Sok minden sikerült, csak eredményt elérni nem - így összegezte Lányi András, az Élőlánc Magyarországért mozgalom képviselője két hete egy konferencián szervezetének a falusi kisiskolák bezárása elleni tíz hónapos kampányát. Megítélése szerint az iskola-összevonások, a társulások létrehozása nem hozták meg a remélt pedagógiai előnyöket, nem sikerült elérni a finanszírozási rendszer megváltoztatását, és nem találtak kellő számú adományozót sem, akik a pénzügyi nehézségekkel küzdő kisiskola-fenntartókat kisegíthették volna. Az Élőlánc mindenesetre gyűjtést hirdetett, és szeptember közepéig e célra 12,7 millió forintot tudott összeszedni, amit - inkább gesztusként, mint érdemi segítségként - 82 iskola között osztottak szét. Az Élőlánc ugyanakkor nem adja fel: bejelentésük szerint az oktatási jogok miniszteri biztosához, illetve az ombudsmanhoz fordulnak, mivel szerintük az oktatáshoz való jog gyakorlása az ingázók esetében aránytalanul nagy terhet ró az iskolásokra (e kijelentést a konferencián szintén részt vevő Arató Gergely oktatási államtitkár igyekezett cáfolni).

© Müller Judit

Az iskolabezárások ügye túlpolitizált, és ezzel kapcsolatban rengeteg a félinformáció és közkeletű tévhit - állapította meg 2006-ban az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának Kistelepülések kisiskolái című elemzése. Az általuk vizsgált falusi iskolák tapasztalataiból kiderül, hogy színvonalas oktatás nem feltétlenül a társulások intézményeiben képzelhető el. A kutatók megállapították például, hogy bár a kompetenciafelméréseken általában érvényesül az a "szabály", hogy a kisebb települések felé haladva romlik a tanulói teljesítmény, a tovább tanulók arányában azonban a kisiskolákból érkezők nem teljesítettek rosszabbul, mint a többi községi-kisvárosi iskolás. Már ami a teljes arányszámot illeti: a magasabb presztízsű középiskolákba, gimnáziumokba az aprófalvak iskoláiból ugyanakkor kevesebben kerülnek be, mint mondjuk a szakképző intézményekbe. A kutatói tapasztalatok szerint minél magasabb a szülők (főképp az apa) iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy a gyereket elviszik a kistelepülési iskolából. Pedig ezen iskolák statisztikailag mérhető mutatói nem is olyan rosszak - itt 2006-ban az országos átlagnál alacsonyabb csoportlétszámokat és több fiatal (35 év alatti) pedagógust találtak a kutatók, de a falusi kisiskolák verték a nagyobb községi iskolákat az egy számítógépre jutó diákok számában, sőt az alsó tagozaton az idegen nyelvet tanulók arányában is.

A megszüntetések ellen azonban nem ezek a legfőbb érvek, sokkal inkább az, hogy az alsó tagozatosok nevelésében fontos szerepe van a figyelemnek, az ismerős tanító néniknek. Legalábbis így érvelt a HVG érdeklődésére Forray R. Katalin oktatáskutató, de Gémesi György, az Élőlánc mozgalmához iskolaügyben csatlakozott Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke is, aki szerint az alsós kisdiákoknak mindenképpen szükségük lenne a helyben oktatásra, s ezt számításai szerint évi néhány milliárd forintból meg is lehetne oldani.

Az iskolamentes települések száma egyre nő, mintegy 160 olyan, zömmel apró, néhány száz lelket számláló falu van Magyarországon, ahol 2005 ősze óta szűnt meg az oktatás. Néhány megyét egyelőre megkímélt az iskola-összeolvasztási, -bezárási hullám, igaz, ott - mint például Békésben - kevesebb az önkormányzat, és ezzel együtt átlagban nagyobbak a települések (lásd térképünket). Bár az iskoláikat kellő számú gyermek híján elveszítő kistelepülések jó része a határhoz közel található, a tanügyi turizmus egyelőre nem indult be. A HVG érdeklődésére ugyanis személyes tapasztalatok sehol nem erősítették meg azokat a híreket, hogy a vasi, a zalai vagy Győr-Moson-Sopron megyei aprófalvakból nagyobb számban járnának át diákok Burgenlandba tanulni. Igaz ez a túloldalon Szabolcs, illetve Békés megyében is, romániai magyar diákok elszórtan és inkább csak városokban iratkoznak be.

"Nyugodtan leírhatja, a falunak vége" - mondta Gaál Vilma, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 325 fős Szamostatárfalva polgármestere, akinek az iskola tavalyi felszámolása már csak azért is fáj, mert ő volt a tanító. Igaz, az utolsó évben már csak első-második osztály működött 14 gyerekkel a csengeri iskola tagintézményeként, s jelenleg a 12 gyereket iskolabusz viszi a 9 kilométerre fekvő iskolába. A polgármester szerint reményt legfeljebb az jelenthet a túlélésre, hogy újabb néhány román és magyar család is érdeklődik az ingatlanvásárlás iránt a faluban.

