„A Podmaniczky-tervre nincs egy fillér sem, így Demszkynek nem programja van, hanem novelláskötete” – ekképpen summázta egy 2006-os lapinterjúban Tarlós István a liberális főpolgármester választási ígéreteiről alkotott véleményét. „Pénz volt, csak ellopták” – ezzel magyarázza ma a fővárosi ellenzéki frakciószövetség vezetője, miért csak a töredéke valósult meg azoknak az ambiciózus terveknek, amiket a hivatalába 19 évvel ezelőtt beiktatott Demszky Gábor a választási kampányaiban a budapestieknek rendre beígért.

Kétségtelen, hogy az 1997-es városházi vesztegetési botrány óta – a főváros beruházási és közbeszerzési ügyosztályán dolgozók kenőpénzt kértek és kaptak több vállalkozótól – látványosan emelkedett a korrupciógyanús esetek száma. Ma már szinte minden nagyobb beruházás rossz szájízt hagy maga után, még akkor is, ha a túlköltekezés hátterében esetleg racionális gazdasági motívumok húzódnak meg. Az ellenzék nem is hagyja ki a ziccert. A Fidesz rendszeresen tart olyan sajtótájékoztatókat, ahol például a 4-es metró kivitelezési munkáinak drágulásáról adnak vízállásjelentéseket idéző helyzetképet: „A múlt héten 20 milliárd forinttal drágult a metró” – jelentették be a napokban is, sejteni engedve, hogy ha nem lopás, akkor a városvezetők alkalmatlansága áll a drágulás hátterében.

HVG

A Fidesz vezetői felismerték, történelmi esély nyílt arra, hogy a pártnak az Orbán-kormány idején a budapestiekkel szemben elkövetett ősbűnét – a metróépítés leállítását, a normatív támogatások drasztikus csökkentését – elfelejtessék. Jó okuk van erre: a rendszeresen balra szavazó város egykori kormányzati megleckéztetése ugyanis többször megbosszulta magát. Orbán Viktor nem véletlenül fektetett akkora súlyt a legutóbbi országgyűlési és önkormányzati választások előtt is a fővárosiak megnyerésére. Már a 2005-ös országértékelő beszédében kijelentette: „nem lehet a nemzetet úgy szeretni, hogy nem szeretjük Budapestet”.

A négy évvel ezelőtti forgatókönyvhöz hasonló események körvonalazódnak e napokban is. Sokatmondó, hogy a Fidesz már a múlt héten – országos választási programját jóval megelőzve – kijött azzal a budapesti elképzeléscsomaggal, amellyel a jövő ősszel esedékes helyhatósági választásokon készül meghódítani a fővárost. A 131 oldalas brosúrát formálisan Tarlós István jegyzi, de a program bemutatásakor jelen lévő pártelnök szerint ott áll mögötte a teljes Fidesz–KDNP pártszövetség.

Budapest felvirágoztatására született programokkal persze Dunát lehet rekeszteni (lásd táblázatunkat). Ráadásul ezek közös jellemzője, hogy készítőik pártállásától – szakértői anyagok esetében a látásmódjuktól – függetlenül többé-kevésbé ugyanazt mondták. Tarlós például már 2006-ban elismerte, hogy a balliberális többségű fővárosi közgyűlés által elfogadott hivatalos fejlesztési terv, a Podmaniczky-program sokban hasonlít a Fidesz Új Budapest-tervéhez, „azzal a különbséggel, hogy az előbbi körül nagyobb volt a felhajtás”. Mindkettő a fővárosiakat a leginkább bosszantó területre, a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére koncentrált. A Fidesz még külön Budapest-fejlesztési minisztériumot is beígért, amire Demszky Gábor akkor így reagált: „a fővárosnak nem újabb minisztériumra, hanem Budapest-barát kormányra van szüksége”, és hogy Orbán ismét nagyot álmodott.

Mert nagyot álmodni Tarlós is. A nemzet fővárosa című új programban is mantraszerűen fel vannak sorolva a jelenlegi városvezetés által régóta ígért beruházások – villamosvonalak meghosszabbítása, összekötése, P+R parkolók, kerékpárutak építése, a Moszkva tér rendezése, belvárosi forgalomcsillapítás, ferihegyi gyorsvasút, római-parti gátrendszer –, valamint a 4-es metró második szakasza. De szerepel benne egy új budapesti gyalogoshíd terve is.

A Tarlós-terv nem is a beruházásokkal kapcsolatban mond újat. Az írás elsősorban a hangnemében különbözik minden más, még forgalomban lévő programtól. Minden mozzanatában azt hirdeti: főpolgármesterként Tarlós tűzön-vízen keresztül végigvinné az elképzeléseket, egyrészt mert megvan hozzá a bátorsága, másrészt mert elhárítja azokat az akadályokat, amelyek béklyóba kötik a mégoly előremutató tervek megvalósítását is.

A döntések és a végrehajtás centralizációját szolgáló intézkedések sorába tartozik a fővárosi apparátus, illetve közgyűlés létszámának megfelezése éppúgy, mint annak a gyakorlatnak a megszüntetése, hogy „külső cégek boszorkánykonyháiban főzik ki a város pénzügyi politikáját”. A Fidesz – hasonlóan a pécsi vízszolgáltatáshoz – „tisztán fővárosi tulajdonú közműtársaságokat”, egy központi vagyonkezelő céget és közmunkatanácsot is ígér. Az erős kéz politikája jegyében bővítenék a bírságolás lehetőségeit, szigorúbban büntetnék az engedély nélküli építkezéseket. A program feltámasztaná a rendszerváltás előtti idők egyik sajátos intézményét: a kitiltást. Persona non graták lennének a nem budapesti illetőségű, többszörösen visszaeső bűnelkövetők.

Programjának preambulumában Tarlós maga is elismeri: írása újszerűségét elsősorban rendpárti szellemisége adja. A rend azonban szerinte se többet, se kevesebbet nem jelent, mint a rendetlenség ellentétét. „Ezt némelyek erőszakos és antidemokratikus mentalitásnak bélyegzik, pedig nem a szabadságjogok korlátozása a célom, hanem éppen ezek biztosítása a többség számára is” – nyilatkozta már 2006-os főpolgármester-jelöltségekor. Ám gondolataira – hajszálnyi különbséggel – a fővárosiak többségében nem volt fogadókészség, veszített a választáson. A BKV-botrányokat és más kétes ügyeket látva aligha csak Tarlós érdeme, ha a liberális főpolgármestert négyszer újraválasztó fővárosiak legközelebb egy rendpárti vezetőt szeretnének látni a Városháza élén.

DOBSZAY JÁNOS