Súlyos tízmilliárdokba került, mire a sekélysége miatt könnyen felkavarodó és felmelegedő, labilis állapotú tó vízminőségét az 1970-es évek drámai romlása után sikerült feljavítani. Ehhez a kulcs a tó szervesanyag-terhelésének csökkentése, amit akkor lehet elérni, ha kevesebb tápanyag jut a vízbe. A kutatók egyetértenek abban, hogy a sajátos balatoni közegben a tápanyagok közül a foszfor mennyisége a döntő. Az első vízminőség-javító kormányprogram ennek szellemében még 1983-ban indult el, akkori áron 43 milliárd forintot szántak rá, de megvalósítása még eltolódott.

Ami a tervezett védőrendszer tározóinak kialakítását illeti, 1985-re – akkori áron 520 millió forintért – megépült a Kis-Balaton védelmi rendszerének első üteme, a 18 négyzetkilométeres Hídvégi-tározó. Az eredeti ütemezés szerint 1989-re már az 57 négyzetkilométeres nagyobbik medencének, a Fenéki-tónak is el kellett volna készülnie, de erre már nem volt pénz.

A Kis-Balaton védelmi rendszerének teljes kiépítése három évbe telhet. A beruházást a kormány 520 millió forintos támogatásból elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, és megvannak a vízjogi, építési engedélyek is. A kivitelezés – töltések, zsilipek, hidak, kilátók építése, kotrási munkák – költsége több mint 4 milliárd forintra becsülhető, a biológiai és a kémiai folyamatok megfigyelése, az üzemirányítás és az uniós támogatásoknál elengedhetetlen píártevékenység finanszírozása várhatóan több mint 2 milliárd forintot igényel.

További részletek a csütörtöki HVG-ben