Látszólag hasonló helyzetben van, mégis optimistábbnak tűnik az ország másik végén, Vas megyében található, 362 fős Vasalja polgármestere, Gombás Alajos. Náluk szintén tavaly szűnt meg az alsó tagozat, a diákok most iskolabusszal-kísérővel 7 kilométert utaznak Körmendre. A falu egyébként, csakúgy, mint Szamostatárfalva és általában a kistelepülések többsége, elöregedőben van, Vasalján például minden harmadik lakos nyugdíjas.

A tapasztalatok szerint az iskola nélkül maradt településekről a gyerekek az 5-15 kilométerre fekvő városi vagy társulási iskolába járnak. A viszonyok persze itt is eltérőek, sok helyütt például nincs iskolabusz, így a kisdiákoknak a helyközi-távolsági járatokhoz is igazodniuk kell. Ez jellemző egyebek mellett a Békés megyei, 420 fős Pusztaottlakára, ahonnét - Simonka György polgármester szerint - a 12 kilométerre fekvő Meggyesegyházára távolsági járattal közlekednek a gyerekek. A polgármester úgy látja, a falu agonizál, főként az elöregedés miatt. Nem tűnik jobbnak a helyzet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gelénesen sem - derül ki a Fülöp Károly polgármester által elmondottakból, ott a gyerekek szintén ingáznak.

A bejárásnak más kára is lehet, nem csupán az, hogy a kisdiákoknak hóban-fagyban hajnalban kell kelniük. Mint azt Varga Viktória, az 580 fős Vas megyei Bérbaltavár polgármestere elmondta, náluk volt olyan diák, aki kihasználva, hogy az iskolabusz további településekre is vitt diákot, elvegyült, és hónapokig lógott a suliból. Náluk sok a hátrányos helyzetű gyerek, akinek a legelemibb higiénés ismereteket is az iskolában kell megtanulnia - tette hozzá a polgármester. Tapasztalatai amúgy nagyjából egybevágnak a tanítóból lett szamostatárfalvi polgármesteréivel. És a kutatóéival is: a 2006-os tanulmány szerzői szerint a kisiskolákban a felzárkóztató oktatásra szorulók aránya jóval magasabb, mint a városi intézményekben.

Kérdés persze, hogy mindez valóban a falvak halálát jelenti-e. Az iskolák településmegtartó képességét korábban vizsgáló Imre Anna oktatáskutató egy 2004-es tanulmányban mindenesetre óvatosan fogalmaz: szerinte az iskolák léte kedvez a helyi közösségi élet szervezésének, s ha nincs, aki-ami ezt a szerepet átvegye, a rendezvények elmaradnak. Márpedig ez gyakran így van: a korábbi iskolabezárási hullám nyomán az aprófalvakban megszűntek a főként az iskolások által használt könyvtárak, és iskolai kultúrprogramok híján az elöregedő falvakban akciótlanná váltak a kultúrházak is. Nincs ez másképp ma sem: Sike Barnabás, a Heves megyei Szentdomonkos polgármestere nemrég a megyei lap internetes kiadásában arra panaszkodott, hogy két éve, mióta az iskola bezárt, elmaradnak a korábban évi négy-öt alkalommal megrendezett ünnepélyek, programok, mert pedagógus híján nincs, aki kézbe vegye a szervezést.

Hadd döntse el, aki ott lakik, hogy kell-e a településre iskola - mondja Varga Viktória. És van, akinek sikerül: a Győr-Moson-Sopron megyei Tápszentmiklós például nemrég azzal vált országosan ismertté, hogy óvoda- és iskolamentő akciója keretében nyolclakásos társasházat épített a községben nagycsaládosok számára. "A lakásokba beköltöztek, 44 óvodás és iskolás gyerek jött, és nem is adósodtunk el" - magyarázta a HVG-nek Kovács József, a ma 980 lelkes falu polgármestere, aki úgy számol, az iskola ügye tíz évre rendeződött.

Mások azonban csak kis lépésekre képesek. A márianosztrai Virág Benedek Általános Iskola fennmaradásáért küzdők alapítványt hoztak létre az iskola javára, s számlájukon ez év augusztus közepéig 3 millió forint gyűlt össze, amiből számításaik szerint 2009 márciusáig lehet életben tartani a nógrádi település iskoláját. Ugyancsak egy évet nyert, bár tavaly már iskolakapu-zárásra kényszerült egy másik, Vas megyei falu is, igaz, ők némiképp megkérdőjelezhető módon jártak el. Ahhoz ugyanis, hogy kistérségi társulásuk áthelyezze az iskola alsó tagozatát, képviselő-testületi határozat kell, ők viszont kerek egy évig nem tartottak testületi ülést, hogy ne kelljen a döntést meghozni.

PODA KATALIN - TÖMÖRY ÁKOS