Ironikus, de a diktafonom épp akkor mond csődöt, amikor Fényes Péter igazságügyi hangtechnikai szakértővel találkozom a Magyar Rádióban. Az igazságügyi szerveknek külsős szakértőként bedolgozó Fényes részben munkahelyének köszönheti, hogy mesterien ért a hangfelvételekhez. A rádió nemzetközi hírű hangrestauráló csoportjának vezetőjeként és igazságügyi hangszakértőként számtalanszor kell megbirkóznia laikusok számára lehetetlennek tűnő feladatokkal: eltüntetni a székrecsegést egy hangverseny felvételéről, tűélessé varázsolni egy harmincas évekbeli, igencsak megkopott muzsikát, vagy érthetővé tenni egy titokban rögzített, ám nehezen hallható beszélgetést, hogy aztán ne csak a tartalma, de a szereplők is azonosíthatók legyenek. Merthogy Fényes Péternek a rendőrség és a bíróság is bőven ad munkát, utóbbi a bizonyítékként kezelt felvételeket vizsgáltatja vele. Igazságügyi hangszakértőből kevés van az országban - az a kevés ismeri is egymást. Vannak hangtechnikai ismerettel nem rendelkező informatikai szakemberek, akik úgy gondolják, értenek a hanghoz is, noha legfeljebb csak van egy szoftverük, ráadásul „szakértésük” során téves következtetéseket is levonhatnak. „Ez egy teljesen más szakma, az önmagában nem elég, ha ismerünk számítógépes programokat, ennél nagyobb tudásra, évtizedes tapasztalatra van szükség” – mondja Fényes.

Mikor manipulált egy hangfelvétel?

„Ha egy hanganyagot bármiféle módon megváltoztatnak, az már hangmanipulálás” – magyarázza, amikor arról faggatom, mi számít egy felvétel manipulációjának. A kérdés apropója a Dávid Ibolya „megfigyelési botrányának” kirobbanásakor nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetés, melyről egy igazságügyi hangszakértő – a Magyar Nemzet értesülése szerint legalábbis – azt állapította meg, hogy manipulálták.

Egy felvételt többféle módon lehet manipulálni. Például úgy, hogy más környezetbe helyezik, s egy szobában elhangzott beszélgetést – külső zajokkal megtámogatva – utcai beszélgetéssé alakítanak át. Netán azt a látszatot keltik, mintha telefonbeszélgetés volna, jóllehet a szakértő szerint ez a manipulálás buktatható le a legkönnyebben, mivel teljesen máshogy beszél az ember személyesen, mint a telefonban.

„A leggyakoribb manipuláció, hogy a hangfelvételt megvágják. Mondatokat, szavakat vesznek ki egy helyről és tesznek át egy másik helyre, hogy ezáltal a beszélgetés új értelmet nyerjen. Mielőtt a számítógépes hangszerkesztők megjelentek, a szalagokat vágták meg és a már kivágott szalagdarabokat helyezték ide-oda, végül az egészet átjátszották egy másik szalagra, így a vágás nyomai eltűntek” – meséli. Ez egyébként a Magyar Rádióban is teljesen normális munkafolyamatnak számított. „A Szabó-családot például gyakorta úgy vették fel, hogy csak az egyik színész volt jelen. Ő a saját szövege után szünetet hagyott, s később oda vágták a másik színész szövegét. Végül úgy hallatszott, minta együtt lettek volna. Persze a színészek játékán lehetett hallani, hogy valami nem stimmel, az avatott fül pedig kiszúrta a vágást. Igaz, technológiailag nem okvetlenül lehetett kimutatni a manipulációt, ahogy például még a mai technológiával sem feltétlen lehet megállapítani egy hetvenes évekbeli hangjátékról, hogy hol vágták” – magyarázza Fényes.

