látja szakmai indokát annak, hogy egy ilyen ügyben hat évig tart a nyomozás, és nyolc évig az elsőfokú bírósági eljárás.