E. Zsanett pótmagánvádat képviselő ügyvédje fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, így a büntetőper másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. A fiatal nő azt állítja, hogy 2007. május 4-én hajnalban Budapesten a Múzeum körútnál öt rendőr közlekedési ellenőrzés címén feltartóztatta, néhány utcával odébb ketten megerőszakolták, amit három társuk végignézett, majd hazakísérték és még 20 ezer forintot el is vettek tőle. Az esetet vizsgálták a nyomozó ügyészek, akik részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában szüntették meg eljárásukat. 

Ezután indított pótmagánvádas eljárást E. Zsanett, szemérem elleni erőszakkal, személyi szabadság megsértésével, zsarolással és vesztegetéssel vádolva a rendőröket, akik az eljárás során mindvégig következetesen tagadták bűnösségüket. 

Másfél év és tucatnyi tárgyalás után az elsőfokú bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a rendőröket a szexuális bűncselekmény és a személyi szabadság megsértésének vádja alól, ugyanakkor bizonyítottság hiányában a zsarolás, illetve a vesztegetés vádja alól. "E. Zsanett nem mindenben mondott igazat, de a vádlottak sem mondtak el mindent" - fogalmazott szóbeli indokolásában a bíró. Az ítélet részletesen kitért a bizonyítékok értékelésére, a lány és a megvádolt rendőrök, kollégáik, illetve a lány ismerőseinek vallomásaira és a számos szakértő véleményére is. 

A bíró kiemelte, hogy a történetben mindenképpen "van egy lyuk": sem a lány, sem a rendőrök vallomásai alapján nem tisztázható, miért tartott 25 percig az igazoltatás, s mi történt ez alatt. A bizonyítás során szinte másodpercnyi pontossággal egybevették a helyszín közelében működő térfigyelő kamerák felvételeit és mobiltelefonok cellainformációit, és ez alapján rekonstruálták az érintettek mozgását. 

A Fővárosi Bíróság szerint az kizárt, hogy a lány által előadottak szerint megtörtént volna az erőszak, ugyanis a rendőröknek a térfigyelők és a mobilok alapján mindössze 6-7 percük volt a lány Múzeum körútról történő elszállítására, megerőszakolására, majd XIII. kerületi otthonába kísérésére. Azzal kapcsolatban azonban sem pro sem kontra nincsenek cáfolhatatlan adatok, hogy mi hangzott el - esetleg zsaroló vagy vesztegető szándékkal -, például akkor, amikor rendőrautóban vitték haza Zsanettet, illetve, hogy átadásra került-e a 20 ezer forint. 

Zsanett két sms-t is küldött ismerőseinek a csaknem fél óráig tartó igazoltatás közben, amelyek szerint "k... nagy baj van". De hogy ezzel mire célzott, azt az eljárás során nem lehetett kétséget kizáróan kideríteni. A bíró ugyanakkor kitért arra is, hogy sem a lány, sem a rendőrök előadása nem ad ésszerű magyarázatot arra, miért tartott 25 percig az igazoltatás, amelynek egyébként a rendőri dokumentációkban nem maradt nyoma. Ha rendben voltak a lány papírjai, ha nem, ez az idő a bíró szerint túl hosszú egy rendőri igazolgatásra, közúti, járművezetői ellenőrzésre.

A bíró kiemelte, hogy a hemogenetikus szakértők nem találtak releváns, terhelő bizonyítékként értékelhető DNS-maradványokat az elkövetők, illetve a sértett ruházatán. Ez ugyan nem zárja ki teljesen, hogy erőszakos cselekmény történt, de legalább is nem valószínűsíti. A nem jogerős ítéletben 913 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezték a pótmagánvádlót. A pótmagánvádló elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, így mind az öt vádlott ügyében másodfokon folytatódik a büntetőper. 

Az első- és a másodrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért a fellebbezés eldöntésére, a további három rendőr tudomásul vette az elsőfokú ítéletet. A pótmagánvádas eljárás végkimenetele befolyásolhatja egyrészt a hamis vád miatt indított másik - jelenleg felfüggesztett - büntetőeljárást, amelynek E. Zsanett gyanúsítottja lehet, másrészt a megvádolt rendőrök által a későbbiekben esetlegesen megindított polgári peres kártérítési eljárásokat.