© MTI

Az élete során betöltött funkciók apróhirdetéses felsorolásából hiányoztak a legjelentősebbek, a Magyar Dolgozók Pártjában (MDP) 1955-ben elért politikai bizottsági (pb) tagság és a központi vezetőség titkára beosztás. A közgazdász végzettségű népi kollégista az ifjúsági mozgalomból 1949-ben zsilipelt át a pártapparátusba. Gyorsan felívelő karrierjét elsősorban az MDP második emberének, a gazdasági ügyekben döntő szavú Gerő Ernőnek köszönhette, azon túl, hogy az 1950-es évek legelején a minisztertanács titkárságvezetőjeként Moszkvában is mint "előléptetésre méltó, odaadó pártfunkcionáriust" tartották számon. Gyorsírói tudásával forrásértékű krónikássá vált, a Rákosi Mátyás-Nagy Imre kormányfőcserére 1953 júniusában a szovjet fővárosba kirendelt delegáció tagjaként ő vezette a részletes jegyzőkönyvet. Szalai a Tervhivatal elnökeként (képünkön 1954-ben) is a Nagy Imre-ellenes pártvonal jellegzetes kádere volt, 1956 júliusában még miniszterelnöki kinevezését is latolgatta a Rákosi leváltására Budapestre érkezett szovjet pb-tag, Anasztasz Mikojan. 1956 után a politika másodvonalába került, 1985-ben berlini nagykövetként ment nyugdíjba.