Eltüntetett nyomok

Ha egy felvételről nem lehet kimutatni a vágására utaló jeleket, az még nem jelenti azt, hogy nem is manipulálták. „Ha rosszul manipulálnak egy felvételt és kimutathatók a manipuláció nyomai, akkor az a felvétel bizonyítottan vágott. De ha nincsenek is ilyen jelek, az nem jelenti azt, hogy a felvétel vágatlan. Ha ugyanis professzionális eszközökkel és tudással manipulál valaki egy felvételt, akkor el tudja fedni a manipuláció nyomait” – mondja a szakértő. Igaz, ez már érzékeny téma, mivel a bíróságon egyre többen érvelnek azzal, hogy az ellenük bizonyítékként felhozott hangfelvételt manipulálták. „Először azzal szoktak védekezni, hogy a felvételen nem az ő hangjuk van. Amikor a szakértő bebizonyítja, hogy bizony az az ő hangjuk, akkor azzal állnak elő, hogy az ő hangjuk, de a felvételt manipulálták. Mire a szakértő közli, hogy erre utaló nyomot nem talált. Abban viszont egyik szakértő sem lehet bizonyos, hogy a felvétel eredeti, s ez a védelem malmára hajthatja a vizet” – meséli tapasztalatairól Fényes. Ennek ellenére a hangfelvételek ugyanúgy beilleszkedhetnek a bizonyítékok sorába, s más bizonyítékokkal együtt már döntő jelentőséggel bírhatnak. „Én lennék az első, aki felemelné a szavát egy olyan ítélet ellen, amikor a bűnösséget pusztán egy hangfelvétellel akarnák bizonyítani ” – hangsúlyozza a szakértő.


Ha nagyon rosszul vágnak egy felvételt, akkor a manipuláció füllel is hallható. Ha viszont ügyesebb a machinátor és megfelelően egymásba úsztatja a vágási felületeket, akkor a hallás nem sokat segít. Ekkor speciális számítógépes programmal érdemes analizálni a felvételt. „Ilyen esetben elsősorban az esetleges zajugrásokat, az akusztikai viszonyok változását, a felvétel spektrális viszonyait, folyamatos hullámforma-analízisét, és a felvételt készítő magnetofon mechanikai zajának periodicitásában bekövetkező változást vizsgáljuk” – mondja Fényes. Minden egyes hangfelvételnek van úgynevezett spektrogramja, amiből – megfelelő tapasztalattal – akár olvasni is lehet. Így ha valaki ügyesen is manipulál egy felvételt, olyan nyomot hagyhat maga után, ami szabad füllel nem, de a spektrogram elemzése során szemet szúrhat a szakértőnek.

A spektrogram ugyanis egy olyan színes, pacaszerű valami, ami a beavatott szemnek nem is tűnik annyira kaotikusnak, s a beavatkozás nyomát – például egy oda nem illő folt formájában – észreveszi az ábrán. Az igazán profik persze addig csiszolhatják a felvételt, hogy beavatkozásuk a spektrogram elemzése során se tűnjön fel. „A manipuláció nyomát ekkor valami mással lehet elfedni. Például zajjal, zörejjel, vagy a felvételre amúgy is jellemző technikai hibával” – magyarázza Fényes. Csak egy példa: sok bevizsgált felvételt diktafonnal vesznek fel minikazettára, aminek a szalagja előbb-utóbb gyűrődik. A profi manipulátor ezzel a gyűrődéssel nagyon jól el tudja fedni a „művét”, oda téve a gyűrődést (illetve annak hangját), ahol a felvételt manipulálta. Ugyanakkor ma már egyre kevesebb analóg, szalagos diktafont használnak – jegyzi meg Fényes. 

"A kukac felmászott a fára" mondat spektrogramja (Forrás: foraudit.hu)

A legnehezebb a stúdiókörülmények között rögzített hangfelvételt manipulálni, igaz, Fényes szerint a kriminalisztikában nem az ilyen típusú felvételekkel lehet találkozni. A legnehezebb pedig annak megállapítása, hogy egy rossz minőségű, mobiltelefonon rögzített beszélgetést manipuláltak-e, hiszen akkor nagyobb a profi machinátor mozgástere a csalásra.

Csakhogy a kriminalisztikában nagyon ritka, hogy professzionálisan manipulálnak egy hangfelvételt. Nem csoda, mivel viszonylag kevesen vannak az országban, akik erre egyáltalán képesek. Ezért is megmosolyogtató, amikor egy-egy vádlott azzal védekezik, hogy nem is volt jelen a hangfelvétel készítésekor, a hangját valamilyen hanglejátszó eszközzel szólaltatták meg úgy, hogy a megszólalás akusztikája a felvételi környezet akusztikájával megegyezzen, vagyis egy térben legyen. Fényes Péter szerint ez technikailag lehetetlen. „Vannak ugyan beszédszintetizátorok, de a beszéd finomságát, dallamát, sebességét nem lehet olyan szinten átvinni, hogy akár egy laikus észre ne venné.”

Dezső András